Gazdasági világháború közelről: elszívja India gázát Németország – Mandiner

Nyitókép: a Gib Gas – Ich will Spaß című 1983-as NSZK film intrója

India is ismerkedik a megugró energiaköltségekkel: a hindu óriás történelmének legdrágább három gázszállítmányát szerezte be múlt héten. India a gázt brit hőegységekben méri, egymillió brit hőegységért 40 dollárt fizettek – ez európai emberek számára érthető mértékegységekre átszámítva megawattóránként 136,49 dollár. A cikkünk írásakor 174-176 euró között mozgó holland tőzsdei (TTF) gázárhoz képest még ez is kifejezetten jutányos,

India azonban nem ehhez szokott, ez a gázár ugyanis a tavalyi ár duplája.

A legnagyobb probléma ráadásul nem is a gázár, hanem az, hogy erre az ügyletre egyébként a világon semmi szükség nem lett volna.

India legnagyobb gázellátója, a GAIL évekkel ezelőtt megkötötte húszéves, kedvező mennyiségi és árképzési feltételekkel bíró szerződését a Gazprommal. Csakhogy vesztükre a szerződéskötéskor még nem állt fel a Gazprom 2018-ban alapított szingapúri gázkereskedelmi divíziója, így az üzletet egy olyan gazpromos egységgel kellett nyélbe ütniük, amely pont a Gazprom német leányvállalata, a Gazprom Germania alá tartozott.

Közbelépnek a németek

Ezt a leányvállalatot viszont a háború kitörése után, a német-orosz gázháború beindultával a csőd fenyegette, így a német állam a feltőkésítésért cserébe gondnokság alá helyezte, gyakorlatilag államosította, s átnevezte SEFE-re, Securing Energy for Europe GmbH-ra (Energiabiztonság Európának Kft.).

Miután az orosz-német gázháború következtében sem a Jamal, sem az Északi Áramlat 1 vezetéken nem érkezik most gyakorlatilag semmiféle gáz Némethonba, ami pedig esetleg mégis, azt a gázhiányos Németország saját szükségleteinek kielégítésére fordítja, a Gazprom Germania most molekulahiányra hivatkozva

nem teljesíti szerződéses kötelezettségeit. Helyette inkább fizeti a kötbért,

ami a töredéke a jelenlegi TTF spot gázárnak – de mivel a német adófizetők pénzéből fizetik, természetesen ez is beépül a németországi lakossági gázárba.

Még egyszer: a német birtokba vett korábbi Gazprom-érdekeltség nem adja oda Indiának a neki járó orosz gázt.

India gázfelhasználásának 50 százalékát már 2019-ben is cseppfolyósított gáz (LNG) importjából fedezte, ez az arány pedig – megfelelő kapacitású gázvezetékek hiányában – növekszik. Azzal, hogy Európa az orosz vezetékes gázról való leállással óriási és gazdag fogyasztóként lépett be az LNG világpiacára, minden bizonnyal iszonyatosan fel fogja verni az árakat a korábban is LNG-fogyasztó országok számára.

Manoh Jain GAIL-vezér igyekszik nyugtatni a kedélyeket, hangsúlyozva, hogy a Németország miatt nem beérkező gáz „csak” 10-15 százalékát érinti az indiai gázellátásnak,

azaz szerinte ez nem jelentős probléma.

Ugyanakkor az infláció, amely Indiában egyelőre 7 százalék környékén stagnál, minden bizonnyal megérzi majd, ha az orosz-német gázháború jóvoltából Indiának is szembesülnie kell majd a gázpiac 2022-es realitásaival.