Százmilliárdokból épül a régió legnagyobb agráregyeteme Magyarországon – Portfolio

Áder János köztársasági elnök nevezte ki Önt az alapítványi fenntartású Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektorának, a megbízása 2026-ig, tehát öt évre szól. Az elmúlt évben is már az intézmény élén állt, aktív szerepet vállalt a MATE megalakulásában. Most, hogy a fejlődési pálya pilléreit lerakták, hogyan értékeli azokat? Minden megvalósult, amit terveztek?

Gyuricza Csaba: Az agrár-felsőoktatás egyik legnagyobb problémája az elmúlt években az volt, hogy Magyarországon 17 intézményben, városban átlag ezer diákkal szétaprózódva zajlott a képzés. Ez így nem volt versenyképes, nemcsak hazai, hanem nemzetközi felsőoktatási térben sem. Tavaly március 11-én született meg a kormánydöntés a magyar agrár-felsőoktatás integrációjáról. Ennek eredményeként jött létre a MATE, amelynek egységébe került a Szent István Egyetem, a Kaposvári Egyetem teljes egészében, valamint magában foglalja az Eszterházy Károly Egyetem gyöngyösi campusát, a Pannon Egyetem Georgikon karát, illetve a NAIK 11 kutatóintézetét, továbbá gazdasági társaságait. A szervezeti átalakítással a meglévő karok, szervezetek helyére 22 intézetből álló rendszert építettünk, amely azt jelentette, hogy campusok közötti horizontálisan működő intézeti egységek jöttek létre. Rengeteg szervezeti párhuzamosságot fel is kellett számolnunk. Például voltak olyan szakterületek, amelyeknek 10-15 szervezeti egysége volt különböző osztályok, tanszékek, intézetek, kutatóközpontok formájában a korábbi struktúrában, ezeket egységesítettük, egységes szakmai irányítás alá vontuk, így állt fel az új egyetem tényleges integrált működése. A pandémia nehezítő körülményt jelentett, különösen az oktatásra nézve, amely elsősorban online zajlott, de véleményem szerint sikerült legyűrni az akadályokat.

Célunk, azzal, hogy létrehoztuk Közép-Európa legnagyobb agrár-felsőoktatási intézményét, ne csak a legnagyobb, hanem a legerősebbek is legyünk.

Fotó: Portfolio – Szabó Balázs/kepszerk.hu

Az integráció általában racionalizálással is jár, ez milyen fájdalmas változásokkal járt szervezeti szinten, illetve a a munkavállalók hány százalékától kellett megválni?

Az elsődleges feladat az új intézményrendszer felállítása, az ország legnagyobb felsőoktatási integrációjának a megvalósítása volt, ezt úgy vélem, megoldottuk, botrányok nélkül. Az integráció rengeteg embert érintett, sok érdeket sértett: megfeleztük a vezetői pozíciók számát. Jelentős létszám-racionalizálás is történt, amely összességében mintegy 200 munkavállalót érintett.

Ha jól értjük, akkor ezzel egy szakasz lezárult, milyen további fejlesztéseket terveznek? Milyen személyes célokat valósítana meg megbízása alatt?

Az elkövetkezendő időszak fontos feladata, hogy megalkossuk az ötéves stratégiánkat, azaz intézményfejlesztési tervünket, január óta  dolgozunk ezen, a munka már a végéhez közeledik. Még a nyáron szeretnénk elfogadtatni – a kuratóriumi véleményezést követően – az egyetem szenátusával. Ezt követően egy új típusú finanszírozásra állunk át, az első lépéseket megtettük a konszolidációval, hiszen egy hosszú távon fenntartható rendszert szeretnénk kialakítani Ennek egyik lába az állami finanszírozás, a másik pedig olyan belső környezet és feltételrendszer kialakítása, amellyel a saját forrás és bevételszerzés is erősíthető.

Az új rendszernek érdekeltségi, ösztönző és motiváló elemei is lesznek a munkavállalók számára, valamint olyan hallgatói környezet, amely vonzóvá teszi a diákok számára is az egyetemet.

Meggyőződésem, hogy ehhez infrastrukturális fejlesztésekre van szükség, ebben a tekintetben komoly tervekkel vágunk neki a következő időszaknak.Ennek érdekében Gödöllőn egy eddig a magyar felsőoktatásban nem látott méretű campusfejlesztést indítunk el, ez a jelenlegi tervek szerint 200 milliárd forintos beruházást jelent. Elindult a tervezés, amely részben a meglévő ingatlanállomány felújítását, illetve vadonatúj kutatási, oktatási épületek, sportkomplexumok létesítését jelentené. Tehát, egy 21. századi modern campust szeretnénk felépíteni az elkövetkezendő években. Ha ezt sikerül megvalósítani, akkor elégedett leszek.

Fotó: Portfolio – Szabó Balázs/kepszerk.hu

Csányi Sándor, az OTP vezére, illetve az alapítvány kuratóriumi elnöke korábban megjegyezte, hogy az új fenntartó februárban mínuszosan vette át az intézményt. Hogyan sikerült a deficitet megszüntetni, eddig mennyi pénzből gazdálkodhatott az integrált egyetem? Idén milyen működési költségekkel kalkulálnak, azt hogyan finanszírozzák?

Az egész agrár-felsőoktatás – abból adódóan, hogy szétaprózott volt, a finanszírozási rendszer sem tükrözte a valós igényeket – folyamatosan mínuszokat termelt, a hiány több mint 3 milliárd forintot tett ki, amelyet 2,7 milliárd forintos kormányzati konszolidációval sikerült rendezni. Az egyetem működési költségvetése a folyó finanszírozást nézve 30 milliárd forint tesz ki.

A kuratórium elnöke arra is utalást tett, hogy 2022-től változik majd az egyetem finanszírozása. Tudná ismertetni, hogy ez miként működik majd a gyakorlatban? Milyen tényezőktől függ majd az állami finanszírozás összege?

Jövő évtől egy új finanszírozási rendszer lép életbe, az erről szóló tárgyalások az ősz folyamán indulnak el az intézményfejlesztési terv elfogadása után és annak ismeretében. Az egy következő lépés lesz, így erről érdemben később nyilatkoznék.

A MATE fenntartó alapítványa a gazdálkodásához milyen vagyontárgyakat kapott vagy kaphat az államtól?

Ezen a téren is még sok dolog folyamatban van, azok a vagyonelemek, amelyek hozzánk kerültek, például az ingatlanállomány, összességében az egész egyetemkomplexum a NAIK-kal együtt jelenleg 5 campuson több mint 50 telephelyen működik. Ezt a jövőben felül kell vizsgálnunk, hiszen ennyi telephelyet versenyképesen működtetni nem lehet, nincs is a világon rá példa.

Az állományunk több mint 1400 ingatlant foglal magában, illetve az alapítvány portfóliójában jelentős földvagyon is van, amely 12 ezer hektárt tesz ki.

Ez nemcsak szántóterületet jelent, hanem erdőket, halastavakat, legelőket, tehát gyakorlatilag minden művelési ágat, amelyet amellett, hogy az oktatás és kutatás szolgálatába tervezünk állítani a saját források növelését is biztosítja. Tehát, óriási lehetőséget jelent, mert egyrészt nemcsak az egyetem vagyonát, hanem a gazdálkodását, a finanszírozását is tudja segíteni, másrészt pedig a gyakorlati képzést is erősíti. Az agrár-felsőoktatásnak megvan az a sajátossága, hogy nagyon komoly gyakorlati háttér kell hozzá, tangazdaságok kellenek. A földterületeket, amelyek eddig az integrált intézmények birtokában voltak, úgy kell majd fejleszteni, hogy egy, vagy több nagyon korszerű tangazdaságot is hozzunk létre, együttműködésben a piaci partnerekkel, agrárcégekkel. Utóbbiakkal az együttműködés a múltban nem volt teljeskörű, de ennek fejlesztésére a jövőben nagy hangsúlyt kell fektetnünk.

Fotó: Portfolio – Szabó Balázs/kepszerk.hu

Ez a fajta gazdálkodás professzionális menedzsmentet kívánhat meg, amely a magánvállalkozásokat jellemzi. Mindez az egyetem életében korábban is jelen volt?

Az egyetemeknek az egyik legnagyobb problémája az volt, hogy az államháztartási törvény erősen korlátozta a mozgásterét, ezzel szemben az alapítványi működés nagyobb szabadságot, lehetőségeket jelent. Ilyen szempontból a működésünk közelebb áll a gazdasági élethez most már, az intézmény irányításához elengedhetetlen a menedzser szemlélet. A gazdasági élettel való szorosabb kapcsolatot többek között az akadályozta, hogy olyan keretek közé volt szorítva az egyetem, amelyek sok esetben összeegyeztethetetlennek voltak a gazdasági élettel. Ezen korlátok jelentős része az alapítványi működéssel megszűntek, azonban az, hogy ezekkel a lehetőségekkel élni is képesek legyünk, már rajtunk múlik. Az egyetemeken ezek a készségek csak részben voltak meg, így a folyamat elősegítése érdekében egy menedzserszemléletű vezetést állítottunk fel, továbbá külső szakértőket is bevontunk a munkába.

A vezető európai egyetemek amellett, hogy magasabb színvonalon, hatékonyabban és olcsóbban is képeznek agrárszakembereket. Mit gondol milyen problémák nyomasztották leginkább a hazai agrár-felsőoktatást?

A szétaprózódottságból fakad, hogy ha nem éri el a kritikus tömeget sem az oktatói, sem a hallgatói gárda, akkor az nem tud hosszútávon fenntarthatóan, színvonalasan működni. Magyarországon az agrár-felsőfokú intézmények átlagosan ezer hallgatóval működtek eddig, de kevés volt az oktatókból is. A méretből adódóan nem voltunk versenyképesek a nemzetközi pályázatoknál, továbbá jellemző volt az aprózottság miatt, hogy

országon belül egymás konkurenciái lettek az intézmények, amelyeket ráadásul alulfinanszírozás is jellemezte, mivel a rendelkezésre álló forrásokat sokfelé kellett szétosztani,

ez pedig a hatékonyság rovására ment. Magyarországon a 2000-es években vezették be a bolognai, azaz kétszintű képzést az agrármérnök képzésben, amelynek kivitelezése egy ideje már szintén revízióra szorult. Emellett sok volt az alapszak, viszont keveset lehetett választani arra épülő mesterképzésekből. Nemzetközi szinten ennek pont az ellenkezője figyelhető meg, és a piaci igényekről, társadalmi elvárásokról még nem is beszéltünk. Célunk, hogy ezeknek is megfeleljünk, ezért megkezdődött a szakok átvilágítása is, ennek várhatóan egy-másfél év múlva érhetünk a végére. Meg kell említenem, hogy vannak nagyon jó példák előttünk, például a helyzet hasonló volt a lengyeleknél, akik 6-8 év alatt Európa élvonalába kerültek azzal, hogy ésszerűsítették és koncentrálták az agrár-felsőoktatást.

Mennyi fiatal jelentkezik most az egyetemre?

Az integrációról pozitív képet ad az egyetemre jelentkezők száma is, amely 20 százalékkal nőtt tavalyhoz képest, míg országosan a felsőoktatásba jelentkezők száma csupán 10-11 százalékkal emelkedett. Nem egyszerű megnyerni a hallgatókat, hiszen a nyugat-európai egyetemek komoly konkurenciát jelentenek. Úgy vélem, hogy az agrár-felsőoktatás létszámát jelenleg nem kell bővíteni, 2400 diák végez évente, a hosszútávú cél, hogy kétezer mérnök kerüljön a munkaerőpiacra. Ennyi diplomás lenne képes a hazai agrárium igényeinek a kiszolgálására. Ugyanakkor szeretném megjegyezni, hogy az agrárnépesség felsőfokú végzettségét nézve Magyarországnak bőven van még mit törleszteni, hiszen a gazdatársadalomnak 3-4 százaléka rendelkezik csak azzal. Célunk, hogy ne a munkaerőpiacra bocsátottak számát növeljük, hanem magasan kvalifikált szakembereket adjunk a hazai gazdaságnak. Ahhoz, hogy a legkiválóbbakból váljanak agrármérnökök, vonzóvá kell tenni a pályát.

Fotó: Portfolio – Szabó Balázs/kepszerk.hu

Mire számíthat az a fiatal, aki a MATE-ra jelentkezik, milyen életpálya biztosítható számára?

A magyar agrárium jövője azon múlik, hogy miként sikerül a fiatalokat megszólítani. A mezőgazdaságban néhány éve zajlik egy generációváltás, ezt is támogatnunk kell. Azok a gazdaságok, amelyek nagyjából egy időben, a rendszerváltáskor kerültek be az agráriumba, most nagy tömegben érintettek a generációváltásban, hiszen a vezetők életkora miatt lassan új szereplőket kell bevonni a cégekbe. Megemlíteném, hogy nagyon sok sztereotípia él a fiatalok körében a mezőgazdaságról, ezeket is le kellene bontani, sőt az agrárium vonzerejének megmutatása is hangsúlyos. Az egyetem feladata, hogy bemutassa azt is, hogy ez nemcsak egy hobbi, hanem olyan hivatás, amely komoly üzleti jelentőséggel is bír egyben. Tudáscentrumként célunk, hogy ezen üzeneteket eljuttassuk a fiatalokhoz, illetve azokat a tehetségeket szólítsuk meg, akikre a jövő hazai agráriumát rá lehetne majd bízni. A campus egyébként már a tanulmányaik során is szolgáltatások széles tárházát kínálja kulturális és rekreációs területen is.

Több ízben lehetett hallani a sajtóban, hogy a MATE képes lesz az oktatásban lekövetni a mezőgazdaságban zajló forradalmi változásokat. Az intézmény hogyan szolgálja majd a hazai agrárium fejlődését?

Ha az agrárium zajló hatalmas fejlődést valóban le akarjuk követni a gyakorlatban is, akkor az elképzelhetetlen modern felsőoktatás nélkül. Az agráriumban is fontos szerepe van az innovációknak és a digitalizációnak, aki erre a vonatra nem tud felszállni, az le fog maradni, így nekünk az a dolgunk, hogy ebben élen járjunk. Ennek egyik nagyon fontos feltétele az, hogy a meghatározó cégekkel és agrárvállalatokkal szoros együttműködésben, szimbiózisban éljünk, ez kölcsönös érdek. Ez hasonlóan működik a világ nagy egyetemein, amelyek inkubátorai a meghatározó piaci szereplőknek. Az agrárium fejlődésének alapja az oktatás, így egy korszerű agrár-felsőoktatásnak nemcsak az a feladata, hogy lekövesse azt, mi zajlik a gyakorlatban, hanem irányt is mutasson. A magyar agrárium mindig is szerencsés volt abból a szempontból, hogy földrajzilag kiválóak az ország adottságai és lehetőségei, továbbá nemzetközileg is elismert a magyar agrártudás. Ugye most arról beszélünk, hogyan lehet fejleszteni, de

a bázis sem rossz, hiszen nagy kereslet van még mindig a magyar tudásra.

Fotó: Portfolio – Szabó Balázs/kepszerk.hu

Mennyire lesz nemzetközi az egyetem? Mennyire cél ez? Nagy István a nekünk adott interjújában úgy fogalmazott, hogy mindent elkövet annak érdekében, hogy külföldi professzorok is érkezzenek Magyarországra. Hogyan tudja ezt a törekvést támogatni az egyetem?

Már most is nemzetközi az egyetem, az összes diákunk 14 százaléka külföldi, 102 országból majdnem kétezer diákunk van, ez pedig egy erős multikulturális közeget jelent. Óriási potenciál van még ezen a területen, ha a saját bevételszerző képességünket erősíteni akarjuk, akkor ennek egyik iránya a külföldi hallgatók arányának növelése, akik a jövőben a mi nagyköveteink lesznek. Megjegyezném, hogy 700 határontúli diákunk van, bázisunk van a Vajdaságban, ahol néhány hónap múlva új oktatási központunkat is átadjuk, 30 éves lesz idén a csíkszeredai képzésünk, Székelyudvarhelyen is vannak képzéseink, Sepsiszentgyörgyön folytatunk képzést, de jelen vagyunk Kárpátalján és Felvidéken is. Magyarországon a demográfiai viszonyok miatt mintegy 20 évet láthatunk előre, ennek alapján óriási verseny lesz a fiatalokért, ugyanis jelentős létszámnövekedésre a hazai fiatalokból nem számíthatunk, így akkor érhetünk el csak növekedést, ha külföldieket is megszólítunk. Emellett egy egyetem színvonalát meghatározza az is, hogy mennyi a külföldi hallgató és a professzor, utóbbi esetben

azonban reálisnak is kell lennünk, mivel komoly anyagi, költségvetési korlátai is vannak annak, hogy a világ nagy egyetemeivel versenyezzünk elismert oktatókért.

Képtelenség azt a fizetést adni egy amerikai professzornak itt Kelet-Európából, mint amit egy amerikai vagy nyugat-európai intézmény meg tud adni. Mi egyrészt a térségből szeretnénk oktatókat megnyerni, elsősorban annak látom esélyét, hogy egy-egy szakterületre hívjunk oktatókat rövidebb időszakokra. Létrehozunk egy nemzetközi tanácsadói testületet, amely szintén azt a célt fogja szolgálni, hogy a legkiválóbb professzorokat az egyetemhez tudjuk kötni.

Az egyetem jelenleg milyen nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik? Hol lépnének előrébb ezen a téren és mely országok irányába? Terveznek új együttműködéseket a diákoknak, oktatóknak külföldi intézményekkel?

A nemzetközi kapcsolatoknak több iránya és tere van, fontos célterületek számunkra a visegrádi országok, oktatásban és kutatásban egyaránt. A magyar tudás piacosításával az Európai Unión kívül is jelen vagyunk, ezen lehetőségek területén azonban különbségeket kell tennünk az egyes kontinensek között.

Kapcsolatrendszerünk a világ számos országával sok évtizedes munka eredménye,

hiszen rengeteg innováció van, amely magyar tudásra alapul például Afrikában, ahonnan diákokat szeretnénk hozni. Ezen célirányosan dolgozunk, nemrég három másik egyetemmel közösen Kenyában nyitottunk toborzóirodát, a közeljövőben utazom Ghánába, ahol szintén átadjuk irodánkat. Afrikából a Stipendium Hungaricum ösztöndíjnak köszönhetően sok diák érkezik, de a nagy érdeklődés miatt Ázsiában, Dél-Amerikában is tervezünk ilyen megjelenéseket. A toborzóirodák több irányúak: a diákokon túl kutatási kapcsolatokat, vállalati piaci együttműködéseket is hoznak a magyar agrárium számára. Ezeken a helyeken mintafarmokat alakítunk ki, Ghánában és Kenyában jelenleg is üzemelnek ilyen létesítmények. Említésre méltó még Üzbegisztán, ahol közös kutatóközpontot alapítottunk a burgonyára, hiszen a magyar burgonyafajták elismert és keresett termékek Ázsiában. Valószínűleg közös magyar-üzbég céget alapítunk majd a szaporítóanyag előállításra, amely vonzó a többi technológiát is. Kezdeményezéseinkkel komoly lábakat igyekszünk megvetni a világ különböző részein.

A tudásexport hozza magával azt a kifektetési stratégiát, amelynek az agrárium lehet a legnagyobb letéteményese.

A magyar agrártudás, humántőke, a technológiáink elismertek, továbbá ha egy térségben megjelenünk, akkor az referenciává válik a térség más országai számára is, amelynek multiplikatív hatása is lesz.

Fotó: Portfolio – Szabó Balázs/kepszerk.hu

Címlapkép forrása: Portfolio – Szabó Balázs/kepszerk.hu

Neked Ajánljuk