Üstökös-jellegű csóvája lett a Dimorphosnak – National Geographic
Bő egy hete zajlott le a világ első kisbolygó-eltérítő kísérlete, amelyről mi is beszámoltunk, most az égitest további sorsáról is essen néhány szó!
Mivel a becsapódáskor innen a Földről is látható volt, mekkora anyagfelhő távozik a kisbolygó felszínéről, ennek változásait azóta is követik mind a szakemberek, mind számos, megfelelő nagyságú távcsővel rendelkező amatőr. A kisbolygóból a DART űrszonda becsapódása nyomán egy időre „üstökös” lett, igen látványos csóvát növesztett az égitest. Ennek a megfigyeléséről számolt be a NOIRLab, az USA Nemzeti Tudományos Alapja által működtetett obszervatóriumrendszer.
A Dimorphos változását ezúttal a chilei helyszínen üzemelő 4,1 méteres SOAR teleszkóppal követték, és a két nappal a becsapódás után készült felvétel alapján kiszámították, hogy jelenleg a keletkezett csóva több mint tízezer kilométer hosszan nyúlik el a kisbolygó mögött. A csóvát a Nap sugárnyomása irányítja, ebben hasonlít a valódi üstökösökhöz, s a felvétel spektrográfos elemzése alapján 3,1 ívperc hosszúságú.
A következő fázis a Dimorphos megfigyelésében az lesz, hogy mérések sokaságával megállapítsák, a becsapódás hatására mennyire sikerült kitéríteni azt a Didymos körüli pályáján. A SOAR teleszkóppal pedig heteken-hónapokon át követni fogják a kidobódott anyag sorsát, vagyis a „csóva” alakulását is.
E megfigyelések alapján ki lehet majd számítani, mennyi anyag és milyen sebességgel távozott a Dimorphos felszínéről, illetve magának a felszínnek a tulajdonságaira is lehet majd következtetni ebből. Megismerhetjük majd a „csóva” összetételét, a benne lévő szemcsék méretbeli eloszlását, vagyis azt, hogy inkább nagyobb darabokat, vagy finom porszemcséket lökött-e ki a DART űrszonda becsapódása. Mindezen információk elemzését fel lehet majd használni egy esetleges éles bevetés esetén, amikor valóban a Föld felé száguldó kisbolygót kell az útjáról eltéríteni.