Újra elővehetik a bankok 2008-as válság óta megbélyegzett eszközt – Portfolio

Március 26-án jelentek meg az MNB ajánlásai (3/2020 és a 4/2020 MNB ajánlások) az értékpapírosítási tranzakciókra vonatkozó követelményekről, amely az értékpapírosítás új EU-s szabályozói keretrendszerébe illeszkedik. A keretrendszer legmagasabb szintjén egy 2017-es EU rendelet áll, amely átfogóan tartalmazza az értékpapírosítási tranzakciókra vonatkozó szabályozói követelményeket. Egy évvel később az Európai Bankhatóság adott ki iránymutatást a témában, amely részletezte az EU rendelet előírásait. A most megjelent MNB ajánlás pedig tovább segíti a jogalkalmazás kiszámíthatóságát, a vonatkozó jogszabályok egységes alkalmazását. Ezzel egy időben a jegybank programot hirdetett a magyar bankoknak, hogy vegyenek részt értékpapírosítási pilot projektekben.

Mindez éppen időben történt. A válság miatt ugyanis a bankrendszer tőkeellátottsága szűkülhet, a tőkebevonást viszont a kedvezőtlen gazdasági környezet nehezíti. Ilyen helyzetben jól jöhet az értékpapírosítás, mint a banki kockázatkezelés és tőkemenedzsment egyik eszköze.

A művelet lényege, hogy a bank egy befektető javára lemond a kihelyezett hiteleinek jövőbeli pénzáramlásáról, cserébe ezek a hitelek kikerülnek a könyveiből, azaz nem kell rájuk tőketartalékot képeznie (ami módszertantól és kockázatosságtól függ, a példa kedvért 8 százalék, azaz minden 100 forintnyi így kiszervezett vállalati hitel után 8 százalék tőkéje szabadul fel). Technikailag a művelet úgy történik, hogy a bank hitelek egy csoportját kiválasztja, ezek tőkerészét összeadja és átadja a csak erre a célra létrehozott entitásnak, aki kötvényt bocsát ki, aminek a pénzáramlása megegyezik az adott hitelek pénzáramlásával. Ezeket a kötvényeket azután befektetők – jellemzően pénzügyi alapok, privátbanki ügyfelek – jegyzik le, és ezzel együtt átveszik a kockázatot is a banktól.

A művelettel banki tőke és likvid eszköz szabadul fel, amelyből a bank ismét hitelezni tudja a gazdaságot, ezért is van az, hogy magát az értékpapírosítást a jegybankok – köztük az MNB – is támogatják. A művelet emellett azért is jó kockázatkezelési eszköz a bank számára, mert ő dönti el, hogy milyen hitelből mennyit választ ki és ad el ilyen formában.

Megteheti, hogy – bizonyos szabályok mellett – alacsony kockázatú jelzáloghitelektől válik meg ilyen módon, de kötegelheti a gépjármű hiteleit, a kisvállalati befektetési, vagy forgóeszköz hiteleit, vagy bármi mást, tehát játékteret kap arra, hogy különböző szintű kockázatoktól váljon meg, a befektetők pedig arra, hogy kockázatosabb, vagy kevésbé kockázatos kötvényeket jegyezzenek le befektetői preferenciáik szerint.

De miért van az, hogy az egész világ az értékpapírosítás nyakába varrja a 2008-as pénzügyi válságot?

A 2008 előtti időkben az értékpapírosítás lényegében nyakló nélkül zajlott, a kötegelt hitelek tényleges kockázati szintjét nem ellenőrizték a befektetők, és az is gyakori volt, hogy a piaci szereplők olyan kötvényeket kötegeltek össze, és bocsátottak ki rájuk újabb kötvényeket, amelyek mögött heterogén és nem átlátható összetételű hitelek álltak, finoman szólva sem tiszta kockázati besorolással.

Így aztán, amikor a hitelek elkezdtek bedőlni, egész befektetői láncok – köztük pénzügyi intézmények is – jártak pórul.

Hogy ez ne fordulhasson ismét elő a szabályozó hatóságok megkülönböztetik a támogatott értékpapírosítást, ennek a rendelkezések szerint egyszerűnek, átláthatónak kell lennie. Az ilyen konstrukciók tehát kaptak egy keretrendszert és egy minősítést, az STS-t, ami a jellemzők angol kifejezéseiből származtatható: Simple, Transparent, Standardised.

Az egyszerűség érdekében a kiválasztott hitelportfólió az eredeti hitelező által létrehozott különleges célú gazdasági egység (angol rövidítés: SPV) mérlegébe kerül át, ez bocsátja azután ki a kötvényeket. Az átvett portfolión az SPV nem végezhet aktív portfóliókezelést. Egy-egy portfóliót olyan kitettségekből kell összeállítani, amelyek az egyes eszköztípusok tekintetében az adott hitelintézetnél homogénnek mondhatók (erről lásd keretes írásunkat), és csak teljesítő hitelek kerülhetnek bele, amelyeket a felvevőjük az átadás pillanatáig rendben törlesztett. Fontos feltétel még, elkerülendő a 2007-2008-as válságot, hogy az alapul szolgáló kitettségek nem származhatnak átruházható értékpapírokból, illetve már értékpapírosított kitettségekből.

Homogénnek tekinthető egy hitelcsomag, ha megfelelő módon leképezi a banknál tartott hitelek egy jól körülhatárolható részének összetételét. A körülhatárolás értelemszerűen támaszkodhat a hiteltípusra, a hitel méretére, a fedezet mértékére és típusára, vagy akár más paraméterekre is, a lényeg, hogy a körülhatárolásnak világosnak kell lennie és a csomag összetételének meg kell egyeznie a bank összes ilyen paraméterű hitelének összetételével. Másképp fogalmazva, nem lehetséges az, hogy egy banki kiválogatja rosszabb minőségű hiteleit, és ezektől megszabadulva megtartja a jókat.

Az átláthatóság megteremtése érdekében a rendelet széleskörű tájékoztatási kötelezettséget ír elő, amelyet vagy az értékpapírosítást kezdeményezőnek, vagy az SPV-nek kell teljesíteni. Erre külön értékpapírosítási adattárat kell elérhetővé tenni a befektetők és a felügyelet számára, aminek tartalmaznia kell az értékpapírosított kitettségek lényegi tulajdonságait. Ha a kibocsátó azt szeretné, hogy a kötvénye STS kategóriába essen, akkor az adattárnak ennél is részletesebbnek kell lennie (pl. magában foglalja az értékpapírosítás alapjául szolgáló kitettségek nemteljesítési és veszteségadatait is). Továbbá a potenciális befektetők rendelkezésére kell bocsátani egy forrásoldali pénzáramlási modellt, amely pontosan bemutatja az alapul szolgáló hitelek és az értékpapírosításban értintettek között fennálló szerződéses kapcsolatot.

Végül megfelelő és független fél által elvégzett külső ellenőrzésnek kell alávetni egy, az alapul szolgáló kitettségekből vett mintát, mely ellenőrzés során egyebek mellett igazolni kell, hogy a teljesített adatszolgáltatás adatai pontosak.

Az egységesítés alapfeltétele, hogy az értékpapírosítást kezdeményező, vagy az eredeti hitelező köteles 5 százalékos nettó gazdasági érdekeltséget megtartani az értékpapírosításban, hogy ő is fussa azt a kockázatot, amelynek jelentős részét a kibocsátás révén másoknak adja át. Ha kezdeményező, vagy az SPV használni kívánja az „STS” megjelölést az értékpapírosítására, akkor az STS kritériumok teljesítését be kell mutatni az illetékes hatóságoknak és az Európai Értékpapír-piaci Hatóságnak (ESMA) is. Az ESMA ez alapján felveszi az értékpapírosítást a bejelentett STS értékpapírosítások jegyzékébe, ilyen módon egységesítve a piacot, és lehetővé téve a határokon átnyúló ügyletek létrejöttét.

A keretrendszer mostanra tehát összeállt, de még hosszú az út, amire a magyar bankok is előállnak a maguk értékpapírosított termékeivel. A motiváció most mindenesetre felerősödött, mert járvány okozta gazdasági komplikációk alaposan megnehezítik a tőkebevonást, a háztartások, illetve a vállalkozások közép-, hosszútávú törlesztési képessége pedig nagyban függ a kilábalás formájától (V, U, L, W stb.). Ez másfelől időkorlátot is szab a bankoknak az első értékpapírosítások lebonyolítására, hiszen a portfóliókban csak jól teljesítő hitelek szerepelhetnek. Eközben kulcskérdéssé válik a tőke felszabadítása a mérlegekben, hiszen a hitelezést a gazdaság életben tartása érdekében erősen ösztönzi a kormány és a jegybank is.

Csakhogy az értékpapírosítás banki szempontból meglehetősen bonyolult művelet, ami jogi keretek tisztázásán túl az informatikai rendszereket is érinti. A banki rendszerek, a számvitel, és a kötelező jelentések például nem találkoztak még olyan helyzettel, hogy a banknak nincs kihelyezett hitele, de kamatot szed utána. Márpedig az értékpapírosítás után ez a helyzet áll elő, hiszen az ügyfél a bank felé törleszt – sőt nemfizetés esetén a bank intézi a behajtást is, miközben a hitel pro forma nem a banknál, hanem az erre a célra létrehozott SPV könyveiben szerepel, a bankéban nem. Az ilyen és ehhez hasonló kérdések, a portfóliók összeállítása, a homogenitás biztosítása nagyon komoly feladat elé állítja a bankokat, amely komplex projektcsapatot igényel.

Az értékpapírosítás keretrendszerének, folyamatainak kialakítása jelentős erőforrás-igénnyel jár, ugyanakkor ha ez megvalósul, ha a rendszerek felállnak, a feladatok rutinszerűvé válnak, akkor a magyar bankok képesek lesznek rendszeresen élni az értékpapírosítás lehetőségével, amely nagyobb előnnyel is járhat.

A cikk szerzői a KPMG menedzserei.

Neked Ajánljuk