Ha Orbán azért használt butatelefont, mert azt nehezebb lehallgatni, akkor ideje váltania – 444.hu

Mosolyogva nyomkodta ósdi mobilját a wolverhamptoni angol-magyar válogatott focimeccsen a lelátón Orbán Viktor – írta a Blikk, és fotót is közölt a butatelefonozó kormányfőről. A magyar miniszterelnök aztán kedden maga posztolt egy képet a Facebookján arról, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök hívja. Ezen szintén egy ősöreg Nokia látható. Egészen pontosan a cég 2009-ben piacra dobott 6700 Classic modelje, amire a 2010-es évek elején váltott még ósdibb, még internetkapcsolattal se rendelkező Nokia 6300-asáról.

Orbán Facebookos posztjai közt böngészve egy Iphone is előkerül, ám a mozgóképes bizonyíték alapján az okostelefont nem tartja magánál, azt munkatársai kezelik:

A legfőbb közjogi méltóságok közül Orbánhoz hasonlóan Kövér László egykori titkosszolgálati miniszter is butatelefont használ. Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke Orbán butatelefon-rajongását azzal magyarázta, hogy a miniszterelnök ragaszkodik a jól bevált dolgokhoz. A Blikk szerint emellett az állhat még fura telefonválasztása hátterében, hogy tart a lehallgatástól. A lap „nehezen lehallgathatónak” minősíti az ósdi készüléket.

A valóságban azonban az ilyen telefonokat egyáltalán nem nehéz lehallgatni, az ehhez szükséges eszköz, a virtuális bázisállomások széles választéka már 2003 óta elérhető a kereskedelmi forgalomban. A profi eszközök ára elég borsos, ez a kézi bázisállomás például, amit bárhova magunkkal vihetünk, 35 ezer euróba kerül. Az ennél fejlettebb, nem csupán nyomon követésre, hanem az elfogott beszélgetések lehallgatására is alkalmas eszközök áráról a legtöbb forgalmazónál külön kell érdeklődni. Egy kínai modellt az Alibabán 300-350 ezer dolláros áron hirdetnek, ami komoly titkosszolgálatnak aligha tétel.

Ha pedig valakinek nincs erre több tíz- vagy százezer dollárja, akár maga is barkácsolhat mobilforgalmazás megfigyelésére eszközt filléres, az Amazonról beszerezhető eszközökből és ingyenesen letölthető szoftverekből – akár olyat is, amivel már a környezetében küldött szöveges üzeneteket is olvashatja és beszélgetésekbe is belehallgathat. Ez utóbbi művelet már bonyolultabb, a 3-4-5G hálózatok már alkalmaznak az ilyen megfigyelést nehezítő megoldásokat, de ezek kijátszhatók. A Vice újságírója pár éve fél óra munkával, húsz dollárból rakott össze magának egy eszközt, amivel a környék mobilforgalmazását már megfigyelhette, márpedig ez önmagában is alkalmas lehet egy célszemély nyomon követésére.

Vagyis a butatelefonokat nem nehéz, pláne nem nehezebb lehallgatni az okostelefonoknál, már csak azért is, mert ugyanazokat a hálózatokat használja minden telefon. És bár tény, hogy az okostelefonokra lehetséges olyan fejlett lehallgató szoftvereket telepíteni, mint a Pegasus, amivel magát a készüléket lehet megfigyelő eszközzé alakítani, de ugyanígy lehet rájuk olyan fejlett titkosító eszközöket is telepíteni, mint a nyílt forráskódú, rendszeresen auditált Signal, vagy a Signal technológiáját használó WhatsApp. Ezek több szempontból is magasabb rendű védelmet biztosítanak annál a titkosításnál, amit a mobilhálózatok használnak. A mobilhálózatokon az A5/1-A5/2 szabvány szerinti titkosítást használják, melyek viszonylag könnyen feltörhetők, szemben a Signal által használt 256 bites AES titkosítással, ami gyakorlatilag feltörhetetlen. Magyarán, ha az okostelefont Signallel vagy WhatsAppal használjuk, azzal máris kivédhetjük az ilyen virtuális bázisállomásos lehallgatást.

A Signal, WhatsApp és társaik ráadásul végpontok között titkosítják a beszélgetést, míg a mobilhálózatok csak a telefon és a bázisállomás között. Vagyis míg egy butatelefonon folytatott beszélgetést a szolgáltatókhoz bekötött titkosszolgálatok – Magyarországon a törvény szerint a szolgáltatóknak hozzáférést is kell biztosítaniuk központjukhoz – simán lehallgathatják, egy Signallel titkosított beszélgetésbe így se tudnak belehallgatni.