„Anya! Apa! Kész a házim!” – felforgatja az oktatást és „roppantul növeli” a pedagógusok terheit egy mesterséges intelligenciára épülő program – Mandiner

Konopás Noémi és Veczán Zoltán írása

Hogy mi az a ChatGPT? Egy chatbot-program, „…amelynek célja, hogy úgy válaszoljon az emberek kérdéseire, mintha valós ember lenne. Az emberek írják be kérdéseiket a chatbotnak, és a chatbot válaszol nekik. A ChatGPT egy nagyméretű nyelvi modell, amely képes a természetes nyelv feldolgozására, és képes válaszolni a legtöbb kérdésre, amit az emberek feltesznek neki” – s jönne a gondolatjel után a megszokott szöveg, miszerint nyilatkozta nekünk a vállalat ilyen-olyan funkcionáriusa, esetleg egy szakértő. Ezúttal azonban nem:

nem valaki, hanem valami válaszolt nekünk, jelesül a ChatGPT maga, vagyis a program.

Azt is rögzítette, hogy tartalomgenerálásra és nyelvi feldolgozásra szolgál, a működési elve pedig a gépi tanulásra épül, aminek alapja „egy nagyméretű adatbázis, amely több milliárd szöveges dokumentumot tartalmaz, amelyet az algoritmus tanul. Az algoritmus a tanulás során megtanulja a szövegek szerkezetét és a szavak jelentését, és ezáltal képes lesz arra, hogy új szövegeket generáljon és értelmezzen”.

A mesterséges intelligencia alapú ChatGPT azt is közölte velünk, hogy ő egyébként nem más, mint egy nyelvi modell, amelyet az OpenAI nevű vállalat készített. A céget San Franciscoban jegyezték be, az egyik alapító neve ismerősen csenghet, úgy hívják, hogy Elon Musk – ezt már mi tesszük hozzá.

Rémisztő vagy hasznos?

Első ránézésre ijesztő, amilyen kompakt kis szövegeket képes alkotni a ChatGPT

néven futó mesterséges intelligenciával (AI) működő chatbot – mondja a Mandinernek Turcsán Tamás, startup szakember.

Annak kapcsán, hogy magyar nyelven alkalmas-e esszék megírására a program, Turcsán röviden azt válaszolta: nem, ugyanis az ilyen szövegek elengedhetetlen részei a hivatkozások, amikkel a ChatGPT esetében – mint fogalmaz – „van egy aprócska probléma”, méghozzá az, hogy teljesen hamisak.

De miért lehet ez gond?

Nos, bár minden szentnek maga felé hajlik a keze, az újságírással kapcsolatos részt most félretesszük; lehet, hogy SEO-szempontból fontos tömegcikkgyártásra már most is jó; angol nyelven pedig már simán tud például a Los Angeles Times-nak földrengésekről jelentéseket küldeni szabatosan megfogalmazott rövidhírként; idővel nyilván hírszemléket, sőt hírösszefoglalót is képes lesz készíteni a szoftver, viszont még egy ideig nem fog tudni elmenni vidékre, külföldre riportot készíteni, és nem fog tudni életút-interjút sem felvenni például egy nagy művésszel.

A nagy képet (mi marad így az emberiből?) sem szeretnénk bolygatni. S persze van még számos más terület, ahol izgalmas lehet az alkalmazása: például

a kiberbűnözők kedvelt eszköze lehet hamarosan a ChatGPT,

ahogy azt a Check Point kiberbiztonsági program blogján listázta is, miként; de aggódnak a szövegírók (kérdés, hogy joggal-e), s vészharangokat kongatnak a tudósok is.

Hol okozhatja a legnagyobb károkat?

Ellenben mi vessük tekintetünket arra a területre, ahol tényleg helyrehozhatatlan károkat okozhat egy ilyen eszköz bevetése: az oktatást.

Akik ugyanis először felfedezték a programban rejlő lehetőségeket, azok nyilvánvalóan az élelmes diákok, hallgatók voltak, akik rájöttek, mennyivel egyszerűbb lenne így házifeladatot írni, mint saját kútfőből.

Ezzel kapcsolatban

bár az ügyben nyilatkozó tanárok úgy vélték, egy gyakorlott szem észreveszi a mesterséges intelligencia-generálta esszékben a jeleket.

A Business Insider például két amerikai filozófiaprofesszort szólaltatott meg, akik le is buktatták a mesterséges intelligenciát használó hallgatóikat, akik néhány héttel a program piacra dobása után már rájöttek, hogyan is hasznosíthatnák azt saját céljaikra.

Hogyan reagált a pánikra a részben Musk által alapított cég?

A kibontakozófélben lévő pánikra reagálva

a fejlesztő OpenAI nagylelkűen megoldást ígért a saját maga által generált problémára, és közölte, olyan szoftvert fejleszt, amely képes lesz biztonsággal felismerni, hogy egy szöveg előállításához használták-e a ChatGPT nevű programjukat.

Egy tizenpármilliós nyelvi közösség tagjaiként, amely ráadásul meglehetősen sajátos nyelvtant használ, talán valamivel kisebb a vész (bár erre is akadnak ellenpéldák, mondjuk az a magyar anyuka, aki 8 óra alatt 12 mesét íratott a programmal).

Szakértő: A program nem hazudik, csak mímel

Ami a magyar nyelvi sajátosságokat illeti, még maga a ChatGP is elismeri saját korlátait. Teszteltük, ugyanis: megkérdeztük tőle, hogy rosszabbul működik-e magyar, mint angol nyelven, és azt a választ kaptuk, hogy

a magyar nyelv feldolgozása komplexebb, mint az angol,

így, ha a tanulási adatok korlátozottak, akkor a modell magyar nyelven való teljesítménye valószínűleg rosszabb lesz, mint az angol nyelven. A magyar nyelvnek számos szabálya van, amelyeket a modellnek megtanulnia kell, a magyar nyelvnek több igeidője, alakja van, és a magyar nyelvnek több egyéni szóhasználata van is”.

Boldogulni fog-e a magyar nyelvvel a program?

Mint Turcsán hozzáteszi,

a program viszonylag jól használja a magyar nyelvet, de azt állítani, hogy tudna magyarul, még távolról sem volna igaz.

„Megkértem rá, hogy írjon ötszáz karaktert az Egri csillagokról: azt még tudta, hogy Gárdonyi Géza írta, és azt is, hogy a mű középpontjában a török-magyar háború van, de a főszereplők kapcsán sajátos megközelítéssel élt: szerinte ugyanis a regény két legfőbb alakja Báthory Mózes és felesége, Dóra, és a várat Dózsa György védte” – emeli ki Turcsán.

Azt is elárulja, hogy barátja ugyanezt kérte a programtól, csak angol nyelven, addigra már valaki megtanította a ChatGPT-vel, hogy a valós várvédő neve Dobó István, ám a program bekevert a történetbe egy Oszkár nevű muszlim figurát, aki a mesterséges intelligencia szerint Dobó török szövetségese volt. Egy későbbi próbálkozásra pedig a program szerint már Zrínyi volt a várvédő.

A program nem hazudik, csak mímel, úgy csinál, mintha tudná, boldogan ad teljesen hülye információkat neked”

– összegzi Turcsán.

Mi van a felsőoktatással, ahol az angol nyelvnek is jelentős szerep jut?

Azonban a felsőoktatás fő nyelve is egyre inkább az angol;

Rétvári Márton, a Budapesti Corvinus Egyetem angolul is oktató adjunktusa több hallgatót is rajtakapott, hogy a chatbothoz nyúlt.

Mint mesélte, volt aki be is vallotta, egy legutóbbi csoport nyolc tagjából például hárman (ketten pedig, hogy próbálták, de nem volt annyira jó az eredmény); egy tavaly bukott hallgató pedig idén hirtelen megtáltosodva 10 ezer helyett 45 ezer karakternyi, ránézésre értelmes szöveget adott le, azonban tele volt nem létező forrásokra való hivatkozásokkal, a mesterséges intelligencia „elfelejtette”, hogy két oldallal azelőtt mit írt, és megismételte, közben pedig tele volt ellentmondásokkal – a hallgató természetesen elégtelent kapott.

„Nagyon sok hallgató szerencsére már tud angolul, ezért eleve angolul keresnek forrásokat a feladataikhoz. Ha magyarul kell beadni a dolgozatot, simán megtehették eddig is, hogy nagyrészt lefordítottak egy angol nyelvű tanulmányt, kicsit hozzádolgoztak – egy doktori disszertációnál nyilván ezt alaposabban ellenőrzik, de egy akármilyen BA-s szakon, ahol kismillió beadandó érkezik be, a tanároknak nincs erre kapacitása” – hűti le a kedélyeket Rétvári.

Az oktató rámutat: neki 78 hallgatója van, eddig is elképzelhető, hogy becsúszott egyik-másik beadandójánál egy rossz hivatkozás, egy félreértés, ami nem szúrt szemet. „Egyébként ugyanezt gondolom a ChatGPT kapcsán: használni fogják, és okosabb vagy kevésbé okos módon integrálni a saját munkáikba, amit itt kapnak”.

Magyar nyelven még eléggé suta, bár nem annyira, mint gondolnánk, egyszerűbb dolgokról már egészen értelmes szövegeket tud előállítani, ami átdolgozva elég lehet egy hármasra.

„Ha végtelen időt tudnánk ráfordítani, hogy év közben folyamatosan megismerjük minden hallgató stílusát és felkészültségét, nyelvi készségeit, így feltűnjön egy ettől eltérő színvonalú dolgozat, az sem biztos, hogy segít” – Rétvári egy angolul döcögve beszélő kínai szakdolgozóját hozta példának, aki egy kiváló szakdolgozatot tett le az asztalra, s bár a védésnél eleinte mindenki azt hitte, plágium történt vagy mással íratta meg a lány, a keresztkérdéseknél kiderült, hogy pusztán rosszabbul teljesített szóban, mint írásban.

Fel lehet-e tartóztatni a mesterséges intelligencia terjedését?

Mindezek mellett az oktató szerint a ChatGPT és társai elsősorban eszközként jelennek majd meg, úgy, mint a számológép, a szövegszerkesztőbe beépített helyesírás-ellenőrző, vagy maga a Wikipedia, persze nagyobb hatással. Amit

feltartóztatni nem lehet, „legfeljebb úgy, mint az ipari forradalom géprombolói a gépesítést: időlegesen”

– vélekedik; hiszen, ha az iskolában le is tiltják, hazamegy a tanuló, és ott lesz előtte az eszköz, s ahogy a kontaktórákat csökkentik, egyre jellemzőbb lesz az otthoni környezetben való készülés.

„Fékeket és egyensúlyokat kell tenni a rendszerbe”

Ehelyett megfelelő fékeket és egyensúlyokat kell tenni a rendszerbe. „Nyilván felerősödnek majd azok a hangok, amelyek már most is jelen vannak, mondjuk a gimnáziumi mateknál: minek ez, hiszen ott a számológép, eleve mi értelme a trigonometriának, és így tovább”. Ha pár szó bepötyögésével megkapunk egy egész, egyre emberibb stílusban írt szöveget, ez az érvelés mostantól kiterjed a negyedikesnél fejlettebb írási-olvasási készségekre is.

A felelősség pedig ennek kapcsán szerinte a tanárokon lesz: „hogy ne dugjuk homokba a fejünket, már általános iskolában sem, hanem alakítsuk úgy az oktatást, hogy a tanuló motivált legyen

abban, hogy ezeket az eszközöket felelősségteljesen, pozitívan, hasznosan használja” – fogalmaz.

A tanárnak pedig meg kell mutatnia, „milyen értelme és értéke van annak, hogy a saját gondolatainknak képesek vagyunk testet adni, legyen az írásban, képben, hangban, hogy itt van egy gyönyörű kert és egy gyönyörű kárháza annak az emberi kreativitásnak és gondolkodásnak, amit amúgy bezárnál magad előtt, hogyha ezekkel a képességekkel nem rendelkezel”.

Rétvári Márton: Az oktatók terhei is megnőhetnek emiatt

Az oktatók terhei is roppantmód megnőhetnek ezzel: a nagyobb ellenállás irányába motiválni a diákokat, hallgatókat nem kis oktatói feladat volt eddig sem, „de mostantól ez egy irgalmatlan erejű ellenszélben kell ezt megvalósítanunk” – teszi hozzá Rétvári. Az oktatáson keresztül gyakorolt társadalmi hatásokra is ennek kapcsán világít rá: valószínű, hogy ezzel – mármint a könnyebbik út lehetőségével – még inkább nő a szakadék a szellemi elit és a tanulók-hallgatók zöme között, mint korábban, hiszen csökken a teljesítménykényszer.

„S itt van megint az oktatók felelőssége, illetve a rendszeré, elsősorban a közoktatásban dolgozó leendő tanárok képzésében, ahol évtizedes a lemaradás az ismeretanyag frissességében, miközben a ChatGPT percről percre tanul. Az oktatóknak maguknak is évről évre tovább kell képezniük magukat, frissíteni a tudásukat, mert

most az oktatás »letolt gatyával« áll az ilyen szédítő sebességű változások előtt”.

A program, mint Turcsán fogalmaz, „iszonyat gyorsan tanul”. Így, noha a generált szövegeben „semmi olyan nincs, amit a ChatGPT találna ki, viszonylag könnyen meg lehet találni azokat a forrásokat az interneten, ahonnan összeszedegette a válaszait”, arra a kérdésünkre, hogy jelenthet-e veszélyt egyes szakmákra, Turcsán azt válaszolta, hogy igen is, meg nem is. Példaként a szintén mesterséges intelligenciát alapul vevő Midjourney nevű grafikai programot említi, ami június óta nagyon sokat tanult. „Nyáron még háromlábú nőket lehetett vele rajzolni, ma már bármilyenre képes” – hangsúlyozta.

Maga a program is elismerte, hogy „potenciális veszélyt jelenthet egyes szakmákra”,

például a virtuális asszisztensek használatával csökkenthető az ügyfélszolgálatban dolgozók száma, vagy – mint a ChatGPT fogalmazott – a szöveggeneráló rendszerek használatával „csökkenthető az újságírók száma” is. De a program egyúttal meg is nyugtatott: „más nyelvi modellek használata nem jelenti azt, hogy minden emberi munka automatizálódni fog, mert az AI rendszereknek a munkaerővel együtt kell működniük”.

Itt tart napjainkban a mesterséges intelligencia

Sőt még ennél is tovább ment, mint írta, „az AI rendszerek használatával új munkahelyek is jöhetnek létre, mint például az AI fejlesztők, az AI tesztelők és az AI kutatók”. Ez így leírva egyre inkább úgy hangzik, mintha immár nem a gépi intelligencia szolgálná a mi igényeinket, hanem mi az AI-ét.

S hogy legyen egy kis kitekintés, jobb, ha tudjuk:

a mesterséges intelligencia már jóval előrébb tart képalkotás és hangalkotás terén is annál, semmint komfortos lenne abba belegondolnunk.

Felejtsük el a science fiction könyvek, filmek robothangjait, vagy akár a felolvasóprogramok idétlen nyekergését: a Microsoft szövegfelolvasó mesterséges intelligenciája, amely éppen tesztelés alatt áll, egy mindössze három másodperces minta alapján képes lesz utánozni bármelyikünk hangját; a VALL-E élő hangmintákból dolgozik, kielemzi egy adott személy beszédének jellegzetességeit, azt elemekre bontja, és reprodukálja a leginkább egyező hangminták segítségével – sőt, még az akusztikai környezetet, atmoszférát is.

Az úgynevezett deepfake-képek már évek óta kísértenek, de egy tavalyi hír szerint egy új, mesterséges intelligencia alapú program az általunk megadott képek alapján képes teljesen élethű fotókat generálni egy adott személyről, alig egy óra betanulás és némi – a rosszul sikerült képek kiküszöbölésére irányuló – válogatás után.

Nos, mindezzel párhuzamosan egészen szédítő belegondolni, mennyi adatunkat adjuk oda teljesen önként a techóriásoknak, szöveg, kép vagy hang formájában. Természetesen az, hogy valaha épkézláb, sőt stílusos magyar szöveget állítson elő gazdaságosan egy program, úgy tűnik, egyelőre a jövő zenéje. De az is elég valószínű, hogy nem kimondottan távoli jövőé:

Nyitóképünk a Midjourney-vel (mesterséges intelligencia alapú program) készült illusztráció.