Sikeres volt a kisbolygó-eltérítő teszt – National Geographic

A DART nevű űrszonda a Didymos kisbolygó Dimorphos nevű holdjába csapódott be, amint erről néhány napja, a küldetés végét várva részletesebben is írtunk.
A becsapódás előtt mintegy két órával már élő közvetítésben követhették az érdeklődők az eseményeket. A DART űrszonda navigációs kamerája, vagyis az a műszere, amelynek folyamatos (1 másodpercenként születő) képei alapján határozza meg az irányító szoftvere, hogy pontosan merre is kell haladnia a szondának. E képeket folyamatosan közvetítette a földi irányítóközpontba is a szonda, amelyet a NASA élő adásában nézhettünk (és az alábbi kis videón gyorsítva láthatjuk).

Gyorsan növekedett az eleinte csak egy kis pontnak látszó kettős aszteroida a képeken, és a becsapódás előtt kb. 40 perccel elkülöníthető volt a nagyobb kisbolygó és a holdacskája, majd ezután egyre gyorsabban nőttek. A legizgalmasabbak az utolsó percek voltak, persze, amikor már a kisbolygó felszínének egyedi szikláit is látni lehetett, és aztán ugyanígy a kis holdacskáét is – majd hirtelen vége szakadt a képek áradatának. A szonda utolsó fotóját 17 méterrel a felszín felett készítette, ezt már csak részlegesen tudta visszaküldeni a Földre, mivel közben becsapódott.

Az, hogy a szondával megszakadt a rádiókapcsolat, és mindez úgy történt, hogy a kamera látómezejének közepét a holdacska felszíne töltötte ki, az első jele volt a sikeres küldetésnek.
A NASA közösségi médiában pár perccel később bemutatta a kamera felvételeiből összeállított, igen látványos videóját is, amelyen gyorsítva láthatjuk a közelítést.

Hamarosan azonban még fantasztikusabb felvételek is napvilágot láttak földi távcsöves megfigyeléseknek köszönhetően. A hawaii ATLAS (kisbolygó-megfigyelő) obszervatóriumból, illetve a The Virtual Telescope Projekt európai és dél-afrikai obszervatóriumából érkeztek képek a becsapódásról.

ATLAS observations of the DART spacecraft impact at Didymos! pic.twitter.com/26IKwB9VSo

— ATLAS Project (@fallingstarIfA) September 27, 2022

A kisbolygó felfénylése jelezte a DART űrszonda célba érkezését, majd a rá következő percekben a felszínéről kidobott nagy mennyiségű anyag (por, és ennél nagyobb szemcsék) távolodó s eközben ritkuló hullámát is megfigyelhettük, amint körbeöleli a kisbolygót. Mindezt a Földtől több mint 10 millió kilométeres távolságban!

A DART szondából a becsapódás előtt 2 héttel kivált nanoműhold, a LICIACube volt a helyszínen dokumentálni az eseményeket. A kis űreszköznek csupán igen gyenge rádióátviteli kapacitása van (hiszen az antenna mérete meghatározó, és egy kis táska nagyságú műholdra nem lehet több méteres antennát tenni), és az elsődleges feladata az volt, hogy igazolja a sikeres becsapódást. Ezt igen alaposan megtette!

Szeptember 27-én délután az ASI, az olasz űrügynökség, és a nanoműholdat létrehozó torinói vállalat, az Argotec sajtótájékoztatón mutatta be azt a néhány képet, ami már hazaérkezett.
A becsapódás után készült felvételeken a kis holdacskából szétrepülő törmelék igen sokatmondó, feltehetően minden várakozást felülmúlt a becsapódás hatása. Bár minden valószínűség szerint egy törmelékhalom-kisbolygóról beszélünk, amelynek anyagát a gravitáció elég lazán tartja együtt, egy kb. hűtőszekrény méretű kis szonda nem tudta megsemmisíteni.

Valószínűbb, hogy a becsapódás energiájának és a kis holdacska gyenge gravitációjának köszönhetően a kidobódott törmelék távolra jutott, és feltehetően a megvilágítási viszonyok is sokat emeltek a látványon. (Vagyis a különösen látványos becsapódási képek nem azt jelentik, hogy a Dimorphosnak befellegzett.) Az, hogy miként érte a napfény a kidobott törmeléket, a földi megfigyelések látványában is sokat jelenthetett.
A LICIACube folyamatosan küldi haza a képeket, de így is eltarthat hetekig, mire minden megérkezik, ám talán ennél nagyobb meglepetések már nem jönnek. Készültek még felvételek a James Webb-űrteleszkóppal is, ezeket is később láthatjuk majd.

A Dimorphos kis mértékű pályaváltozásáról a következő hetek, sőt, inkább hónapok megfigyelései fognak pontos adatokkal szolgálni, így, bár a küldetés sikere kétségtelen, a tudományos eredményekre még várni kell. Előzetes becsléseket már néhány napon belül is kaphatunk a NASA sajtótájékoztatója szerint. 

Az igazi közelképekre még néhány évet várni kell. Az Európai Űrhivatal szondája, a HERA 2024-ben kel útra, hogy a hatásokat a helyszínen alaposabban is tanulmányozza. Az azonban bizonyos, hogy az eddig kinyert adatok és főként a kisbolygót és holdját mutató felvételek alapján is születnek majd tudományos értekezések, hiszen sok érdekesség felfedezhető e képeken is, amelyekből a két kis égitest tulajdonságaira lehet következtetni.