Ne etessük a vízimadarakat. Tényleg ne. De most komolyan. Nem kell. – Index

A vadvilág és az arra rácsodálkozó városi ember kapcsolatának vannak örökzöld témái, amikben időről időre érdemes felemlegetni néhány alapszabályt.

Ilyen például, hogy ha az erdőben, mezőn, kirándulás közben elárvult őzgidát találunk, ne nyúljunk hozzá, ne simogassuk, ne vegyük magunkhoz, mert igazából nem hagyta el a mamája, csupán ideiglenesen hagyta magára, míg táplálékot keres. Ha hozzáérünk, a kifinomult szaglású őzmama megérzi rajta az emberszagot, és akkor viszont tényleg magára hagyja kicsinyét, ami halálos ítélettel egyenlő a fiatal állat számára.

Vagy ilyen például, hogy tavasszal, nyáron, miután kikeltek a tojásokból gyakran találnak látszólag fészekből kiesett, elárvult madárfiókákat az emberek. A legjobb, ha hozzájuk sem nyúlunk, pláne ne vigyük haza őket, hiszen ezek a fiatal madarak már lassan fészekelhagyó korban vannak, tanulnak repülni, és szüleik bizonyosan a közelben vannak, vigyáznak rá, etetik, gondját viselik, a mi legjobb szándékú közbenjárásunktól függetlenül.

És ilyen mindig szem előtt tartandó szabály, hogy 

A vízimadarak etetése ugyanis tömegesen sodorja veszélybe és betegíti meg az állatokat, és ez ellen világszerte küzdenek a hatóságok és a természetvédelmi szervezetek. Erre szeretné újból felhívni a figyelmet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), arra kérve a víz mellett sétálókat, strandolókat, kirándulókat és nyaralókat, hogy sehol és semmivel ne etessék a vízimadarakat.

Az MME közleménye hangsúlyozza, hogy a vízimadarak életmódja és téli túlélési szabályai alapvetően térnek el a klasszikus, téli etetőket látogató énekesmadarakétól. Ezért etetésük az énekesmadarakéval szemben nem hasznos, mert:

• a hosszú ideje (hónapok, évek óta) tartó, egyoldalú kenyér és egyéb értéktelen “táplálék” diéta megbetegíti a madarakat (angyalszárny-betegség);
• szennyezi a környezetet, rontja a víz minőségét, növeli a vizek szervesanyag-terhelését és az ebből eredő eutrofizációt (elmocsarasodást);
• a mesterségesen fenntartott táplálékbőség kikapcsolja a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést (ezek a madarak fagynak aztán jégbe télen);
• növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót és az ebből eredő sérülésveszélyt;
• önfenntartó életre nem alkalmas területekre is nagy mennyiségű vízimadarat vonz;
• rontja a madarak társadalmi megítélését, növeli az ember-madár konfliktushelyzeteket;
• a feleslegesen kiszórt rengeteg táplálék vonzza a patkányokat, segíti szaporodásukat, ami idén különösen nagy problémát jelent a fővárosban.

A vízimadarak etetése sajnos öngerjesztő problémaspirál, mutat rá az MME:

a nyáron etetett madarak ugyanis ősszel nem vonulnak el, így az emberek, látva a „sok szegény, éhes”, valójában elkényelmesedett vagy már beteg, röpképtelen madarat, tovább etetik őket. A fagyok beköszöntével a madárlétszám a vonulásukat, kóborlásukat az etetőhelyeknél nyüzsgő madarak látványa miatt megszakítókkal folyamatosan nő, ami tovább erősíti az emberek etetési hajlamát, aktivitását. Az etetőhelyek mesterségesen fenntartott táplálékbázisa közelében évről évre több madár költhet, így nő a nyári kéregetők száma és immáron több madárral kezdődik újra a folyamat.

Az MME a lakosság tájékoztatása és a madarak segítése érdekében elkészített egy ingyenesen letölthető (.pdf), kinyomtatható és kihelyezhető plakátot is a vízimadarak etetéséről: