Most borul fel a magyar gazdaság külső egyensúlya – visszatért az ikerderficit – Portfolio
A nagy pénzügyi válság óta a magyar gazdaság külső egyensúlyával soha nem volt igazán gond. A Lehman-csőddel a hitelcsapok elzárultak, az ország külső finanszírozása igénye egy pillanat alatt eltűnt, elindult az adósságleépítés, és vele a kényszerű kiigazodás. A sokkszerű váltás tulajdonképpen néhány hét alatt lezajlott, aminek következtében az összes fontos külső egyensúlyi mutatónk egycsapásra többletbe váltott.
A folyamatra a következő években ráerősített az európai adósságválság, így aztán a külső egyensúly problémája évekig lekerült a napirendről. Amikor a gazdaság magához tért, az export meglódult, így az import emelkedése sem okozott már problémát, az uniós források felpörgése pedig tovább javította az ország finanszírozási pozícióját.
Az utóbbi években a tendencia lassú romlást kezdett mutatni. A gyors bérkiáramlás, a háztartások fogyasztásának növekedése, a beruházások dinamikus bővülése emelte az ország importigényét, a munkajövedelmek egyenlege romlani kezdett. Nagy dráma azért nem történt, “csak” annyi, hogy a jelentős többletek a nullszaldó felé kezdtek konvergálni, sőt, a legutóbbi (revideált) adatok szerint kis mínuszba váltott.
A következő negyedévekben azonban a változások felgyorsulnak:
A magyar gazdaság várhatóan jelentős külsőegyensúly-romláson esik át.
Azért lehet ennyire határozott kijelentést tenni, mert szinte minden tényező egy irányba mutat, és nem nagyon látszik, hogy ezek közül melyik tudna rövid távon megváltozni. Hacsak nem éri valami óriási sokkszerű változás a világgazdaságot és/vagy a magyar gazdaságot, akkor a külső egyensúlyi pozíciónkra az alábbi tényezők jelenthetik a legnagyobb új hatást:
- Az energiafogyasztás normalizálódása, növekvő energiaimport. A koronavírus-válság előtt a magyar import 8 százalékát az energiaszámla tette ki. Ez az arány tavaly 5,5%-ra esett és bár már emelkedőben van, az idei első félévben 6%-ra kúszott fel, de jól látható, hogy a gazdasági teljesítmény normalizálódásával még bőven emelkednie kell. Vagyis a romló tendencia egy részét most még elfedi a kisebb energiaszámla, de ez hamarosan elmúlik.
- Az energia drágulása, romló cserearány. A mennyiségeken kívül az árak változása is az egyensúlyromlás irányába mutat. Az exportszerkezetünkben nincs jelentős súlyú olyan termék, aminek az ára hektikusan változna (ez alapvetően kedvező), az importban viszont van: az energia. Az olaj-, gáz- és áramáremelkedés változatlan importált mennyiség mellett is jóval többe kerül majd az országnak. Ennek hatását főleg a téli hónapokban érezhetjük.
- Akadozó ellátási láncok, megroppanó exportpotenciál. A kínálati súrlódások, az alapalapanyagellátás zavara szinte kizárólag a járműgyártásban és az elektronikában okozott termelési problémákat. Azonban ez a két ágazat a legnagyobb súlyú a feldolgozóiparon belül (a termelési érték 40%-át adják), ráadásul mindkettő alapvetően exportra termel. Ennek megfelelően a kiviteli teljesítményen már el is kezdtek nyomot hagyni a leállások: a teljes áruexport volumene az idén már stagnálásba váltott.
A kilátások alapján a helyzet rövid távon inkább súlyosbodni fog. Az autógyárak már augusztusban is csak az egy évvel korábbi szint 70%-án pörögtek, a várólisták pedig egyre nyúlnak, ahogy a jövő évi termelési kilátások rosszabbodnak. A helyzetet jól illusztrálja a külkereskedelmi mérleg egyenlegének havi alakulása.
- Felpörög az állami költekezés, meglódul az import. A költségvetés a választásokra készülve a következő hónapokban hiperűrsebességre kapcsol: a lakosságnak és a vállalatoknak is rengeteg extra elkölthető forrást juttat. Nagyon rövid idő alatt az éves GDP 8%-át szórja ki a gazdaságba – ez sosem látott élénkítést jelent, ami a fogyasztási és a beruházási célú kereslet robbanásához vezet. A tapasztalatok szerint a többletfogyasztás és a többletberuházás 70-80%-a importban csapódik le, ezért a GDP-arányos egyensúlyi mutatónk csak e tényező hatására több százalékponttal fog romlani.
Vagyis a külső egyensúly romlásához igen jelentősen járul hozzá az állami túlköltekezés. Sőt, a három nagy gazdasági szektor (állam, háztartások, vállalatok) pozícióját figyelve egyértelműen kijelenthetjük, hogy a külső egyensúly felborulásáért az állam a felelős.
A költségvetési és a folyó fizetési mérleg jelentős hiányával visszatért az ikerdeficit Magyarországra.
Nagyon hozzávetőleges számításaink szerint a fenti faktorok a GDP-arányos finanszírozási képességet 3-4 százalékponttal is ronthatják. A számítások természetesen nagyon érzékenyek a pontos feltételezésekre, ezért ez inkább csak ez elmozdulás jelentőségére akar rávilágítani. Ami szinte biztos, hogy a finanszírozási képességünk jövőre 2008 óta nem látott mélypontra süllyed majd.
A külső egyensúly mutatói
Külkereskedelmi mérleg: a külső egyensúlyi pozíció egyik fontos részeleme, az áruforgalmat, vagyis az áruexportot és áruimportot veszi számba.
Folyó fizetési mérleg: a külfölddel szemben lebonyolított pénzügyi műveletek szélesebb körét veszi számba. Az áruforgalom mellett a szolgáltatás-külkereskedelmet (ezen belül nagy súlyú a turizmus), és a különféle tőke- és munkajövedelem-áramlást is tartalmazza.
Finanszírozási képesség/igény: a legteljesebb külső egyensúlyi mutató, az ország külföldről kapott bevételeinek és külföldre teljesített kiadásainak a különbsége. A gazdaság szereplőinek (szektorainak) pozíciójából vezeti le a az ország teljes finanszírozási pozícióját. A fizetési módszertanából levezetve: a folyó mérleg, kiegészítve a tőkemérleggel, aminek a a legfontosabb része az uniós támogatás.
Címlapkép: Getty Images