Mi jön Magyarország whatever it takes pillanata után? – Portfolio

2012. július 26-a nevezetes nap az eurózóna történelemkönyvében, akkor mondta el ugyanis Mario Draghi egy londoni befektetési konferencián azóta szállóigévé vált mondatait:

Within our mandate, the ECB is ready to do whatever it takes to preserve the euro. And believe me, it will be enough.

Magyarra fordítva: az EKB mandátuma keretében kész mindent megtenni, hogy megvédje az eurót, kerül, amibe kerül. Utána még az EKB elnöke hozzátette: és higgyék el, ez elég lesz.

A beszéd háttere akkor az volt, hogy az adósságválság és az elszálló kötvényhozamok miatt a befektetők egyre inkább aggódtak az eurózóna létéért. A jegybank elnökének mondatai aztán hirtelen fordítottak a hangulaton, a hozamok csökkenni kezdtek miután a piac elhitte, hogy az EKB kész megvédeni az eurót.

Sok tekintetben hasonló volt a helyzet a múlt héten Magyarországon: a forint szinte megállíthatatlanul zuhant, a kötvényhozamok emelkedtek, a magas energia-importszámla miatt fellépő euróváltási igény folyamatosan a leértékelődési nyomás alatt tartotta a forintot, miközben a jegybank devizatartaléka elégséges ugyan, de nem bőséges. Ráadásul az infláció szeptemberben már meghaladta a 20%-ot, miközben az MNB véget vetett a kamatemelési ciklusnak.

Látva a forint folyamatos esését az volt az ember érzése, hogy

csak idő kérdése, mikor jön el az a pillanat, amikor valakinek ki kell állnia és felvállalni, hogy mindent megteszünk a forint védelme érdekében, kerül, amibe kerül.

Péntek reggel aztán el is jött ez a pont: Virág Barnabás, az MNB alelnöke ismertette a Monetáris Tanács előző napi döntéseit. Hogy hangzott a „whatever it takes” az ő szájából magyarul?

A jelenlegi turbulens pénzpiaci környezetben elsődleges, árstabilitáci célja mellett az MNB kiemelt feladata a piaci stabilitás biztosítása. Az MNB az eszköztár minden elemével készen áll beavatkozni a piaci stabilitás biztosítása érdekében.

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az MNB félredobta az elmúlt években hangoztatott „a jegybanknak nincs árfolyamcélja” érvelését, és nyíltan felvállalta, hogy már nem csak az infláció leszorítása, hanem a forint stabilitásának biztosítása is elsődleges feladata. A kettő persze összefügg, hiszen éppen a kontrollálatlan forintgyengülés veszélyeztette az inflációs célt. Az sem feltétlenül jelent teljes újdonságot, hogy nyíltan a forint védelme érdekében lép fel a jegybank, hiszen az elmúlt időszakban már többször hivatkozott a „pénzpiaci turbulenciára” a kamatpolitikája során, de most láthattuk messze a legerőteljesebb lépést erre hivatkozva.

Ha figyelembe vesszük a tájékoztató hátterét, akkor látszik, hogy nagy lehetett az aggodalom a jegybankban, hiszen az alelnök egyenesen Washingtonból, az IMF éves közgyűléséről jelentkezett be. A háttérbeszélgetés tervezett időpontja itthoni idő szerint reggel fél kilenc lett volna, ami Washingtonban hajnali fél három volt. Végül technikai fennakadások miatt később, felvételről ismerhettük meg a részleteket, azonban

ha egy ország jegybankjának egyik első embere a világ túlsó részéről hajnalban kész bejelentkezni élőben, az valóban azt sugallja, hogy nagy a baj.

És a baj valóban nagy is volt, az MNB intézkedései megerősítették azt a véleményt, hogy gyakorlatilag egy folyó fizetési mérleg válság és árfolyamválság küszöbén sikerült rálépni a fékre. A piac kedvezően fogadta a híreket, hiszen a forint jelentősen erősödött, de a kérdés természetesen az, hogy a hatás mennyire tartós, a befektetőket sikerült-e meggyőzni, hogy a forint helye stabilan az erősebben tartományban van, mint a múlt héten látott 430-440-es sáv.

A következő időszakban talán az lenne az optimista forgatókönyv, ha a forint meg tudná őrizni az utóbbi napokban összeszedett erejét, majd egy uniós megállapodás nyomán még erősödni tudna az év végéig. A másik, pesszimista forgatókönyv, hogy a piacot csak ideig-óráig győzi meg a jegybank lépése, ha nem jönnek további intézkedések, akkor ismét célkeresztbe kerül a magyar deviza. Utána pedig, ha sikertelenek lesznek a brüsszeli tárgyalások, akkor a forinton ismét fokozódhat a nyomás, és akár a korábbi 430 feletti csúcsot is újra elérheti a jegyzés.

Ha a második eshetőség valósul meg, akkor pedig ugyanott leszünk, ahol korábban, azzal a különbséggel, hogy közben csökken az MNB devizatartaléka és még kevesebb eszköz lesz a jegybank kezében, hogy beavatkozzon a forint védelme érdekében.

A jegybank a megemelt kamattal a spekulánsokat riasztotta el, a devizapiaci intervencióval pedig a forintpiacon megjelenő kereslet-kínálati viszonyokat alakította át kedvezően. Mindkettő erőteljes, rövid távon hatékony lépés volt, de egyik sem látszik hosszabb távon (az év végén túlmutatóan) megnyugtatóan fenntarthatónak. Van tehát feladat, nem csak a jegybank háza táján.

Címlapkép: Getty Images