Elfeledett prémiumból ígéretes projektautó – BMW 320i Coupé (E36) bemutató – Origo

Az idő múlásával a sportos BMW 3-as sorozatának egyre több szériájára lehet használni a „kultikus” jelzőt. Először olcsó autóvá öregednek, erre példa a nemrég bemutatott E46 limuzin, és ha ezt a szakaszt átvészeli egy széria, akkor már inkább nemesít: ebben a fázisban jár most az E36 kódú elődmodell, amit 1990 és 1999 (a kabriók esetében 2000) között gyártottak.

A hazai E36-os állomány már igen szerény, a legnagyobb magyar használtautós online piactéren mindössze nagyságrendileg 150 példányt árulnak, ezek közül kevesebb, mint 20 kupét, és még nehezebb találni hathengeres 320i-t vagy annál is nagyobb teljesítményű motorokkal felszerelt autókat. Mi viszont felfedeztünk egyet, ami jó helyre került, így még sokáig viheti az E36 jóhírét.

A hírnév alapja a széria széleskörű elterjedtsége, ez annak is köszönhető, hogy az EU-s csatlakozásunk idején voltak az E36-osok olyan korúak, hogy már itthon is szóba jöhettek a használtpiacon.Megbízható típus, és talán a müncheni gyártó első olyan autója, ami a Mercedes 190-eshez (majd a korai C-osztályhoz), valamint az első Audi A4-eshez hasonlóan a kimértebb vásárlókörnek és a sportosabb vezetési élményt keresőknek egyaránt tudott újat mutatni, méghozzá jó minőségben.

A karosszériája egyértelműen megkülönböztette a versenytársaktól: míg a Baby-Benz továbbra is a Mercedes konzervatív hangulatát árasztotta (eltekintve a ritka Evo verziótól), az Audi pedig gömbölyded volt, az E36-os szigorú megjelenése, szögletes formái és karakteres vonalai egycsapásra kiemelték a bajorok munkáját a többi közül. Ráadásul limuzin, kombi, kompakt, kupé és kabrió változatban is készült, a márkát fémjelző orrmotor-hátsókerékhajtású elrendezéssel.

Ennek még lelke van

Az E36-os még jó értelemben vett „analóg” autó, ma is nosztalgiát ébreszthet azokban, akik számára idegenek a korszerű személyautókba szerelt elektronikák, hatalmas kijelzők és a külvilágtól elszigetelő kényelmi felszereltségek. Kipörgésgátló ugyan van benne, de itt még tényleg a sofőr vezeti az autót, miközben hallja a sorhatos motor gyönyörű baritonját és élvezi a dinamikát: a 320i esetében 148 lóerő jut. Ez manapság nem tűnik kifejezetten soknak, de az E36 kupé saját tömege csak 1375 kg, ez még jó arány az élvezetes közlekedéshez. Nem is beszélve a remek mechanikus érzetet adó kézi váltóról, az igényes futóműről és a pontos, hajtási befolyásoktól mentes kormányról.

Ezek a szempontok motiválták a cikkünkben szereplő autó tulajdonosát is, amikor felkutatta az 1996-os gyártású, 2004 óta Magyarországon lévő kupét: ma is megfordulnak utána az emberek, jó a hangja (bár a kipufogórendszer nem gyári és le lesz cserélve), élvezetes vezetni és már ritkán jön szembe még egy ilyen autó.

Neki sem volt könnyű dolga, mielőtt hosszas keresés után tavaly lecsapott az akkor 270 ezer kilométert futott példányra, hiszen alig találni hathengeres E36 kupét, főleg olyat, ami még fenntartható állapotban maradt (nagyjából 1,2 forinttól indul a kínálat).

Mivel a régi BMW 3-as sorozatok nagyon sok példányát széthajtották vagy rommá törték az önjelölt közúti versenyzők, a feladat egyre nehezebbnek ígérkezik: a veteránkorú E30 elődmodellek ára már elszállt, és fogynak a hathengeres E46-osok is, ráadásul azok hajlamosak rozsdásodni is. A cikkben szereplő E36 kupét ez kevésbé érinti, néhány rozsdafolt akad ugyan az alvázon, de a gyári alvázvédelem még állja a sarat, hamarosan viszont eljön kisebb javítások ideje.

Ilyen szűk kínálat esetén elméleti fejtegetés, hogy milyen hibákat érdemes keresni az esetleg eladó autókon, más típusokhoz hasonlóan az emelési pontok rozsdásodását kell megvizsgálni, az ajtók sarkát, az akkumulátor tálcáját, a futómű bekötési pontjait és a bölcső felfogatását. Ilyen korú autóknál ez már nem meglepetés, de ha kiterjedt a korrózió, a drága és elhúzódó lakatosmunkák csúnyán zátonyra futtathatják a projektet.

A karosszéria szempontjából kedvező fejlemény, hogy sok E36-ost már féltve használnak a tulajdonosaik (főleg a kupékat és a még drágább kabriókat), a képeken látható autó sem rója mindennap az utakat – ez természetesen meghosszabbítja az élettartamát, ellentétben a már eltűnőben lévő lépcsőshátú, kombi és kompakt változatokkal.

Egy alapszabály betartásával tartós marad

Elrettentő lehet, hogy ilyen autókat már benzines és dízelmotorral sem nagyon lehet 200 ezer kilométeres futásteljesítmény alatt találni, de az E36-os különböző megbízhatósági felmérésekben is jól szerepelt. A 320i-be szerelt változó szelepvezérlésű, 1991 köbcentiméteres M52B20 hathengeres 290 ezer kilométer után is csak olajcserét igényelt, jó állapotban van a kardán és a váltó, bár a kéziféknél előforduló típushiba itt is kijött, ezzel foglalkozni kellett. Elődmotorja, a még vasblokkos M50B20 szinte elnyűhetetlen, arra viszont figyelni kell, hogy óvatosan hajtsuk, amíg az olaj eléri a megfelelő üzemi hőfokot.

A 320i remek alap a további sportosításhoz és tuningoláshoz, főleg akkor, ha ehhez a tulajdonosnak jó érzéke van. A cikkünkben látható E36-os ebből a szempontból jó kezekben van, a gazdája szeretne rá egyebek mellett új, de továbbra is gyári színű fényezést, a korabeli M3-asból származó üléseket, plusz funkcionalitást kínáló nagyboard computert, optimalizált kipufogórendszert és GT szárnymagasítót.

Utóbbit viszont nehéz beszerezni, ahogy egyre több alkatrészt is: a bontókban is fogynak az elemek az E36-hoz, utángyártott alkatrészből szintén kevés van, ezért sok esetben csak a gyári pótlás jelent megoldást, ez viszont költséges és hosszadalmas is lehet, a szállítás akár több hétig is eltarthat. Ezt érdemes figyelembe venni, bár aki manapság E36-ost keres, bizonyára jól ismeri a márkát, talán a típust is, és felkészül arra, hogy egy lassan kultstátuszba emelkedő autó fenntartása speciális helyzet.

Az E36-ot a legendás M3-assal együtt összesen nyolcféle benzines teljesítményszinttel kínálták 4-6 hengeres szívómotorokkal (a facelift alkalmával általában a motorokat is frissítették) 98 lóerőtől egészen 321-ig, az Anistits Ferenc-féle dízelek között pedig három fokozat szerepelt 90-től 143 lóerőig. Ezek természetesen takarékosabbak, és hathengeres tds-ként nem is lassúak, de a sportkupékat akkoriban csak a hozzájuk jobban illő benzinesekkel kínálták.

Ebben a típusban még nincs sok abból, amerre az autózás jövője tart: se turbó, se hibrid, se vezetéstámogató rendszerek és kamerák armadája, megőriz viszont egy korszakot, amikor a tervezőknek világos elképzelésük volt arról, hogy mivel tudják megkülönböztetni a munkájukat másokétól, és olyan autót alkottak, amit az igazi rajongóik 30 év múltán is meg akarnak őrizni maguknak. A még megmaradó, jó állapotú E36-osok méltán pályáznak arra, hogy modern klasszikussá váljanak, és legalább napos hétvégéken megidézzék az igazi örömautózást.