Kész, vége: visszatér a diktatúrához az Arab Tavasz egyetlen sikerállama – Portfolio
Nem a megszokott módon hétvégén, hanem hétfőn tartják Tunéziában az új alkotmányról szóló népszavazást, amely lényegében a 2011-es forradalom előtti autoriter rezsimhez hasonló korlátlan elnöki hatalmat vezet be az eddigi parlamentáris-elnöki rendszer felváltására. Nem véletlenül erre a különös időpontra tűzte ki a referendum napját Kaisz Szaíd államfő, ugyanis
A 2019-BEN MEGVÁLASZTOTT ELNÖK EGY ÉVE ÉPPEN EZEN A NAPON MENESZTETTE A KORMÁNYT, ILLETVE FÜGGESZTETTE FEL A PARLAMENT MŰKÖDÉSÉT, ÉS AZÓTA ELNÖKI RENDELETEKKEL KORMÁNYOZ
hatályon kívül helyezve a demokratikus reformokat bevezető 2014-es alkotmány nagy részét, amelyet Ben Ali autoriter rezsimjét megbuktató 2011-es forradalomnak köszönhetően fogadott el az ország több éves egyeztetés után. Októberben kinevezett egy új kormányt, amelynek élére az arab világ első női miniszterelnöke került, azonban az új kabinet beiktatása ellenére a képlet nem változott: továbbra is korlátlan hatalom összpontosult Szaíd kezében.
Idén pedig több független, demokratikus intézményt számolt fel az államfő, így februárban feloszlatta a bírói függetlenség felett őrködő Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácsot, helyébe pedig zömében általa kinevezett személyekből álló testület lépett. Június 1-jén kiadott rendeletével pedig magához vonta a bírák elbocsátásának jogát, és még ugyanezen a napon 57 bírót el is mozdított helyéről. Emiatt a bírák háromhetes sztrájkot tartottak, amihez az új alkotmány értelmében már nem is lesz joguk. Emellett áprilisban feloszlatta a független választási bizottságot is, és helyére maga által kijelölt személyekkel telerakott testületet állított fel.
Új köztársaságot hirdetett meg az államfő
Az Arab Tavaszt elindító Tunézia abban számított kivételnek az autoriter rezsimek elleni tüntetéseken, felkeléseken áteső többi észak-afrikai, közel-keleti országhoz (például Líbiához, Egyiptomhoz, Szíriához) képest – és így lett végül az Arab Tavasz egyetlen sikerállama –, hogy a 2014-es alkotmánynak köszönhetően itt valóban felállhatott egy demokratikus politikai rendszer, és a rezsim elleni felkelés nem csapott át polgárháborúba. (Ha viszont az ország jelenlegi gazdasági helyzetét, a lakosság életkörülményeit hasonlítjuk össze a 2011 előtti helyzettel, akkor már egyáltalán nem beszélhetünk sikerről.)
A 2019-es elnökválasztást függetlenként megnyerő Szaíd az elnöki rendeletekkel való kormányzás tavalyi bevezetését, amit az ellenzék vértelen puccsnak nevez, azzal indokolta, hogy a 2011-es forradalom után kialakult berendezkedés az ország politikai bénultságát váltotta ki, illetve súlyos gazdasági válságot okozott, amiért a populista szólamokat előszeretettel használó államfő a 2011 után hatalomra került „korrupt elitet” tette felelőssé.
SZAÍD „ÚJ KÖZTÁRSASÁGOT” HIRDETETT MEG, AZT PEDIG AZ AZ ÚJ ALKOTMÁNY TEREMTI MAJD MEG, AMELY LÉNYEGÉBEN MINDEN HATALMAT AZ ÁLLAMFŐ KEZÉBE ÖSSZPONTOSÍT A PARLAMENT JOGKÖREINEK JELENTŐS CSORBÍTÁSA MELLETT.
Eszerint a kormány nem a parlamentnek, hanem az elnöknek lesz felelős, illetve a kormányt az államfő parlamenti jóváhagyás nélkül nevezheti majd ki. Továbbá az államfő is benyújthat törvényjavaslatokat a parlament elé oly módon, hogy azok elsőbbséget élveznek majd az egyéb jogszabályjavaslatokkal szemben. Az elnöknek lesz csak joga emellett arra, hogy nemzetközi szerződésekre javaslatokat tegyen, és a költségvetés tervezetének elkészítése is az államfőhöz kerül. Az államfő elmozdítására pedig semmilyen eljárás nem lesz az alkotmányban.
Diktatórikus rezsim jöhet létre
Az új alkotmány elvileg fenntartja azt a kikötést, hogy az államfő megbízatása csak két ciklusra szólhat, azonban kikerült a 2014-es alkotmány azon kitétele, miszerint nem lehet módosítani az alkotmányt az államfői ciklusok növelésére. Emellett „vészhelyzet” esetén az elnöknek jogában áll majd meghosszabbítania elnöki ciklusát is. Fontos pontja az új alkotmánynak, hogy továbbra is lehetővé teszi Szaíd számára az elnöki rendeletekkel való kormányzást, amíg az új parlament össze nem ül, amelynek megválasztását a tervek szerint decemberben tartják.
Míg a 2014-es alkotmány parlament általi elfogadását egy két éves alkotmányozási folyamat előzte meg, amelyben a pártok mellett a civil társadalom különböző képviselői is részt vettek, addig a mostani alkotmány kidolgozására Szaíd egy általa kijelölt szakértői bizottságot bízott meg, amely egy hónap alatt zárt ajtók mögött készítette el a tervezetet. Annak szövege pedig csupán három héttel a népszavazás előtt vált nyilvánossá a közvélemény előtt, így arról érdemi társadalmi vitát nem is lehetett folytatni. A népszavazásra azonban végül nem a szakértői testület által kidolgozott tervezet, hanem annak egy jelentős mértékben módosított verzió került. Annak szövege olyannyira nem egyezik meg a szakértők által készített tervezettel, hogy
A SZÖVEGEZÉSÉRT FELELŐS BIZOTTSÁGOT VEZETŐ KORÁBBI ALKOTMÁNYJOGÁSZ PROFESSZOR SZERINT A REFERENDUMRA KERÜLŐ ALKOTMÁNYTERVEZET EGY „SZÉGYENTELJES DIKTATÓRIKUS REZSIMNEK” ÁGYAZ MEG.
Kiábrándultak a 2011 utáni helyzetből
Valójában a párton kívüliként az elnöki székbe kerülő egykori jogászprofesszor Szaíd tavalyi puccsát a társadalom jelentős része támogatta, az utcákon ezrek ünnepelték a magát az eliten kívülinek tartó, a korrupció felszámolását ígérő államfőt. Ennek oka, hogy a közvélemény jó része az egymással civódó pártokat, illetve az azokból felálló parlamentet tartotta felelősnek a kormányzat bénultságáért, illetve azért, hogy az nem volt képes a koronavírus-járvány miatt tovább súlyosbodó gazdasági gondokat megfelelően kezelni.
Szaíd ellenzéke, köztük a feloszlatott parlament legnagyobb frakcióját adó (a mandátumok mintegy negyedével rendelkező), mérsékelt iszlamista Ennahda párt a népszavazás bojkottjára szólított fel. Miután azonban a referendumnak nincs meghatározott választási részvételhez kötött érvényességi küszöbe, így a népszavazás alacsony részvétel mellett is biztosítja az új alkotmány hatályba lépését. Bár az Ennahda még mindig viszonylag jelentős támogatottsággal bír, azonban népszerűsége jelentősen csökkent, miután a társadalom egy része az országban kialakult gazdasági gondokért a forradalom után felálló kormányzatokban nagy szerepet játszó iszlamista pártot tartja felelősnek, amelynek vezetőit Szaíd különféle jogi eljárásokkal próbálja ellehetetleníteni. A párt alelnökét például idén több mint két hónapra őrizetbe vették. Az Ennahda vezetőjét – a feloszlatott parlament házelnökét, a 81 éves Rasíd Gannúsit, aki megjárva az első tunéziai elnök, Habib Burgiba, illetve az őt követő Ben Ali börtöneit 2011-ben két évtizedes angliai emigrációból tért haza – pedig a héten pénzmosás vádjával hallgatták ki. Az Ennahda másik volt vezető politikusával, a 2012 és 2013 között a kormányfői posztot is betöltő Hamadi Dzsebalival szemben is pénzmosás vádjával indítottak eljárást, ami miatt júniusban négy napra őrizetbe is vették. Mind Gannúsi, mind Dzsebali bankszámláit már július elején befagyasztották, illetve Gannúsi május óta az országot sem hagyhatja el.
A Szaíd elleni ellenzéki fellépést akadályozza, hogy maga az ellenzék sem egységes, ugyanis a jelenlegi legnépszerűbb ellenzéki erő, a 2011 előtti kormánypárt volt tagjaiból alapított, szekuláris Szabad Alkotmányos Párt nem vesz részt abban a szélesebb körű ellenzéki összefogásban (Nemzeti Megmentés Frontja), amelynek az Ennahda is a tagja. Azt, hogy egy évtizeddel a forradalom után a Szabad Alkotmányos Párt számít a legnépszerűbbnek Tunéziában, mutatja, hogy mennyire széleskörű az elégedetlenség a társadalomban a politikai, gazdasági helyzet 2011 utáni alakulásával.
A lakosság ötöde él szegénységben
A népszavazás ellen sem egy közös, hanem külön-külön tüntetést szervezett a két nagy ellenzéki párt, amelyeken csak pár ezren vettek részt, aminek oka, hogy a társadalom legnagyobb részét nem annyira az alkotmány sorsa, hanem az egyre súlyosbodó gazdasági helyzet aggasztja. Bár a felmérések szerint még mindig Szaíd számít a legnépszerűbb politikusnak, az ő támogatottsága is csökkent a tavalyi nyári helyzethez képest, hiszen hatalomátvétele óta a gazdasági helyzet tovább romlott, amiben jelentős szerepet játszott az ukrajnai háború. Már eleve a koronavírus-járvány súlyos csapást mért a nagymértékben a turizmustól függő gazdaságra: 2020-ban 9,3 százalékkal csökkent a GDP azok után, hogy 2011 és 2020 között átlagosan csak szerény mértékben, 1,8 százalékkal bővült a gazdaság.
A járvány okozta sokkot tovább súlyosbította az ukrajnai háború által kiváltott jelentős mértékű gabona- és energiaár-emelkedés. Utóbbi hatására az infláció júniusban 8,1 százalékra nőtt. A munkanélküliség mértéke is magas, 17 százalékot közelíti, ami különösen a fiatalokat sújtja, akiknek közel 40 százaléka állástalan.
JELENLEG A LAKOSSÁG MINTEGY 22 SZÁZALÉKA NAPI 2 DOLLÁRNÁL KEVESEBBŐL ÉL, SZEMBEN A 2010-BEN, TEHÁT A FORRADALOM ELŐTTI ÉVBEN MÉRT 14 SZÁZALÉKKAL.
Közeleg az államcsőd?
Az ország államháztartása is igen ingatag lábakon áll, jelenleg a 85 százalékot közelíti az államadósság GDP-hez viszonyított mértéke. Márciusban a Morgan Stanley befektetési bank egy olyan prognózist tett közzé Tunéziáról, amely szerint az észak-afrikai ország jövőre csődbe mehet, ha addig nem sikerül tető alá hozni a jelentős kiadáscsökkentéssel járó hitel-megállapodást az IMF-fel. A nemzetközi szervezettel már folynak a tárgyalások a mintegy 4 milliárd dolláros hitel felvételéről. A hitelért cserébe állami cégek privatizálása mellett jelentős kiadáscsökkentést kell majd végrehajtania a tuniszi kormányzatnak: várhatóan befagyasztják a béreket, leállítják az új munkaerő felvételét a közszférában, valamint csökkentik a háztartások energia- és élelmiszertámogatását. A mintegy egymillió tagot számláló UGTT szakszervezet június közepén széleskörű, közlekedési káoszt is okozó sztrájkot tartott a tervezett megszorítások ellen tiltakozva.
A tunéziai helyzet alakulását aggódva követik az EU-ban, különösen Franciaországban és Olaszországban, miután
EGY ESZKALÁLÓDÓ GAZDASÁGI VÁLSÁG JELENTŐS MENEKÜLTHULLÁMOT INDÍTHAT EL A KÉT DÉL-EURÓPAI ORSZÁG FELÉ.
Párizs és Róma ezért az IMF-megállapodás mihamarabbi tető alá hozását sürgeti. Az IMF-hitel folyósításáig is a nemzetközi közösség átmeneti pénzügyi segítséget próbál nyújtani a 12 milliós arab országnak. A Világbank júniusban 130 millió dolláros hitelt hagyott jóvá búza- és árpaimport támogatására, míg májusban az EU 300 millió eurós hitelt folyósított. Ebből az látszik, hogy a nemzetközi közösség annyira aggódik a tunéziai gazdasági helyzet esetleges eszkalálódása miatt, hogy a támogatásért cserébe nem szab politikai feltételeket, és úgy tűnik, eltekint attól, hogy Szaíd autoriter módon próbálja konszolidálni az ország helyzetét.
Címlapkép: Yassine Mahjoub/NurPhoto via Getty Images