Durván egymásnak esett két NATO-tagállam – Felrobbanhat a katonai szövetség? – Portfolio

Ősellenségek

Görögország és Törökország viszonya lényegében azóta feszült, hogy Görögország 1830-ban kivívta függetlenségét az Oszmán Birodalomtól. A két ország később számos háborút vívott egymással, az utolsót az I. világháborút követően 1919 és 1922 között, amely után meghúzták a nagyjából máig érvényes határokat. Ekkoriban vesztette el Görögország az Anatóliai-félsziget nyugati partján fekvő területeit, amelyeket már az ókortól görögök laktak (a legendás Trója városa – pontosabban annak romjai – is a mai Törökország területén található.)

Bár mindkét ország 1952-ben csatlakozott a NATO-hoz, és azóta is tagjai az észak-atlanti katonai szervezetnek, a feszültség megmaradt a két ország között. Az egyik forró pont Ciprus kérdése, amely ugyan független állam, de lakosságának nagy része görög anyanyelvű, míg egy kisebbik része török. Törökország 1974-ben megszállta az északkeleti török területeket, majd 1983-ban kikiáltották az Észak-ciprusi Török Köztársaságot, amelyet a nemzetközi közösség hivatalosan nem ismer el. Ugyancsak konfliktus forrásai a Földközi-, illetve az Égei-tengeren fennálló területi viták, amelyek már csak azért is fontosak mindkét fél számára, mert a tenger alatt jelentős és kiaknázatlan földgázlelőhelyek találhatók.

A feszültség újabb tetőpontját 2020 augusztusában érte el, amikor egy török kutatóhajó görög felségvizeken kezdett feltárásokat földgázlelőhelyeket keresve, legalábbis Görögország szerint. Erre Görögország hadihajókat küldött a térségbe. Aztán a feszültség enyhülni látszott, majd 2021 januárjában – öt év után először – újraindultak a tárgyalások a két ország között.

Görögország térképe. Forrás: physicalmap.org / Wikimedia Commons

Újra elmérgesedtek a viszonyok

Ez a kegyelmi állapot azonban nem sokáig tartott, az elmúlt hetekben ugyanis újra kiéleződött a két ország közötti feszültség, ami a tárgyalások ismételt leállását eredményezte. Az első jele a viszonyok elmérgesedésének az volt, mikor Recep Tayyip Erdogan török elnök bejelentette, nem támogatja Svédország és Finnország felvételét a NATO-ba. Miközben az államfő a két északi országról sem éppen hízelgően nyilatkozott, elejtett egy megjegyzést, miszerint hiba volt a NATO részéről Görögország felvétele a katonai szervezetbe.

Mint Törökország, nem akarunk megismételni hasonló hibákat

– indokolta Erdogan, miért vétózná meg a két ország csatlakozását. Finnország és Svédország NATO-csatlakozásáról azóta sem született megegyezés Törökországgal.

A kapcsolatok elmérgesedésének következő állomása az volt, mikor május 20-án török harci repülőgépek sértették meg a görög légteret az északkeleti országrészben fekvő Alexandrúpoli térségében. Itt egy amerikai katonai bázis található, ami nem tetszik Erdogannak, és ezt korábban már Joe Biden amerikai elnöknek is szóvá tette. A bázis stratégiai fontosságú helyen fekszik, közel van a bolgár és a török határhoz is, és könnyen elérhető onnan a Fekete-tenger. Ez Oroszország elrettentése szempontjából is megfelelő helyszínné teszi Alexandrúpolit, ami különösen most, az ukrajnai háború idején értékelte föl a várost. A török gépek mindössze 2,5 kilométerre közelítették meg a települést, a görög külügyminisztérium ennek kapcsán „a török provokációk egyértelmű eszkalációjáról” beszélt.

A viszony elmérgesedése ezután a legmagasabb politikai szinten folytatódott, Erdogan május 24-én durván kifakadt a görög miniszterelnökre, Kiriákosz Micotákiszra.

Nem létezik számomra többé. Nem kívánok vele többé találkozni. Tisztességes politikusokkal fogjuk folytani utunkat

– mondta a török elnök. Erdogan szavainak apropóját az adta, hogy Micotákisz nem sokkal korábban Washingtonban járt, és óva intette az amerikai vezetést a Földközi-tenger keleti medencéje mentén fekvő országokba történő fegyvereladásoktól. Törökország viszont éppen F-16-os vadászgépeket vásárolna az Egyesült Államoktól, Erdogan tehát úgy véli, Micotákisz keresztbe akart tenni ennek az üzletnek. Görögország eközben F-35-ös vadászgépek vásárlását tervezi Amerikától.

Kiriákosz Micotákisz görög miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök találkozója 2021. december 8-án. Forrás: kremlin.ru / Wikimedia Commons

Migráció, az égei-tengeri szigetek kérdése

Görögország és Törökország között a migráció miatt is évek óta fennáll a feszültség. Törökország és az Égei-tenger egyes görög szigetei, például Leszbosz között nagyon kicsi a távolság, így különösen a 2015-ös menekültválság idején száezres számú muszlim bevándorló kelt át ezekre a szigetekre Törökországból. Görögország számára ez óriási megterhelést jelentett, még akkor is, ha a migránsok többsége nem maradt az országban. A migránsválságot aztán az EU és Törökország közötti megegyezés jelentősen enyhítette, Görögország terhei is jelentősen csökkentek.

Májusban azonban ismét jelentősen megnőtt a Törökországból Görögországba belépni szándékozó migránsok száma, Athén pedig figyelmeztetett, hogy nem fogja megengedni, hogy ezek az emberek átlépjék a határt.

Csak május 24-én néhány óra alatt 590-en próbáltak meg görög területre belépni, akik vagy csónakokkal közelítették meg a görög szigeteket, vagy szárazföldön, a Törökországgal határos évroszi régióban kísérelték meg az átkelést. Az év első négy hónapjában 11 ezer migráns akart belépni Törökországból Görögországba, ami 25 százalékos növekedést jelent az előző év hasonló időszakához képest.

Az égei-tengeri szigetek más oldalról is feszültséget jelentenek a két ország között. Törökország szerint Görögország elveszíti szuverén jogait a török partvidék közelében található több sziget felett is, mert katonai erőket telepített oda. Ankara szerint ez sérti az I. világháborúban győztes hatalmak és a vesztes, egykori Oszmán Birodalom által 1923-ban aláírt, a mai Törökország határait rögzítő lausanne-i békeszerződést, illetve a második világháborút követő 1947-es párizsi békeszerződést. Athén a szigetek militarizálását azzal támasztja alá, hogy fenyegetésnek tartja a Törökország nyugati partja mentén állomásoztatott számos partraszálló hajót. Ezen felül minden ország önvédelemhez való jogára is hivatkozik.

Május 25-én Görögország négyoldalas levelet küldött António Guterres ENSZ-főtitkárnak, amelyben felpanaszolták, hogy Törökország kétségbe vonja szuverenitását az Égei-tenger keleti részén található szigetek fölött, valamint ellenséges és revizionista politikát folytat, amivel destabilizálja a régiót.

Menekülttábor az Athén melletti Pireuszban 2016 márciusában. Forrás: C messier / Wikimedia Commons

Elfogyott a türelem, leálltak a tárgyalások

Mindezek fényében már nem is volt meglepő, hogy Erdogan június 1-jén bejelentette, Törökország leállította a 2021 elején újrakezdett tárgyalásokat.

Folyton csináljátok a műsort a repülőgépeitekkel

– mondta Erdogan, utalva az Égei-tenger görög szigetei fölötti légi jelenlétre.

Mit csináltok? Szedjétek össze magatokat! Nem tanultok a történelemből?

– folytatta a török elnök, hozzátéve:

Ezekkel nem fogunk többé kétoldalú megbeszéléseket folytatni.

Egy nappal Erdogan szavait megelőzően Micotákisz miniszterelnök az uniós csúcson azt mondta, nem lesz részese a személyes sértegetések játékának.

Június 3-án aztán Törökország azzal vádolta Görögországot, hogy alkalmat nyújt terrorszervezeteknek arra, hogy területén tevékenységeket folytassanak, emiatt a török külügyminisztérium az ankarai görög nagykövetet is bekérette. Az apropót az adta, hogy Görögország engedélyezte, hogy a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) tüntetést tartson az athéni török nagykövetség előtt. A PKK évtizedek óta fegyveresen küzd azért, hogy egy autonóm Kurdisztán jöjjön létre Törökországon belül (kezdetben még a teljes függetlenségért küzdöttek), a konfliktus már legalább 40 ezer ember halálát követelte. A militáns pártot nemcsak Törökország, hanem az Egyesült Államok és az Európai Unió is terrorszervezetnek minősítette.

Kedden Nikosz Panagiotopulosz görög védelmi miniszter egy pozsonyi biztonsági konferencián azt mondta, Görögország „veszélyesen közeledik visszafogottsága és türelme határaihoz”.

Furcsán érezzük magunkat, hogy van egy szövetségesünk, aki háborúval fenyegetett minket, ha úgy döntünk, hogy élünk a nemzetközi jog által biztosított jogunkkal, hogy hat mérföldön túlra terjesszük ki felségvizeinket. Háborús fenyegetés az egyik szövetséges részéről a másik ellen? Nem akarok ilyen szövetségeseket

– jelentette ki a miniszter, aki hivatkozott a török gépek görög légtérbe való behatolására, illetve arra, hogy Ankara az égei-tengeri görög szigetek demilitarizálását követeli.

A személyeskedésekbe fulladó vita ellenére ugyanakkor

nem várható, hogy Törökország és Görögország konfliktusa komoly kihatással járna a NATO-ra.

Mindkét ország számára fontos a katonai szövetséghez tartozás, a NATO és az Egyesült Államok számára pedig fontos, hogy ne mérgesedjen el túlságosan kettejük feszültsége, ezért végső soron mindig sikerül kompromisszumot találni. Belpolitikailag mindkét ország vezetői számára előnyös, ha keménynek mutatkoznak az ellenféllel szemben, és időről időre kijátsszák a törökkártyát, illetve a görögkártyát. Ezért a jövőben is hol javuló, hol romló kapcsolatokra lehet számítani a két ország között.

Címlapkép: Mustafa Kamaci/Anadolu Agency via Getty Images

Neked Ajánljuk