Pikk-pakk lesöpörné a kínai haderő Tajvant egy háborúban? Itt az idő szembenézni a valósággal – Portfolio

1. Kínai haditechnika: élvonal vagy gyenge szovjet kópiák?

Kínai katonák és harcjárművek az előtérben, a háttérben orosz tankok, harcjárművek és teherautók. Fotó: Mil.ru via Wikimedia Commons

A kínai Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) a világ legnagyobb létszámú fegyveres erője jelenleg, 1 millió főt számláló aktív állománnyal, az általuk használt haditechnikai eszközök technológiai színvonala viszont finoman szólva is vegyesnek mondható, elsősorban ez az oka annak, hogy a számosság ellenére a legtöbb összesítésben a PLA csupán a világ második-harmadik legütőképesebb haderejeként van nyilvántartva.

Van olyan fegyvernem, amiben a kínai haderő vélhetően nagyon erős: ilyen például a rakétatechnológia, ezen belül is elsősorban a ballisztikus és hiperszonikus rakétarendszerek. Egy esetleges, Tajvan elleni invázió során ezek a fegyverek valószínűleg kulcsfontosságú szerepet játszanának, hiszen precíziós rakétarendszerekkel akár a szárazföldről tudna kritikus fontosságú katonai létesítményeket megsemmisíteni Kína úgy, hogy az ellenség csak minimális képességekkel rendelkezik a tűz viszonzásához. Kína ráadásul jelentős chip- és techkapacitással is rendelkezik, így a nagy hatótávolságú, precíziós rakétarendszerek lőszer- és karbantartási technológia utánpótlása sem okozna gondot.

Sokat fejlődött a kínai légierő és drónképesség is az elmúlt években. Évtizedekig szovjet, orosz repülőgépek, illetve ezek kínai másolatai képezték a PLAAF gerincét, ez nagyjából még mindig igaz, viszont ötödik generációs vadászbombázót például Kína már saját maga fejlesztett ahelyett, hogy megvette volna a Szu-57-est vagy a „Sakkmattot”. Alapvetően az orosz / szovjet repüléstechnológiával sincsen baj, de Ukrajnában szinte alig láttunk valamit a modernebb orosz gépekből, a régebbi típusok pedig nem éppen tűnnek immunisnak a nyugati légvédelmi rakétákra. Az is nagy kérdés, hogy az orosz gépek kínai kópiái mennyiben rendelkeznek jobb / rosszabb képességekkel, mint az eredeti, orosz technika.

Ami nagy kérdés, a kínai hadiflotta és szárazföldi képesség. A kínai haditengerészet hatalmas, jelenleg talán a világ legnagyobbja. Rendelkeznek kettő, hamarosan három repülőgép-hordozóval és számos, modernnek kikiáltott cirkálóval, rombolóval, fregattal. Az elmúlt években viszont a kínai haditengerészet rengeteg civil hajót állított szolgálatba, elsősorban azért, mert nem rendelkeznek kellő számban partraszállító hajókkal, kérdés, hogy egy esetleges, Tajvan elleni invázió során mekkora segítséget jelentenének ezek az eszközök. Egy szigetet célzó támadásban pedig nagyon jelentős veszteségeket szenvedhetnek a szárazföldi erők, ha kilövik alóluk a hajókat, mielőtt partot érnek.

A szárazföldi haderőnek a felszereltsége biztosan hagy némi kívánnivalót maga után. A katonák egyéni felszerelésének minősége sokat fejlődött a 2000-es évek vége óta, de nem tudni pontosan, az állomány mekkora része lett felszerelve modern személyvédelmi, kommunikációs, taktikai felszerelésekkel, illetve, hogy rajszinten milyen páncéltörő, légvédelmi képességekkel rendelkezik a kínai haderő. Az viszont ismert tény, hogy páncélozott harcjárművek terén a kínaiak még az orosz haderőhöz képest is el vannak maradva: harckocsi-állományuk többségét lényegében modernizált T-72-es és T-62, T-64-es másolatok adják, újabb APC/IFV variánsaik elektronikai felszereltsége és védelmi képessége pedig messze elmarad a NATO-sztenderdekhez, de még a modernebb orosz harcjárművekhez képest is. Azt látjuk az ukrajnai háborúban, hogy ezen képességek hiánya milyen súlyos veszteségeket tud eredményezni a modern páncéltörő rendszerekkel szemben.

2. Tajvan = amerikai technológia, kínai kezelőkkel

Tajvani F-16-os kísér egy PLA bombázót, valahol Tajvan légvédelmi azonosítási zónájában (ADIZ). Forrás: Military News Agency, ROC via Wikimedia Commons

A Tajvani-szoros túloldalán, a Kínai Köztársaság (Tajvan) haderejét szinte teljes egészében az Egyesült Államok fegyverezte fel. Nyilván, ez nem jelenti automatikusan azt, hogy ettől olyan ütőképesek is lesznek, mint az amerikai haderő, de ha mást nem is, egyes technológiai eszközök miatt biztosan fájhat a PLA vezetésének a feje.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tajvani légierő gerincét például modernizált, amerikai gyártmányú F-16-os vadászgépek adják, de rendelkeznek nagyobb számban AH-64-es és AH-1-es harci helikopterekkel is. Tajvan légterének védelmében részt vesznek Patriot légvédelmi rakétarendszerek is (melyről pl. Ukrajna továbbra is csak álmodozhat), ezen kívül folyamatban van a saját gyártmányú Hsziung Feng partvédelmi rakétarendszerek kiegészítése Harpoon partvédelmi rendszerekkel is. A tajvani hadiflotta alapvetően eltörpül a kínai mellett (csupán méretét tekintve), de partvédelmi képességeik vélhetően jelentős löketet tudnának adni egy esetleges védekező művelet sikerességéhez.

Az ukrajnai háború „sztárfegyvereinek” jelentős részét Tajvan már régóta használja: elsődleges vállról indítható légvédelmi rakétarendszerük a FIM-92 Stinger, illetve a gyalogság a régebbi LAW-k és AT4-esek mellett fel van szerelve Javelin páncéltörőkkel is. A HIMARS-rakétarendszerek beszerzéséről régebb óta megállapodás van Washington és Tajpej közt, leszállításuk hamarosan várhatóan megkezdődik, első körben 11 darabbal.

Tajvan szárazföldi képességei is amerikai eredetűek. Elsődleges harckocsi-típusuk a hidegháborús M60-as, melynek leváltását most kezdik meg modernebb Abrams-harckocsikkal, de tüzérségük is többségében M109-es önjáró tarackokból áll, a gyalogság pedig az M4-es helyi másolatát, a T91-est tartja elsődleges fegyverként.

„Jobb” az amerikai technológia, mint a kínai? Biztosan nem tudjuk, mivel még nem láttuk élesben, széles körben használva egymás ellen a kettőt.

Mindenesetre talán jogosan feltételezhető, hogy azt a teljesítményt, melyet a fegyverek használatára lóhalálában kiképzett (vagy ki sem képzett) ukrán haderő teljesít az orosz eszközökkel szemben, az amerikai fegyvereket régóta használó tajvani haderő is tudná hozni a sokszor orosszal megegyező technológiai színvonalú, vagy még azt sem elérő kínai eszközök ellen.

3. Morál, tapasztalat, illetve ezek hiánya

Kínai helikopterek demóznak amerikai megfigyelőknek, még a régi szép időkben, amikor volt érdemi katonai-diplomáciai kapcsolat az Egyesült Államok és Kína közt, a 2010-es évek elején. Forrás: DoD photo by D. Myles Cullen/Released

Ami nagy kérdőjel mind a tajvani haderő, mind a PLA esetleges teljesítményével kapcsolatosan, az a morál, felkészültség, szervezettség, képzettség – mind olyan tényezők, melyek technológiai színvonaltól függetlenül is döntően befolyásolják egy háborús konfliktus eredményét.

Ezzel kapcsolatosan az alábbi tényezőkön érdemes elgondolkodni:

  • sem Tajvan, sem a Kínai Népköztársaság nem vállalt érdemi szerepet katonai konfliktusban a hidegháború óta. Az utolsó nagy katonai konfliktus, melyben Kína harcolt, az 1970-es évek végén zajlott, Vietnammal szemben, a Kínai Köztársaság pedig az 1940-es évek végén de facto lezárult kínai polgárháború óta nem vívott komolyabb háborút egyetlen entitással szemben sem. Így tehát egyik félnek sincs gyakorlati tapasztalata abban, hogy kell megvívni egy modern háborút a drónok, távirányított tankok, hiperszonikus rakéták, hackerek korában.
  • Mivel egyik haderő sem vett mostanában részt háborúban, szinte semmit nem tudunk sem a PLA, sem a tajvani fegyveres erők képzettségéről, szervezettségéről, harci moráljáról. Nyilván, erős kommunikációs üzeneteket, látványos hadgyakorlatokat mindkét oldalon látunk, de ha valamit az orosz-ukrán háború (ismét) rendkívül jól megmutatott a világnak az az, hogy ezek a kommunikációs, PR-fogások egyáltalán nem reprezentálják egy adott haderő valós harctéri képességeit.
  • Ami Tajvan szempontjából kedvező az, hogy számíthatnak az Egyesült Államok segítségére, ha mást nem is, hírszerzés, kiképzés, fegyverszállítások tekintetében. Azt már Tajvan korábban elismerte, hogy amerikai katonák egy kontingense legalább átmenetileg állomásozott a szigeten, segítve a tajvani haderő képzését, felkészítését. Az Egyesült Államok ilyen jellegű segítsége eddig az ukrajnai háború során is fontos tényezőnek bizonyult.
  • Szintén Tajvannak kedvez, hogy a Kínai Köztársaság egy PLA által lebonyolított invázió során gyakorlatilag fennmaradásáért harcolna, illetve egy olyan, demokratikus társadalmi berendezkedésért, melyet Peking egészen biztosan eltörölne, ahogy tette ezt Hongkong és Makaó esetén is, ellentétesen korábbi ígéreteivel. Ez a harcoló állomány egy jelentős részének szinte biztos komoly morálbeli löketet, támogatást adna.
  • Ugyanakkor létezik a Kínai Népköztársaság haderejével kapcsolatosan is egy olyan prekoncepció (elsősorban a koreai háború eseményeiből kiindulva), hogy keményen, már-már fanatikusan harcolnak a kommunista Kína felemelkedéséért, így őket közel sem lenne olyan könnyű demoralizálni, mint például a saját vezetőik által is megtévesztett orosz katonákat az ukrajnai invázió kezdeti szakaszában. Ez a feltételezés egyáltalán nem biztos, hogy igaz a modern, jóléti, fogyasztói társadalmon alapuló Kínára is, ugyanakkor tény, hogy a katonai szerepvállalásért (és párttagságért) cserébe Kínában még mindig komoly társadalmi előnyökre lehet szert tenni, ami motiváló tényező lehet a személyi állomány számára.

Összességében tehát elmondható, hogy a háború kimenetélnek tekintetében kritikus fontosságú személyi tényezők dinamikájáról keveset tudni, hiszen két, viszonylag minimális érdemi hadászati tapasztalattal rendelkező terület hadereje esne egymásnak.

4. A terep Tajvannak kedvez

Tajvan domborzati térképe. Kép: Getty Images

Nagyon jelentősen Tajvan felé billentik a mérleg nyelvét a térség földrajzi adottságai; elsősorban ez az a tényező, amely miatt a polgárháború idején sem tudta a szigetcsoportra menekülő Kuomintangot végleg legyőzni a kommunista Népi Felszabadító Hadsereg az 1940-es évek végén.

Tajvanon lényegében minden megtalálható, ami segítő terepet nyújt egy védekező haderőnek, miközben pokollá teszi a támadók életét:

  • a fő szigetet csupán légi és tengeri úton lehet megközelíteni, ami elképesztően komplex logisztikai és harcászati megoldásokat kíván,
  • a nagyvárosok tele vannak rejtett bunkerekkel, katonai objektumokkal, melynek köszönhetően az eleve nehéz városi harcok a védekezőnek kedveznek,
  • Tajvan legnagyobb részét egy gigantikus hegység borítja, melyet rejtett katonai objektumok, bunkerek tarkítanak,
  • a sziget nagy része erdős, dzsungeles, nehezen járható.

Azt már láthattuk korábbi konfliktusok során, hogy a sziklás (pl. Afganisztán) és dzsungeles (pl. Vietnam) terep kifog még a világ legjobban kiképzett és felszerelt haderőin is, miközben a kínainál ütőképesebbnek tartott orosz haderő most a városi harcokkal és régi, szovjet bunkerrendszerekkel (pl. Azovsztal) küszködik.

Képzeljük el, hogy mindezen terepviszonyokkal egyszerre kell szembenéznie egy támadó kínai haderőnek, miközben modern, amerikai fegyverekkel és amerikai hírszerzéssel védekezik az ellenség.

Magának a támadásnak pedig egy Overlord-hadműveletnél is grandiózusabb partraszállási művelettel kell majd, hogy nekifogjon a kínai haderő. Nem lesz könnyű dolguk.

A Kínai Köztársaság ráadásul nem csupán 2014-ben kezdett el készülni egy esetleges támadás elhárítására a Kínai Népköztársaság részéről, hanem gyakorlatilag az 1940-es évek vége óta ez az egyik meghatározó tényező a tajvaniak életében, kisebb-nagyobb intenzitással.

5. Mit lép Amerika?

Ötnemzeti repülőgép-hordozó kötelék benne két amerikai, egy brit és egy francia hordozóval. Forrás: U.S. Navy/PH3 Alta I. Cutler via Wikimedia Commons

A legnagyobb kockázat és egyszerre visszatartó erő egy kínai-tajvani háborúban talán mégis az, hogy sokkal nagyobb esélye van annak, hogy az Egyesült Államok Tajvan védelmére siet nyílt katonai intervencióval, mint Ukrajna esetén.

Épp az ukrajnai háború miatt jóval esélyesebb, hogy Amerika nem engedi el Tajvant, még ha eredetileg csak blöffnek is szánta a beavatkozásra való többszöri utalást az elmúlt években:

  • Ukrajna fontos szerepet játszik Európa élelmezésében, viszont Tajvan a tech-szektorban globális szinten megkerülhetetlen tényező. A világ legnagyobb félvezető-gyártói közül kettő, a TSMC és az UMC is Tajvanban működnek. Közel 24%-os globális piaci részesedésével Tajvan messze lehagyja a 11%-os részesedéssel rendelkező Kínát, illetve a 6%-os részesedéssel bíró Egyesült Államokat is. A világ hat legnagyobb számítógép-gyártójából kettő – az Acer és az Asus – Tajvani cég, együttesen ezek a globális személyi számítógép-értékesítés mintegy 12%-át adják ki.
  • Az 1979-ben kötött Taiwan Relations Act kimondja, hogy az Egyesült Államoknak gondoskodnia kell Tajvan védelméről. Ez persze nem jelent fegyveres beavatkozást, de akár annak is jogalapot teremthet a jogszabály értelmezésétől és Washington szándékaitól függően.
  • Joe Biden elnök az elmúlt hónapokban többször is megígérte, hogy Amerika megvédi Tajvant egy esetleges kínai inváziótól, bár még mindig nem mondta ki egyértelműen, hogy ez azt jelenti, hogy amerikai katonák fognak kínai katonákra lőni, csupán sugalmazta ezt. Biden persze nem lesz örökké elnök, bármire is gondolt, ez könnyen változhat az új politikai vezetéstől függően.
  • Ahogy fent is írtuk, az Egyesült Államok évtizedek óta önti Tajvanba a modern amerikai fegyvereket, súlyos arcvesztés lenne, ha ezek után csak „odadobnák” Tajvant Pekingnek.
  • Eddig úgy tűnik, hogy az ukrajnai háború érdemben nem vont el Amerikából katonai erőforrásokat, melyek esetleg a távol-keleti érdekeik megvédéséhez kellenének.
  • Sok nyugati ország úgy érzi, hogy hiba volt „elengedni” Ukrajnát és keveset tettek az orosz invázió elrettentéséért, megígérték, hogy más országok esetén nem tesznek így.

ÍGY TEHÁT ÖSSZESSÉGÉBEN NAGYON JELENTŐS AZ ESÉLYE ANNAK, HOGY AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK FEGYVERES BEAVATKOZÁSSAL IS MEGVÉDI TAJVANT EGY PEKING ÁLTAL INDÍTOTT TÁMADÁSTÓL, EZ PEDIG NUKLEÁRIS ÖSSZECSAPÁSHOZ (LÉVÉN KÍNA ÉS AMERIKA ATOMHATALOM) ÉS VILÁGHÁBORÚHOZ IS VEZETHET.

Pekingnek ezt a kockázatot is mérlegelnie kell, amikor egy esetleges Tajvan elleni invázióról dönt.

Ha nem is avatkozik be az Egyesült Államok nyíltan egy esetleges háborúba, az teljesen, 100%-ig biztos, hogy bénító szankciókat helyeznének ki Pekingre, ami teljesen földhöz vágná a kínai gazdaságot.

Ellentétben az oroszokkal, a kínai gazdaság egyáltalán nem ellenálló, sőt, a kínai termékek 10 legnagyobb felvevőpiaca közül mindössze három olyan ország van, amely nem szankcionálná azonnal Kínát egy Tajvan elleni invázió esetén.

Összegzés

Nem véletlen, hogy Kína kihagyta a történelmi lehetőséget, hogy megtámadja Tajvant, amikor a világ csak kapkodta a fejét Oroszország február 24-én indult, Ukrajna elleni inváziója során, ahogy az sem, hogy most is csak enyhe szankciókkal és pár dühös nyilatkozattal válaszoltak Nancy Pelosi látogatására.

Ahhoz ugyanis, hogy egy Tajvan elleni invázió sikeres legyen és Kína megússza a totális gazdasági, politikai és katonai katasztrófát:

  1. Kínának le kell választania magát a nyugati gazdaságokról– jelenleg ugyanis az Egyesült Államok és az érdekszférájukba tartozó országok Kína legfontosabb kereskedelmi partnerei.
  2. A kínai haderőnek további, jelentős technológiai fejlődésre van szüksége. Jelenleg ugyanis a nagyrészt orosz és hidegháborús színvonalú technika nem biztos, hogy elég lesz az amerikai technológiával felszerelt, előnyös hazai terepen védekező Tajvan legyőzéséhez.
  3. Az Egyesült Államok geopolitikai erejének meg kell annyira gyengülnie, hogy ne legyen lehetőségük beavatkozni a Kína-Tajvan konfliktusba.

Ezek a feltételek a Peking számára „legoptimistább” forgatókönyv szerint is az évszázad második felében lehetnek adottak.

Címlapkép: tajvani harckocsik hadgyakorlaton. Forrás: I-Hwa Cheng/Bloomberg via Getty Images

Neked Ajánljuk