Német választás 2021: látszólag minden politikai erőnek vállalhatatlan, mégis a radikális Baloldal körül forog most a világ – Portfolio

Az utóbbi napok német politikai közbeszédét egyértelműen egy lehetséges baloldali kormánykoalíció gondolata foglalkoztatta. A CDU/CSU egy teljes kampányt húzott fel annak céljából, hogy nyomatékosítsák egy ilyen felállás vélt veszélyeit.

Maga Angela Merkel is, vélhetően utolsó Bundestagban elmondott beszédében, egy baloldali fordulat kockázatára próbálta felhívni a figyelmet, egyúttal igyekezett minél inkább méltatni a CDU-s jelöltet, Armin Laschetet.

Merkel szerint ugyanis két koalíciós felállás elképzelhető a választások után. Az egyik forgatókönyv mentén a CDU nyeri a választást és Armin Laschet lesz a kancellár, a másik esetben viszont egy SPD és a Zöldek közötti együttműködés jön létre, amelyet valamilyen formában a radikális Balodal (Linke) is támogat majd. Merkel véleménye szerint az utóbbit kellene minden eszközzel elkerülni.

A kancellár azonban vélhetően szándékosan hagyta ki a koalíciós lehetőségek közül az úgynevezett közlekedési lámpa névre hallgató konstrukciót, amelyben az SPD, az FDP és a Zöldek vehetnének részt egy SPD-s győzelem esetén. Merkel valószínűleg azért nem említette ezt az opciót, mert egy ideológiai szempontból egységes baloldali kormánykoalíció „rémképével” könnyebben tudja mozgósítani a CDU-val szimpatizáló szavazókat a választás előtt.

Angela Merkel német kancellár visszamegy a helyére, miután felszólalt a németországi választások elõtti parlamenti vitán a törvényhozás berlini üléstermében 2021. szeptember 7-én. A szeptember 26-i német parlamenti választások után visszavonuló Merkelnek ez az utolsó tervezett kancellári beszéde az alsóházban, a Bundestagban. Fotó: MTI/AP/DPA/Michael Kappeler

Na de mi a baj a Baloldallal?

A Baloldal egy igen rendhagyó politikai tömörülés a német parlamenti pártok körében.  Jóllehet, csak 2007-ben alakult, története jóval korábbra, egészen az NDK-ig nyúlik vissza. A párt ugyanis örököse a korábbi keletnémet állampártnak, a Német Szocialista Egységpártnak (NSZEP).

A Baloldal erős bástyái továbbra is a volt keletnémet tartományokban találhatók. A szavazók között egyszerre vannak jelen az NDK-ra és az államszocialista rendszerre nosztalgiával gondolók, illetve azok a protestszavazók, akik a Baloldal támogatásával kívánják kifejezni ellenszenvüket és csalódottságukat a hagyományos pártok kapcsán.

A párt ideológiája leginkább a radikális baloldali jelzővel írható le. Sokak szerint a Baloldal végső célja a demokratikus szocializmus elérése és a kapitalista rendszer felszámolása, a valóságban azonban törekvései inkább irányulnak a piac szigorúbb szabályozására, az erősebb munkavállalói jogokra, az albérletek árának befagyasztására vagy a jóléti intézkedésekre, mint amilyen a minimálbér emelése.

Janine Wissler, az egykori keletnémet állampárt utódszervezetébõl és nyugati baloldali tömörülések összeolvadásával létrejött Baloldal (Die Linke) párt társelnöke és társlistavezetõje (b) és Dietmar Bartsch, a párt parlamenti frakcióvezetõje és társlistavezetõje a szervezet berlini székházában a választási programról tartott sajtóértekezleten 2021. szeptember 6-án. A parlamenti választásokat szeptember 26-án tartják Németországban. Fotó: MTI/EPA pool/Clemens Bilan

Ez még azonban önmagában kevés lenne ahhoz, hogy a CDU ilyen erősen építsen a Baloldal által megtestesített veszélyre a kampány során.

Az igazán nagy problémák a külpolitika kapcsán mutathatók ki. A Baloldal az egyetlen német parlamenti párt, amely ellenzi a német haderő külföldön való bevetését, illetve egy közös uniós haderő létrehozását, de még a NATO-t is megszüntetnék és egy olyan kollektív védelmi rendszert léptetnének a helyébe, amelynek Oroszország is része lenne.

A PÁRT FENTI PROGRAMPONTJAI ALAPVETŐEN MENNEK SZEMBE MINDAZZAL, AMIT A NÉMET POLITIKAI MAINSTREAM MAGÁÉNAK VALL, HA PEDIG HOZZÁVESSZÜK A PÁRT MÚLTJÁT ÉS ANTIKAPITALISTA KARAKTERÉT, NEM NEHÉZ BELÁTNI, MIÉRT IGYEKEZETT EDDIG MINDEN PÁRT ELKERÜLNI A VELÜK VALÓ KORMÁNYALAKÍTÁST.

Mi változott?

Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy miért tartják most mégis sokan reális opciónak egy olyan kormány megalakulását Berlinben, amelyben a Baloldal is részt vesz. A kérdésre a válasz a választási matematikában rejlik, ugyanis, ha lehet hinni a jelenlegi méréseknek, Németország második világháború utáni történetében először nem kettő, hanem három partnerre lehet szükség a kormányalakításhoz.

ÍGY KERÜL KÉPBE A BALOLDAL, AKIK AMENNYIBEN CSATLAKOZNÁNAK EGY SPD-S GYŐZELEM ESETÉN PREFERÁLT VÖRÖS-ZÖLD KOALÍCIÓHOZ, ÚGY KORMÁNYZÓKÉPES TÖBBSÉG ÁLLNA RENDELKEZÉSRE A BUNDESTAGBAN.

Ami az így potenciálisan képződő vörös-vörös-zöld koalíció előnyeit illeti, talán a pártok ideológiai hasonlóságait érdemes megemlíteni például a gazdaság, a szociális szektor vagy a bevándorlás terén. Számos fontos kérdésben, mint a minimálbér, illetve a vagyonadó megemelése, vagy az alapvető családi pótlék bevezetése, egyetértenek a pártok. Emellett egy ilyen felállásban vélhetően az utóbbi évek költségvetési fegyelmén is lazítanának, amely vörös posztó mind a CDU/CSU, mind pedig az FDP szemében.

A Politico elemzésében azonban egy másik szempontot is beemel a képbe. Bár maga Scholz az SPD mérsékelt szárnyába sorolható, a párt tagsága belefáradva az éveken át tartó közös kormányzásba a CDU-val, inkább balra tolódott.

Jól mutatja ezt, hogy amikor Scholz 2019-ben megpályázta a pártvezetői pozíciót, alulmaradt a két balos jelölttel, Saskia Eskennel és Norbert Walter-Borjansszal szemben. Márpedig egy majdani kormánykoalícióra, amelyben az SPD is részt vesz, a párt 400 ezres tagságának is rá kell bólintania. Sokan pedig úgy vélik, hogy a tagság szívesebben látna egy ideológiai szempontból egységes koalíciót, mint egy összefogást például a piacpárti FDP-vel.

Az SPD és Baloldal tábora közötti ideológiai hasonlóságot az is jól mutatja, hogy az SPD jobbra tolódása miatt számos prominens szocdem politikus, köztük a párt volt elnöke és az ország korábbi pénzügyminisztere, Oskar Lafontaine is jó pár éve átpártolt a Baloldalhoz.

Miért valószínűtlen továbbra is a baloldali koalíció?

A Baloldalnak látszólag nincs ellenére, hogy a választási kampány középpontjába került, eddig ugyanis igen kis figyelem jutott rájuk, a méréseken is általában csak kevéssel a bejutási küszöb fölött teljesítettek. A pártvezetés pedig fellelkesült annak hallatán, hogy akár még kormányzati pozícióba is kerülhetnek.

Ennek érdekében pedig még az is elképzelhető, hogy visszafogják a NATO-ellenes, illetve oroszbarát narratívájukat. Jóllehet, mindezek ellenére még mindig igen valószínűtlen, hogy komolyan számolni kellene egy vörös-vörös-zöld koalícióval, e mögött pedig számos indok húzódik meg, annak ellenére, hogy Türingiában már évek óta működik egy ilyen összetételű kormány.

A legkézenfekvőbb ok, hogy egy ilyen felállás adná a legszűkebb többséget valamennyi hárompárti koalíciós lehetőség közül, amely igen nehézkessé tenné a kényelmes kormányzást. Másrészt továbbra is túl sok alapvető kérdésben tátong szakadék a Baloldal és a két balközép párt (SPD, Zöldek) között. Elég csak arra gondolni, hogy a Baloldal frakciójának legtöbb tagja nemmel szavazott vagy tartózkodott, amikor a parlament a német haderő bevetéséről határozott az Afganisztánból való evakuációs misszió keretein belül.

Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy egy vörös-vörös-zöld koalíció vélhetően csak növelné a német társadalom polarizációját, amelynek veszélyével már az AfD 2017-es Bundestagba történő bejutása is fenyegetett.

A fenti tényezők miatt, igen valószínű, hogy a politikai irányultságát tekintve eleve mérsékeltnek tekinthető Scholz sokkal inkább egy centrista kormány élén képzelné el magát, amely az SPD vezetésével jönne létre, valamint részt venne benne az FDP és a Zöldek.

Akkor mire föl az egész helyezkedés?

A fentiek fényében természetesen felvetődik a kérdés, hogy Scholz mégis miért nem zárta ki még mindig a Baloldallal való összeállást, annak ellenére, hogy a napokban több kritikus megjegyzést fogalmazott meg az irányukba.

Scholznak valójában három nyomós indoka is van arra, hogy miért ne cáfolja előre kategorikusan a Baloldallal való együttműködés lehetőségét:

  1. Az SPD 2013-ban elfogadott egy párthatározatot, amelynek értelmében a párt szövetségi szinten is összefoghat a Baloldallal, ezzel a döntéssel pedig Scholz sem szeretne a kampány közben szembemenni.
  2.  Scholz az SPD utóbbi években megerősödött balszárnyát sem kívánja egy ilyen lépéssel elidegeníteni, mivel minden jel arra mutat, hogy a majdani SPD-frakció tagsága fiatalabb és politikai értelemben baloldalibb lesz, mint a mostani képviselői csoport.
  3. A legfontosabb ok azonban az lehet, hogy Scholz így képes lehet egy vörös-vörös-zöld koalíció rémképét ütőkártyaként használni, például az FDP-vel folytatandó tárgyalások során, hogy így jobb feltételeket alkudjon ki.

Természetesen az is előfordulhat, hogy Scholz taktikája visszaüt és végül éppen az rontja majd pártja esélyeit a győzelemre, hogy nem tette elég korán világossá az álláspontját a Baloldal kérdésében.

Egy közlekedési lámpa sem lenne fáklyásmenet

Bár Scholz, győzelme esetén első körben vélhetően egy úgynevezett közlekedési lámpa koalíciót tervez felállítani a választás után, amelyben az SPD mellett részt venne az FDP és a Zöldek is, ez aligha lesz könnyű feladat.  

A Zöldek bizonyára belemennének egy ilyen felállásba, hiszen 1998 és 2005 között már kormányoztak közösen az SPD-vel, illetve a két párt ideológia szempontjából sem áll messze egymástól. Scholz ráadásul éppen a napokban nyilatkozott úgy, szívesen kormányozna a Zöldekkel. A szűk keresztmetszetet ez esetben is az FDP jelenti. A párt elnöke Christian Lindner a nemrég ki is jelentette, hogy egyelőre nem tud elképzelni egy ilyen konstrukciót, mivel szerinte alig mutatható ki gyakorlati hasonlóság a piacpárti FDP és a két balközép párt között.

Amennyiben mégis csatlakozna az FDP, akkor szinte biztos, hogy a gazdasági és a pénzügyi tárcákat kérnék maguknak a kormányban. Lindner nem is csinált titkot abból, hogy a pénzügyminiszteri pozícióra pályázik.

Christian Lindner, a német Szabaddemokrata Párt (FDP) elnöke és kancellárjelöltje részt vesz kampányrendezvényén Frankfurtban 2021. szeptember 9-én. A parlamenti választásokat szeptember 26-án tartják Németországban. Fotó: MTI/EPA/Constantin Zinn

A PIACPÁRTI FDP, FŐLEG A PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM ÉLÉN AZONBAN SZINTE BIZTOSAN MEGPRÓBÁLNA MEGAKADÁLYOZNI MINDEN OLYAN LÉPÉST, AMELY BÁRMINEMŰ ADÓEMELÉSRE IRÁNYUL. EZ MÁR CSAK AZÉRT IS GOND, MERT MIND AZ SPD, MIND PEDIG A ZÖLDEK ÍGÉRETEIK JELENTŐS RÉSZÉT AZ ADÓRENDSZER ÁTALAKÍTÁSÁN KERESZTÜL KÍVÁNJÁK FINANSZÍROZNI.

A fentiek ellenére az kijelenthető, hogy a közlekedési lámpa kényelmes többséget tenne lehetővé a Bundestagban és széleskörű társadalmi támogatást élvezne. Ráadásul tartományi szinten sem példa nélküli ez a koncepció, Rajna-vidék-Pfalz tartományt például egy ilyen koalíció vezeti 2016 óta, de Brémát, illetve Brandenburg tartományt is ilyen felállásban irányították a kilencvenes évek első felében.

Még lehet, hogy Laschet nevet a végén?

Az elmúlt időszakban többen leírták már Armin Laschet esélyeit a kancellári hivatal megszerzésére vonatkozóan, azonban korai lenne még biztosat állítani ennek kapcsán.

Nem kizárt ugyanis, hogy a potenciális királycsináló FDP még akkor is inkább a CDU/CSU mellé áll be, ha az uniópártok csak a második helyet szereznék meg.

Ez ugyan meglepő forgatókönyv lenne, de van példa hasonlóra a német politikatörténetben. 1976-ban például a CDU-s Helmut Kohl nyerte a választást, az FDP azonban a második helyezett SPD mellé sorakozott fel, így Helmut Schmidt maradt a kancellár, de példaként említhető az 1969-es választás, ahol szintén a CDU ért be az első helyre, mégis SPD-FDP kormány alakult.

Az FDP-elnök, Christian Lindner többször is hangoztatta, hogy legszívesebben a CDU-val fogna össze, amelyet erősít az a tényező is, hogy Lindner személyes jó viszonyban van Laschettel.

Ha ez valóban bekövetkezne és Laschet lenne a kancellár, az szinte csak egy Jamaica-koalíció névre keresztelt felállásban elképzelhető CDU-s vezetéssel, illetve az FDP és a Zöldek részvételével.

Ehhez azonban muszáj lesz meggyőzni a Zöldeket, akiknek világlátása sok kérdésben köszönőviszonyban sincs az FDP-jével. A Spiegel szerint az is lehet, hogy a Zöldeket a köztársasági elnöki hivatallal kívánnák kárpótolni Frank-Walter Steinmeier mandátumának lejárta után, de még így is nagyon nehézkes tárgyalások következhetnek.

TERMÉSZETESEN EGY ILYEN SZCENÁRIÓ REALITÁSA ATTÓL IS FÜGG, MILYEN EREDMÉNYT ÉR EL LASCHET VEZETÉSÉVEL A CDU. EGY JÓ EREDMÉNNYEL ELÉRT MÁSODIK HELY MÉG AKÁR LEHETŐSÉGET IS ADHAT EGY CDU-S KOALÍCIÓRA, EGY VÁLASZTÁSI POFON AZONBAN AZ FDP-T ÉS A ZÖLDEKET IS ELTÁNTORÍTHATJA ATTÓL, HOGY KÖZÖSKÖDJENEK LASCHETTEL.

Címlapkép forrása: Sean Gallup/Getty Images

Neked Ajánljuk