Durvulnak az oroszok: olyan fegyvert vettek elő, ami még a rettegett HIMARS-nél is jobb? – Portfolio
Előkerült az „orosz HIMARS”
Az Egyesült Államok már egy tucat HIMARS nagy hatótávolságú precíziós rakétarendszert szállított le Ukrajnának a nyár folyamán; az ukrán fegyveres erők ezeket remekül használják arra, hogy orosz lőszerraktárakat és parancsnoki állásokat semmisítsenek meg mélyen a frontvonal mögött.
A HIMARS-ek azért is okoznak gondot az oroszoknak, mert a donbaszi offenzíva során jelentős többségében nem irányított, jelentősen kisebb hatótávolságú önjáró tarackokat és rakéta-sorozatvetőket (MLRS) használnak, mellyel nem tudnak érdemben tüzet viszonozni a nagy hatótávolságú amerikai sorozatvetőknek.
Arról azonban viszonylag kevés szó esik, hogy az oroszok is rendelkeznek a HIMARS-hez hasonló nagy hatótávolságú irányított rakéta-sorozatvetőkkel: ez a „Tornádó” fegyvercsalád.
A Tornádó-rendszerek lényegében a régi, szovjet eredetű BM-21 Grad, BM-27 Uragan és BM-30 Smerch rakétarendszerek korszerűsített változatai. Képességeit tekintve a legközelebb az amerikai HIMARS-ekhez talán a Smercs továbbfejlesztett változata, a 300 milliméteres rakéták kilövésére alkalmas 9K515 „Tornádó-Sz” rakétarendszer áll.
Az elmúlt bő egy hét során több dokumentált esetben is használták ukrán célpontok ellen a Tornádó-Sz rendszereket; történt ilyen támadás Kramatorszk térségében…
Kramatorsk. Tornado-S munition with stabilizing parachute. pic.twitter.com/iYcs4okVY1
— Ghost (of) July 15, 2022
… illetve Mikolaiv ellen is.
Russia’s HIMARS equivalent: Tornado-S MLRS destroys a Ukrainian ammo depot using a 9M542 guided rocket. It uses GNSS (GLONASS) and to guide itself to the target. The warhead weighs 250kg and the missile itself has a max range of 120km. @IranDefense
— LogKa (@LogKa11) July 21, 2022
Korábban a háború során egyetlen dokumentált eset volt csak, mely során az oroszok Tornádó-Sz rendszereket használtak volna, márciusban, az invázió elején, Pokrovszk térségében.
Looks like the remains of a Tornado-S MLRS 9M544/9M549 precision-guided missile that can dispense cluster munitions near Pokrovsk. https://t.co/2giIYGXUoO
— Rob (Lee) March 4, 2022
Egyes források szerint már orosz Tornádó-Sz veszteség is volt korábban a frontvonalon: erről nincs dokumentált bizonyíték, egyedül a Tornádó-G, Grad-alapú rendszer esetén történt bizonyított veszteség.
Jobb, mint a HIMARS?
Szinte egyértelmű, hogy az orosz haderő azért kezdte el intenzívebben használni a Tornádó-Sz rendszereket, mert az ukránok is rengeteg médiafigyelmet kapnak az amerikai HIMARS-ek használatával kapcsolatosan.
A két fegyverrendszer közt valóban van sok hasonlóság: mindkettőt alapvetően mélyen a frontvonal mögötti, kulcsfontosságú objektumok elleni csapásmérésre találták ki, vagyis lőszerraktárak, járműdepók, repterek, parancsnoki állások megsemmisítésére használatosak.
Mindkét fegyver nagy hatótávolságú; a rendszer lelkét egy elektronikus, műholdalas tűzvezető rendszer adja a lelkét, melynek köszönhetően alkalmasak precíziós támadások kivitelezésére, illetve felszerelhetők eltérő paraméterekkel rendelkező, különféle célt szolgáló rakétákkal is.
Orosz, oroszpárti források viszont rendre azt hangoztatják, hogy a Tornádó-Sz nemhogy olyan, mint az amerikai HIMARS, de még sokkal jobb is.
Alapvetően ezt a kijelentést a Tornádó-Sz hivatalos műszaki paramétereire alapozva teszik meg, melyek szerint:
- a Tornádó-Sz rendszer lőtávolsága 9M542 irányított rakétákkal körülbelül 120 kilométer, miközben a HIMARS lőtávolsága az ukránoknak adott M30A1/A2 GMLRS-rakétákkal „csak” 80 kilométer,
- a Tornádó-rendszerek nagyobb hatótávolságon a HIMARS-hez hasonló, 5-10 méteres pontosságú találatot tudnak leadni.
Ami szintén érdekes, hogy nem tudjuk pontosan, hogy a két rakétarendszer milyen gyorsan képes tűzkész állapotba jönni, majd a rakétatámadás leadása után pozíciót változtatni. Az ilyen, magas mobilitású rendszereknél kiemelten fontos tényező, hogy ne tudják őket bemérni, megsemmisíteni ellenséges tüzérségi eszközök, ezért gyorsan mozgásba kell lendülniük, miután támadást indítottak.
Az orosz Tornádó-Sz állítólag 3 perc alatt képes tűzkész állapotba jönni, aztán a rakétaindítás után újabb 1 perc, amíg a jármű ismét menetkész állapotba kerül. A HIMARS esetén erről nincs pontos adat, a hivatalos weboldalon is csak annyi olvasható róla, hogy „percek alatt” képes a művelet kivitelezésére.
A két fegyver légvédelmi rendszerekkel szembeni hatékonyságáról is érdemes pár szót ejteni. A HIMARS GMLRS-rendszere irányított, viszont a rakéták nem képesek kilövés után a röppálya módosítására, a Tornádó-Sz 9M542 rakétái viszont elvileg igen. Az utóbbi annyiban jelent előnyt, hogy jóval nehezebb elfogni az ilyen rakétákat hagyományos légvédelmi rendszerekkel, mint a ballisztikus röppályán közlekedő lövedékeket. A HIMARS M30-as rakétái viszont jelentős, Mach 2-es sebességgel repülnek, így elfogásuk szintén nehezebb lehet, mint egy hagyományos MLRS-rendszer esetében, elvi síkon viszont az orosz Pancír Sz-1-esek már képesek kellene, hogy legyenek akár egy HIMARS által kilőtt rakéta lelövésére is. Ennek ellenére egyelőre még nincs bizonyíték arról, hogy sikeresen megakadályoztak volna ilyen vagy ehhez hasonló légvédelmi rendszerek egy HIMARS-szel leadott támadást.
Végül pedig annyit érdemes megjegyezni, hogy a hivatalos, orosz védelmi minisztériumhoz, fegyverfejlesztőkhöz köthető számadatokat érdemes fenntartásokkal kezelni; azért az ukrajnai háború egyik fontos tanulsága többek közt az, hogy vannak olyan orosz fegyverrendszerek, amelyek lényegesen korlátoltabb képességekkel rendelkeznek, mint azt hivatalos források állítják róluk és / vagy nincsenek megfelelően karban tartva vagy széles körben rendszeresítve.
Változhat a dinamika
Ami valóban az oroszok oldalára billenti a mérleg nyelvét az, hogy (egyelőre) lényegesen több Tornádójuk van, mint ahány HIMARS-t az ukránok fel tudnak vonultatni ellenük. Ukrajna ugyanis eddig 12 HIMARS-t kapott (illetve még 4 rendszert beígért nekik Washington), Oroszország viszont legalább négy zászlóaljnál rendszeresített már Tornádó-Sz-eket, ami azt jelenti, hogy csak az indítórendszerből összesen minimum 48 darabbal rendelkeznek.
Elképzelhető, hogy a háború dinamikájának függvényében ez változik majd: ha az Egyesült Államok is növeli az Ukrajnának foganatosított támogatást és teljesítik az 50-100 HIMARS-ra leadott igényt, az oroszok biztosan nehéz helyzetben lesznek, papíron nagyobb hatótávolság ide vagy oda.
A Lockheed Martin már több mint 500 HIMARS-t legyártott, tehát bőven van még kapacitás az Ukrajnának nyújtott támogatás növelésére – nyilván az amerikai saját védelmi képességek kárára.
Azt sem tudjuk, hogy az oroszok milyen ütemben tudják pótolni majd az elhasznált, esetlegesen megsemmisült lőszereket, ugyanis az irányított rakéták, illetve az ezek hatékony működtetéséhez szükséges rendszerek egyrészt drágák, másrészt szofisztikált technológiákat igényelnek.
Mint ismert, a nyugati országok az Ukrajna ellen indult orosz támadás után hermetikusan megpróbálták leválasztani Oroszországot mindenféle technológiai cikkelyhez való hozzáféréstől, ennek már látványos hatása volt például az autóiparra, amely egy ideig teljesen leállt, majd az 1970-es évek technológiájával indult újra.
A hadiipar azonban más téma. A Kreml 2014 óta készül arra, hogy védelmi iparukat szankciók fogják érni, a Tornádó-Sz első példányait pedig már bőven az évtized második felében mutatták be, így feltételezhető, hogy fejlesztésük során már gondoltak arra, hogy lehet saját technológiára támaszkodni a gyártáshoz. Hasonló gondolkodás állítólag a már korábban megvalósult T-14-es harckocsik, illetve Szu-57-esek fejlesztése során is, pedig ezek fejlesztése még bőven a 2010-es évek elején kezdődött.
Mindezek ellenére racionálisan feltételezhető, hogy a lényegesen nagyobb gazdasággal, ipari kapacitással és technológiai fejlettséggel működő Egyesült Államok gyorsabban fogja tudni pótolni az esetleges HIMARS szükségleteket, veszteségeket, mint Oroszország hasonló fegyvernemen belül.
Kérdés csupán az, hogy Washington mennyire, illetve meddig tervezi Ukrajnát támogatni az igencsak költséges és komplex fegyverrendszerekkel, ha a háború elhúzódik.
Bármi is lesz, annyi valószínű, hogy sem a HIMARS, sem a Tornádó-Sz nem fog önmagában megváltást hozni egyik oldalnak sem, a tüzérségi eszközöket meg kell támogatni megfelelő mennyiségű szárazföldi és légi képességgel is, annak érdekében, hogy a frontvonalon lényegi változást érjen el valamelyik harcoló fél. Ezen a téren pedig nem csupán a technológia és az ipari kapacitás a fontos, hanem a fegyverrendszereket kezelő harcolók képzettsége, felkészültsége és motiváltsága is.
Címlapkép: BM-30 Smerch rakétarendszer Moszkvában. Forrás: Sefa Karacan/Anadolu Agency via Getty Images