TESZT: Call of Duty: Modern Warfare kampány – IGN Hungary

Idén ismét az Infinity Ward vette kezébe a Call of Duty széria következő felvonásának fejlesztését, ami ezúttal a Modern Warfare fonalát fűzi tovább – egész pontosan nem folytatást és nem is előzménysztorit kapunk, hanem egy teljes „rebootot”.

De vajon mit is jelent ez pontosan?

Tesztünket ezúttal kettéválasztjuk és most elsősorban a kampányt vesézzük ki, s majd csak kellő mennyiségű lejátszott Spec Ops és többjátékos mérkőzés után adunk végső pontszámot az Activision lövöldéjére. Nem akarjuk elkapkodni, főként, hogy valamilyen oknál fogva a Spec Ops módban – mely az ígéretek szerint a történethez szervesen csatlakozni fog – csupán egyetlen pálya érhető el, és az is bugos, sokszor teljesíthetetlen és nélkülöz bármiféle értékelő-rendszert. Továbbá a játék történetében először mindhárom platformon átívelő crossplay funkciót kapott a többjátékos mód, melynek tesztelésére is több időt szeretnénk szánni a szokásosnál.

Atompusztulatosan megadurvulatos

A tavalyi Black Ops 4-ben mellőzött egyjátékos kampány idén visszatért szerencsére, ráadásul az „eddigi legsötétebb epizód” felütéssel! Az Activision úgy döntött, hogy elengedik azt a meglehetősen szövevényes, vagy mondjuk ki, követhetetlen történetszálat, amit a három korábbi Modern Warfare-epizóddal igyekeztek elmesélni – a Ghostról nem is beszélve –, és friss pennával, illetve világnézettel újra nekifutnak. A történetben az alapvető konfliktus és a két fő antagonista új, csupán Price kapitány és a tökéletesen fazonírozott barkója, illetve eszköztára a régi, na meg az ellenséges csoportosulások, ugyanis ismét arab terroristák, illetve az oroszok ellen kell harcolnunk, akik valamiféle veszélyes kémiai gázzal fenyegetik a világot, de az öngyilkos merénylők bevetésétől sem riadnak vissza. Ám ezúttal nincs finomkodás, vagy polkorrektség: a játék elejétől a végéig a civilek úgy hullanak majdnem minden pályán, mint a Modern Warfare 2 ominózus “No Russian” etapjában lepotyogó töltényhüvelyek.

Már rögtön a játék legelején, London egyik leghíresebb terén, a Piccadilly Circus kereszteződésében elkezdődik a vérengzés, ahol öngyilkos merénylők sokasága kezdi el felrobbantgatni magát az autók és a járókelők között, de persze a „sima” kalasnyikovos gazemberek sem maradnak sokáig a “pedofurgonjaikban” és azonnal elkezdik halomra lőni a civileket. Az aluljárókban módszeres kivégzések zajlanak: arccal a falhoz térdeltetve lövik agyon az embereket, mi pedig a Őfelsége speciális alakulatának egy őrmesterével, Kyle “Gaz” Garrickkel próbáljuk mindezt megakadályozni – inkább kevesebb sikerrel. Ez a fajta nyílt brutalitás, és meghökkentő erőszak a későbbiekben sem apad, sőt, inkább fokozódik, amikor gyermekek, nők, sőt, még állatok ideggáztól remegő testei között kell majd kommandózni, miközben az orosz kivégzőosztag egyesével fejezi be a gáz által megkezdett munkát. Az tény, hogy az Activison jelezte, hogy a 2019-es reboottal a felnőtt, hardcore réteget célozzák meg, de mindenki tudja, hogy egyaránt játszani fognak ezzel az ifjabb korosztály képviselői is – hiába a 18-as karika -, és ha nekem felnőtt fejjel képesek voltak álmatlan éjszakákat okozni a látottak, akkor pár mimózább lelkületű tizenévesnél garantált a poszttraumatikus stressz diagnosztizálása az első végigjátszás után. A kampány kiplatinázása után pedig a jutalom minimum egy Dr. Straub által szignózott beutaló a pszichiátriára, s csak remélni merjük, hogy a felépülést fedezi majd a TB.

A viccet félretéve úgy érzem, hogy az Activision ezúttal talán túl messzire ment és értem én, hogy hitelesen, annak minden borzalmával együtt akarták bemutatni a balkáni öbölháború viszontagságait és a mostanában sajnos elharapódzó terroristatámadások szörnyűségeit. Korunk létező terroristái, az ISIS valóban hasonló kegyetlenséggel is végeznek civil áldozatokkal, de mivel a grafika lassan már a fotorealisztikus szintet kezdi súrolni, szerény véleményem szerint nem szükséges a videojátékos szegmensben ezt ennyire durván és annak minden alávaló kegyetlenségével tolni a játékos arcába. Persze ez merőben szubjektív vélemény, és nem is vagyok greenpeace-es aktivista sem, de nekem ez már túlontúl öncélú és felesleges erőszak volt, ellentétben mondjuk egy Spec Ops: The Line fehérfoszfor bombázós jelenetével, ahol még a ennél is durvább képsorokat láthattunk, ami sokkolt és letaglózott, mert volt egy mély narratívája, dramaturgiája. Mondom ezt úgy, hogy az egyik kedvenc szériám a Mortal Kombat, illetve az MW2 nagy botrányokat kavart civilmészárlós reptéri jelenete Makarov elvtárssal (akinek a karaktere a rebootban is szerephez jut) szerintem kimondottan tökös bevállalás volt a kiadó/fejlesztők részéről egykoron. Egyébként érintőlegesen találkozhatunk majd a régi kedvenc karakterekkel is, mert noha az idei részben irányítható harcosok teljesen új szereplők, kaptunk finom utalást, hogy szerveződik egy bizonyos Task Force 141-es kommandós alakulat…

Égigérő robbantások – szokványos módszerekkel

A játékmenet hozta az elvártat, azaz a szokásos szkriptelt jeleneteket, a grandiózus összecsapásokat, a váratlan (?) fordulatokat, viszont a brutalitáson kívül semmi olyat nem mutatott, amit ne láttunk volna már korábban. A küldetések változatossága is kellemesen lavírozott a Michael Bay-t is megszégyenítő akcióorgiák és az éjjellátós-lopakodós küldetések, vagy a drónos etapok között, bár ha már itt tartunk, olyan igazán emlékezetes “ereszd el a hajam” missziók, mint például a Modern Warfare 3-ban a hószános üldözés és a korábbi részekhez hasonló, izgalmas járművezetős jelenetek ezúttal hiányoztak. Sőt, a helyszínek sem voltak valami emlékezetesek az angliai belvárost leszámítva, mert a legtöbbször sötétben, éjjellátóval végeztük azt a bizonyos katona dolgot, vagy pedig Urzikstanban, ami egy fiktív sivatagos félsziget a Fekete-tenger keleti határán. Itt egyébként egy igen szívbemarkoló missziót is átélhetünk egy kislány szemszögéből, akire ráomlott egy épület, a családját leölték és pár évesen egy csavarhúzóval kell embert ölnie. Persze azért megfordulunk erdőkben, barlangrendszerben, gyárépületekeben, vagy épp sebesült terroristáktól hemzsegő kórházban is, csak sajnos 5-6 óra alatt be is járunk minden helyszínt az össz-vissz 14 küldetés során, amitől azért erős hiányérzetünk támadt a stáblista lepörgése utáni nosztalgikus jelenetek alatt.

Az életerő regenerálódás egyébként újra automatikussá vált, és megjelent az ajtókon való óvatos benyitás, illetve berúgás mechanikája, de ezek azért nem akkora horderejű fejlesztések, hogy különösebben befolyásolják a játékélményt. A leölt ellenfeleken viszont végre látszanak a betalált lövedékek véres nyomai, aminek valamilyen perverz oknál fogva nagyon megörültem, viszont az szomorú, hogy a leplezetlen kegyetlenség mellett a gránátoktól például nem robbannak le a végtagok, mint a korábbi részekben. Csupán az egyik mellékszereplőtől kapott páncéltörő mesterlövész puska találataival lehet 1-2 pályán távolról csonkolni, de az meg ugye nem az igazi. A fegyverek „fogása” és használata viszont érezhetően változott, kimondottan a gunplay előnyére, úgyhogy borzalmasan jó érzés volt a különböző valós fegyverekkel beleüríteni a tárat a ruszki katonák vagy a felturbózott Oszáma bin Láden-növendékek bendőjébe.

A vizualitás ezúttal meglehetősen rendhagyóra sikeredett (ahogyan a játék több, mint 100 gigás helyigénye is), már PlayStation Prón játszva is sokszor elkerekedett a szemünk a grafika részletességétől és a bevilágításoktól, de főleg a már-már fotorealisztikus magasságoktól – gondoljátok el milyen lehet egy durvább PC-n RTX-es videokártyával megtámogatva. Szóval a látványra nem lehet panasz, sőt, megkockáztatom, hogy a CoD: Modern Warfare jelenleg a legszebb FPS a piacon. Teljesítmény szempontjából a játék legjobban PS4 Próra lett optimalizálva, ahol a 60 FPS-t majdnem betonstabilan tartja a program nagyobb pogó közepette is, ellentétben Xbox One X-szel, ahol érdekes módon nem ritkák az esések és van hogy 50 alá is lemerészkedik az FPS számláló, ha valami súlyosabb hirig történik a képernyőn. A gyengébb konzoloknál az alap PS4 sokkal jobban teljesít, mint a Microsoftos társa, ahol előfordul hogy 40 alá is lemegy az a bizonyos számocska, de összességében ezeket még el lehet nézni ahhoz képest a vizuális orgiához, amit a játék nyújt nekünk.

A Call of Duty: Modern Warfare 2019. október 25-én jelent meg PC-re, valamint PS4 és Xbox One konzolokra, mi a Sony gépén teszteltük a játékot, amihez a tesztpéldányt a Magnew Games szolgáltatta. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz.