Putyin visszatolná a nyugati katonákat a hidegháborús határok mögé – 444.hu

Múlt pénteken az orosz külügyminisztérium nyilvánosságra hozott két szerződéstervezetet, amelyekkel szerintük hosszú távra biztosítani lehetne a békét az USA-val és annak európai szövetségeseivel. Hogy a béke törékeny is lehet, azt azzal nyomatékosították az oroszok, hogy komoly csapatösszevonást hajtanak végre Ukrajna körül – idén már harmadik alkalommal.

A két szerződéstervezetben sok párhuzamos elem van, az egyiket közvetlenül az USA-val, a másikat pedig a NATO-val kötnék meg.

  • A legfontosabb pontjai a szerződéstervezeteknek:

a nyugatiak adják írásba, hogy a NATO nem terjeszkedik tovább kelet felé, és semmiképpen sem bővül volt szovjet tagállamokkal. Azaz a tagságért sorban álló Grúziával és Ukrajnával sem. Ezek területére fegyvereket sem telepítenek a NATO-országok.

A NATO vonja ki a csapatait és fegyvereit azokból az országokból, amelyek 1997 májusa óta csatlakoztak a szövetséghez. Ez a Magyarországon lévő pápai NATO légibázis felszámolásától a Lengyelországban és a Baltikumban állomásozó amerikai, brit és német csapatok kivonását is jelentené, illetve a csehországi és romániai rakétaelhárító rendszerek felszámolását is.

Létre kellene hozni egy demarkációs zónát, amin belül egyik fél sem végez hadgyakorlatokat, és nem repülnek és nem hajóznak a másik határának közelébe a felek.

Az egymás területeinek elérésére alkalmas rövid- és középhatótávolságú nukleáris rakétákat le kellene szerelni.

A saját területén kívül nem tarthat egyik fél sem atomfegyvert, és annak használatára nem képezheti ki harmadik ország katonáit.

Az 1997-es állapot lehetne 1991-es is

Mivel a NATO keleti bővítése – Magyarország, Csehország és Lengyelország felvételével – 1999-ben kezdődött, ezért az 1997-es állapotok rekonstruálása lényegében azt jelentené, hogy minden új NATO-tag félig-meddig semleges területté vedlene vissza az új orosz javaslat értelmében. (Azért pont 1997 májusa lenne hivatalosan a referencia, mert akkor kötöttek egy Oroszország-NATO együttműködési szerződést.)

Az 1999-es, minket is érintő első bővítési kör óta Albánia, Bulgária, Észak-Macedónia, Észtország, Horvátország, Lettország, Litvánia, Montenegró, Románia, Szlovákia és Szlovénia lett tagja a katonai szövetségnek.

Az orosz javaslat szerint ezekben az országokban a többi NATO-tagállam csak különleges krízis-helyzetekben, orosz egyetértéssel állomásoztathatna csapatokat.

Ezt az USA-nak mint a NATO legerősebb tagállamának külön is garantálnia kellene, de a teljes szövetségnek is alá kellene írnia. Ebben az esetben annyi értelme maradna ezen országok NATO-tagságának, hogy ha katonai támadás érné valamelyiküket, akkor a többiek a segítségükre siethetnének. De egy támadás elrettentésére már nem vonulhatnának fel a területükön a többiek.

Ebbe nem mennek bele a nyugatiak

Az USA hivatalosan eddig csak annyit reagált, hogy az orosz szerződés-tervezeteket meg kell vitatnia az európai szövetségeseivel.

A Spiegel német lap szerint a NATO európai katonai főparancsnoka az orosz igényeket hallva azt szorgalmazta, hogy Romániába és Bulgáriába is telepítsenek NATO-katonákat. A frissen beiktatott német védelmi miniszter pedig vasárnap Litvániában azt mondta az ott állomásozó német katonáknak, hogy maradni fognak, és az oroszok nem diktálhatnak, hogy hol milyen csapatok mozognak a szövetségen belül.

Az orosz javaslat nyilvánvalóan elfogadhatatlan a NATO és az USA számára, de egy olyan tárgyalás elkezdődhet vele, aminek a végén Moszkva valamiféle garanciát kap arra, hogy Ukrajna felől nem éri nyugati támadás.

Ezek az orosz igények, ha nem is így pontokba szedve, de elhangzottak már Joe Biden és Vlagyimir Putyin december eleji videókonferenciáján is. Aminek az egyik eredménye az volt, hogy Biden világosan utalt rá, nem küldene katonákat Ukrajna megmentésére, ha az oroszok támadnának. Azóta a brit védelmi miniszter egyértelműen kijelentette, hogy London sem küldene katonákat egy orosz invázió visszaverésére.

Ehelyett az USA brutális gazdasági szankciókat ígért egy orosz támadás esetére, és ha sok konkrétumot az európai szövetségesei nem is ígértek, de elvi szinten csatlakoztak a fenyegetéshez. Amerika azt is ígérte, hogy fegyvereket szállítana Ukrajnának, míg a német kormány azzal fenyeget, hogy háború esetén elzárják az Északi Áramlat 2 gázvezetéket – amin egyelőre még meg sem indultak a szállítások.

Az nem valószínű, hogy a NATO írásos garanciát adna, hogy nem vesz fel új tagokat, de hogy a bővítés belátható időn belül nem folytatódik, az lehetséges. Grúzia felvételi folyamata lényegében leállt, miután 2008 augusztusában Oroszország néhány napig háborút vívott ellene, és Ukrajna NATO-tagsága sem reális, hiszen az ország lényegében háborúban áll Oroszországgal. Ezért is mondhatta Putyin egy őszi beszédében, hogy a feszültség fenntartása Ukrajna körül nagyon sokáig is elhúzódhat. Hiszen az ukrán NATO-tagság legnagyobb akadálya jelenleg a donyecki, alacsony intenzitású, de folyamatos fegyveres konfliktus. Ebbe a NATO-tagoknak aktívan bele kellene keveredniük, ha felvennék Ukrajnát, és az a segítségüket kérné a kölcsönös védelmi doktrínára hivatkozva.

Kommunikációs jelentősége lehet az új követeléseknek

Az irreális moszkvai ajánlat egyik értelme az lehet, hogy a Szovjetunió bukásának 30. évfordulóján (december 26-a a pontos dátum) Putyin orosz elnök megmutathassa otthon, hogy visszaépítette az ország nagyhatalmi státuszát, és már a hidegháborús rend restaurálásáról tárgyal közvetlenül Washingtonnal. Putyin már 2015-ben elmondta az akkori ENSZ-közgyűlés alkalmával, hogy a jaltai rend visszaállítása lenne az ideális megoldás szerinte Európa békéjének garantálására, és a történelem legnagyobb tragédiájának is nevezte már a Szovjetunió felbomlását.









Egy partra érkező tengeralattjáró köszöntése az orosz flottánál, 2021 november 30-án, Vlagyivosztokban.


Fotó:
VITALIY ANKOV/Sputnik via AFP

Az orosz követelés mögött félig-meddig kimondottan van egy olyan érv is, hogy 1989-ben és 1990-ben többször is megígérték a nyugati vezetők Gorbacsovnak, hogy ha jóváhagyja a német egyesítést, akkor a NATO nem bővül kelet felé, a szovjet érdekszféra irányába. Az orosz külügyminiszter-helyettes erre utalhatott, amikor a szerződéstervezeteket azzal kommentálta, hogy muszáj ezeket írásba foglalni, mert “a nyugatiakban nem lehet bízni”.

Csakhogy ezeket a szóbeli ígéreteket a hidegháború végén nem követte szerződéskötés, illetve a Szovjetunió is megszűnt, ahogy az érdekszférájába tartozó országokat összefűző Varsói Szerződés is. A NATO hivatalos álláspontja az, hogy a kapui nyitva álltak, és nyitva állnak minden csatlakozni akaró, és a közös értékeket tartani kívánó ország felé, és a belépésről a tagállamok konszenzussal döntenek.

Az orosz követelés mögött sérelmi politika is áll. Kifogásolják a Fekete-tengeren egyre aktívabb amerikai és brit hajók jelenlétét, a NATO repülőinek járőrözését a Balti-térségben, vagy hogy Ukrajna török harci drónokat vásárolt (Törökország is NATO-tag) a közelmúltban.

Sérelmi listája a NATO-nak is van: az orosz légierő újabban már Fehéroroszországot is felvonulási területnek használja; a szakadár ukrán népköztársaságok lakói közül félmillióan részt vehettek az orosz parlamenti választáson az idén; telerakták katonával és fegyverekkel az ukrán határ melletti vidékeket; és ezen a télen nem szállítanak szenet az ukrajnai erőműveknek, ami miatt veszélybe került a fűtés Ukrajna számos nagyvárosában 2022 elejétől.

A legtöbb geopolitikai szakértő a nyugati és az orosz oldalon is elhúzódó tárgyalásokra számít. Azt senki sem gondolja, hogy a NATO és az USA írásba adja az orosz fél által követelt garanciákat, de az valószínű, hogy szó lesz ezekről hivatalosan is, és ezzel Moszkva ki tudta mozdítani a 2014-ben megromlott viszonyt abból az alaphelyzetből, hogy az orosz hadsereg krími és donyecki agressziója a problémák eredője. Oroszország most elővett egy olyan követelést, amelynek fényében azt tudja kommunikálni, hogy a Nyugat az agresszor a folyamatos keletre nyomulásával. Vagy legalább azt állíthatja, hogy két, hasonló súlyú sérelem áll egymással szemben.

Neked Ajánljuk