Száz év talány – Index.hu

Amikor 1921. január 21-én a Rákóczi tér 14. szám alatti házban megszületett Klein Ferenc húsnagykereskedő és Gyárfás Rózsika második gyermeke – akkoriban a jómódú polgárcsaládoknál még nem volt divatban a kórházban szülés –, senki sem sejtette, hogy később, immár Keleti Ágnes néven a legeredményesebb, ötszörös olimpiai bajnok magyar sportolónővé serdül a kislány. Az apa mindenesetre – legalábbis a családi legendárium szerint – nem örült a jövevénynek, mert fiúra számított, állítólag hetekig rá se nézett. Később persze megbékélt a ténnyel, hogy „csak” lányai vannak, de „bosszúból” fiúnak nevelte Ágit. Ma már tudjuk, ennél jobbat nem is tehetett volna vele, a sok sport, az úszás, az evezés, a kirándulás és természetesen a torna megacélozta a kislány testét és a lelkét egyaránt. Erre pedig a későbbiekben óriási szüksége volt a tengernyi nehézség, gyötrelem elviseléséhez.

Sportos család sarja

Ágnes már négyévesen beleszeretett a tornába, félig-meddig kényszerűségből. Az orvos egy foltot talált a tüdején, és az akkor szokásos gyógymódot, a Mensendieck-tornát ajánlotta terápiának. A folt eltűnt, a torna szeretete azonban megmaradt, egy évszázadon át elkísérte Keleti Ágnest.

A Mária Terézia téri mintaelemiben, ahová beíratták a kis Ágit, csodálatos tornaszerek voltak, itt aztán lehetett hódolni e szenvedélynek. Ági tornász vagy táncosnő szeretett volna lenni, a család azonban előírta számára a csellózás elsajátítását, és a kislány a zenében is tehetségesnek bizonyult, de gordonkaművész mégsem lett belőle, mert – beállt szűcsinasnak.

Aztán a család beíratta a híres-neves fasori Evangélikus Gimnázium leánytagozatára, ott is tornázott, igaz, hetente csak két alkalommal.

A mai értelemben vett rendszeres tornászást csak későn, tizenhat éves koromban kezdtem el –

olvashatjuk az ünnepelt visszaemlékezését Dávid Sándor és Dobor Dezső nemrégiben megjelent életrajzában.

Ekkor, 1937-ben ment le Ági az első és egyetlen magyarországi zsidó sportegyesület, a VAC (Vívó és Atlétikai Club) tornatermébe. És ezzel el is dőlt a sorsa, mert Dückstein Zoltán, azaz Dücki bácsi kezei közé került, aki végül is olimpiai bajnokot nevelt belőle. És a fiatal tornásznő itt ismerkedett meg későbbi férjével, a nála nyolc évvel idősebb tornásszal, Sárkány Istvánnal.

Ágnes ekkor már szárnyalt, tehetsége utat tört, és tizenkilenc évesen élete első válogatott viadala előtt állt. Olaszországgal mérkőzött meg a Horthy Miklós Sportcsarnokban válogatottunk, de – Keleti Ágnes nélkül. (Klein az érettségi évében, 1939-ben magyarosított Keletire.) A csapatkapitány Csillik Margit ugyanis jelentette a szövetségnek, hogy nem volna helyes a fasiszta olaszok ellen a csapatba tenni a zsidó származású Keletit… (Ekkor már érvényben volt a második zsidótörvény.)

És 1941-ben már a tornától is eltiltották, nem versenyezhetett egyesületben. Sárkánnyal 1944-ben házasodott össze, részben annak a téves elképzelésnek a hatására, hogy a fiatal házaspárok nő tagjait nem deportálják. (Ami persze nem volt igaz.)

1944-ben Ágnes a svéd követség titkárától, Raoul Wallenbergtől megkapta a Schutzpasst, a menlevelet, és beköltözhetett az egyik Pozsonyi úti védett házba. De ez sem biztosított menedéket, és amikor 1944. március 19-én a német hadsereg bevonult Budapestre, Ágnes szerzett – nem kevés pénzért – egy Juhász Piroska névre szóló igazolványt, új identitást vett fel, és Varga szűcsmesterékkel együtt, akiktől az igazolványt megvásárolta, házicselédként leköltözött Szalkszentmártonba, hogy ott vészeljék át az ostrom hónapjait.

Ágnes édesapja Auschwitzban halt meg, Sárkány is megjárta Mauthausent, de csonttá soványodva hazakeveredett. Kaptak a Dob utcában egy lakást, odavették a mamát, és újrakezdték az életüket.

Éremeső a kommunizmusban

Ágnes a Postásban folytatta a tornát, és be is került az 1946-ban megalakított olimpiai keretbe, amelynek – minő véletlen – az őt korábban beáruló Csillik Margit, azaz „Maca” volt a szövetségi kapitánya.

Ágnes – hivatalosan Sárkányné – 1947-ben megnyerte az országos bajnokságot, s ugyanabban az évben négy számban győzött a Balkán-bajnokságon. (Ugyan mit keresett Magyarország ezen a viadalon?) És 27 évesen – legalábbis úgy tűnt – mehetett élete első olimpiájára, Londonba!

Csakhogy az egyik edzésen Chelsea-ben Ágnes rosszul ért talajt a lengőgyűrűről – akkor még az is női szer volt –, és elszakadt a külső bokaszalagja. Lőttek az olimpiának… Pedig Ágnes már akkor is nagy esélyes volt az aranyéremre.

De Sárkányné nem adta fel. Itthon egyeduralkodó volt a sportágban, miközben 1950-ben elvált férjétől, Sárkány Istvántól, amiben vélhetően az is közrejátszott, hogy megismerkedett élete – egyik – nagy szerelmével, Kutas Istvánnal, a magyar sport teljhatalmú irányítójával. Mindez azonban titkos kapcsolat maradt, mert Kutas nős ember volt, és a „szocialista erkölcs” nem engedte meg a házasságon kívüli kapcsolatot.

Az sem törte meg Ágnest, hogy az 1950-es bázeli világbajnokságra politikai okokból nem utazott ki a magyar csapat, a tornásznő gőzerővel folytatta a felkészülést az 1952-es helsinki olimpiára. És Finnországban már senki és semmi sem állhatott közé és az olimpiai arany közé!

Első aranyunkat nem ő, hanem Korondi Margit szerezte, ő lett Helsinki első magyar bajnoka, a felemás korláton. Ágnes harmadik lett, de már csak egy napot kellett várnia, hogy a talajtorna döntője után ő álljon a dobogó legmagasabb fokára.

Győzelem!!! Végre – mondja boldogan és halkan Keleti Ágnes. – Mióta várok erre a pillanatra. Ezért érdemes volt, olvashatjuk a korabeli Népsport tudósításában, Feleki László (arany)tollából. Mennyi ideig tartott a gyakorlat? Pontosan egy perc 29 másodpercig. Ezért az alig másfél percért dolgozott annyi esztendeig.

Ráadásképpen a magyar csapat összetettben második, kéziszercsapatban harmadik lett, tehát egy-egy arany és ezüst, valamint két bronz volt Ágnes gyűjteményében.

Ekkor 31 éves volt, mások már régen befejezik a tornát ennyi idősen, de Keleti Ágnes karrierjének legszebb négy éve következett. Népszerűsége csúcsán volt, Kisfaludi Strobl Zsigmond még szobrot is mintázott róla. Az Óbudai Hajógyárban az egyik szocialista brigád a Keleti Ágnes nevet vette fel…

Az 1954-es római világbajnokságon felemás korláton aranyérmes, csapatban második, gerendán harmadik. 1955-ben sikeresen diplomázott a Testnevelési Főiskolán, szóval, kedvező előjelekkel készült a melbourne-i olimpiára.

Közbeszól a forradalom

Csak közbejött egy „apróság”. A forradalom.

Egy ebben az évben íródott önéletrajzából kiderül, hogy 1947 óta „Pártunk” tagja, és 1950-ben diplomázott a Testnevelési Főiskolán, ahol akkor már adjunktus volt.

Október huszonharmadika Tatán, az edzőtáborban érte Keletiéket. Onnan egy tank vezette konvojjal jöttek fel Pestre, majd harmincadikán a margitszigeti Nagyszállótól elindult a busz – Prága felé, ahonnan a küldöttség repülőgépe felszállt volna Ausztrália irányába. De a fővárosig nem jutottak el, a csehszlovák „Tatán”, Nymburkban, az ottani edzőtáborban kaptak elhelyezést. Végül a magyar sportolókat szállító első gép november 6-án, a második – fedélzetén Keletivel – hetedikén szállt fel, és kilencedikén érkezett meg Melbourne-be, ahol a repülőtéren tíz éve nem látott nővére várta. Otthonról pedig érkeztek a hírek a levert forradalomról. Az addig rendszerhívő, kommunista párttag Keleti Ágnes fejében minden összezavarodott.

De annyira nem, hogy ne nyerjen négy olimpiai aranyérmet. Pedig…

Félek, hogy idős vagyok már ahhoz, hogy újra olimpiai bajnokságot nyerjek – olvashattuk naplójában. – Latinyina, a nagy rivális 14 évvel fiatalabb nálam…

De a kor csak egy szám, semmi több. Ágnes talajon, gerendán, felemás korláton győz, ugrásban és egyéni összetettben második, és az együttes kéziszercsapatot is megnyerjük! Hat érem, a helsinki néggyel együtt összesen tíz!

Keleti győztes korlátgyakorlata:

Itthon hősként fogadták – volna. De nem jött haza, nem fűlött a foga a kommunizmushoz (…), kinn maradt nővérénél, majd Németországon keresztül Izraelben talált második otthonra. Itt lényegében megalapította az ország tornasportját, másodszor is férjhez ment egy Bíró Róbert nevű, nála fiatalabb, jóképű, sármos úrhoz, akinek szült két fiút (Dánielt és Rafaelt, azaz Rafit), és akivel – ahogy önéletrajzában írta – megismerte az igaz szerelmet.

Aztán a rendszerváltás óta egyre többször látogatott haza, míg végül Pesten telepedett le, előbb a Paulay Ede utcában, majd átköltözött a szomszédba, az Október 6. utca 4.-be, ahol ma is él.

Összeállítás a nemzet sportolója pályafutásáról:

2004 óta a Nemzet Sportolója, alapító tag a zárt körű klubban. 1995-ben megkapta a MOB aranygyűrűjét, 2003-ban a MOB érdemérmét és 2015-ben a Prima Primissima Díjat. 2017-ben pedig Benjamin Netanjahu miniszterelnöktől az Izrael-díjat vehette át. Kitüntetéseinek se szeri, se száma, és persze arról se feledkezzünk meg, hogy Ágika a legidősebb élő olimpiai bajnok.

(Borítókép: Keleti Ágnes. Fotó: Isza Ferenc / Index)

Mától százévesen.

Neked Ajánljuk