Brexit: a britek is kirakták a fegyverüket a tárgyalóasztalra – Most akkor mi lesz? – Portfolio

A Brexit várható kimeneteléről és a koronavírus miatti gazdasági kilátásokról részletesen szó lesz a Portfolio október 8-i Budapest Economic Forum konferenciáján. További részletek:

Felfedte a valódi szándékait Johnson

Hétfőn későn este szavaztak első alkalommal a brit alsóházi képviselők a kormány által beterjesztett belső piaci törvényjavaslatról, amelyről múlt héten a brit kormány minisztere nyíltan kimondta, hogy megsértené a nemzetközi egyezménynek számító uniós kilépési megállapodás bizonyos pontjait (az északír áruforgalmat szabályozó protokollt és az állami támogatási szabályokat egyoldalúan átírnák: egy közös brit-uniós testület helyett a brit minisztereknek adnának döntési jogköröket).

Boris Johnson a szavazás előtti hétfő esti beszédében lényegében azt mondta: az EU nem hajlandó levenni a tárgyalóasztalról a fegyverét, és hajlamos extrémen értelmezni a korábban kötött kilépési megállapodás pontjait, így ideje nekünk is kitenni az asztalra a saját fegyverünket, hogy komolyan vegyenek bennünket és

ne akarják kereskedelmi szabályokra hivatkozva feldarabolni az Egyesült Királyságot.

De persze nem akarjuk használni az ezzel a törvénnyel kapott miniszteri jogokat, csak a biztonság kedvéért tesszük bele a szabályozásba, hogy minden eshetőségre (értsd no-deal Brexitre) felkészüljünk – érvelt Johnson.

Érdemes tudni, hogy az uniós kilépési megállapodás északír protokollja a kereskedelmi megállapodás nélküli Brexitre is gondolt, azt is részletesen szabályozta, így tehát téves az a brit kormányzati érvelés, hogy most azért készítik ezt a belső piaci törvényt, hogy biztonsági védőhálót képezzenek és erre az eshetőségre is felkészüljenek. Ezt egyébként maga Johnson is elismerte a tegnapi beszédében, amikor nagyjából úgy fogalmazott:

Ennek a törvényjavaslatnak egyértelműen az a célja, hogy megállítsa az uniós furkósbot ilyen jellegű használatát az ország ellen.

Miféle feldarabolási kísérletre utalt?

Ezzel arra a Michel Barnier uniós főtárgyaló által múlt szerdán meglebegtetett szándékra utalt, miszerint az EU még nem döntötte el, hogy a 2020 végén lejáró átmeneti időszak után hajlandó-e elismerni az Egyesült Királyság viszonylag szigorú állategészségügyi szabályait és így hajlandó-e felvenni az országot a külső harmadik országok listájára. Ez azért fontos ügy, mert ha felveszi a listára, akkor a Nagy-Britanniából különösebb akadályok nélkül áramolhatnak az állati eredetű készítmények, élelmiszerek az uniós közös piacban benne maradó Észak-Írországba. Ha viszont nem veszi fel erre a listára, akkor a brit kormány érvelése szerint „élelmiszerblokád” alá vonná az Egyesült Királyság szerves részét képező Észak-Írországot.

Ez persze nyilván kissé eltúlzott kifejezés, mindenesetre tényleg furcsa az uniós lebegtetés, hiszen jelenleg a brit állategészségügyi szabályozás megegyezik az unióssal, így idő kellene annak rontásához és ahhoz még egy törvény is kellene, amiről nyilván mindenki tudna. Mindezek miatt a brit felháborodás igenis jogosnak tűnik a Politico helyzetértelmező anyaga szerint.

Más kérdés, hogy az EU is nyomást akar gyakorolni a kereskedelmi tárgyalásokon a britekre, hogy a saját érdekeit érvényesítse. Erre jött tehát valójában válaszul a brit belső piaci törvény, amely a közös brit-uniós bizottság helyett a brit miniszterek kezébe adna bizonyos kereskedelmi és állami támogatási kérdésekben döntési jogkört.

Ezzel a brit kormány is felsrófolja a téteket, vagy ha úgy tetszik, kirakja a fegyverét a tárgyalóasztalra.

Ez egyébként folytatódni fog, mert készül egy pénzügyi törvényjavaslat is, amely szintén kivenné a közös brit-uniós testület kezéből annak a megállapítási jogkörét, hogy a Nagy-Britanniából Észak-Írországba áramló termékek mely körére (kockázatos termékek) kellene vámot kivetni. Itt a kockázatosság arra utal, hogy a Nagy-Britanniából Észak-Írországba áramló termékek az uniós közös piac lévén határellenőrzés nélkül tovább áramolhatnának Írországba, ami szintén az uniós közös piac része, így tehát importvám nélkül kerülhetnének be Nagy-Britanniából az uniós piacra termékek.

Ezt az EU érthető módon el akarja kerülni (miközben határellenőrzést sem akar bevezetni az északír-ír határon, hogy ne sértse meg a Nagypénteki Egyezményt), a britek viszont pont ezt a kényes kérdést akarják megtorpedózni. Lényeges, hogy ha szabadkereskedelmi megállapodást tudna kötni az EU és a brit kormány nulla százalékos vámok mellett, akkor ez az egész kérdés megoldódna, nem kellene se egy közös testületnek, se a brit minisztereknek a kockázatos termékek listájával foglalkoznia, hiszen a termékek továbbra is szabadon, határellenőrzés nélkül áramolhatnának.

Mind Boris Johnson, mind vezető minisztere, Michael Gove azt érzékeltette a hétfő esti parlamenti vitában: továbbra is meg akarnak állapodni az EU-val és ennek az egyezkedési folyamatnak a fontos állomása ez a törvényjavaslat és ezért kérik a képviselőket, hogy szavazzák azt meg. Magyarul: nyomásgyakorláshoz használják fel a képviselőket, akiket egyúttal arra kérnek, hogy támogassanak egy nyíltan törvény- és nemzetközi egyezményt sértő javaslatot.

Rossz előjel a jövő keddi fontos szavazás előtt

Erre a játszmára egyébként egészen sokan hajlandók voltak öt korábbi brit miniszterelnök és két korábbi főügyész ellenző javaslata ellenére: második olvasatban ugyanis a törvényjavaslat 340:263 arányban átment az alsóházon. A kormányzó Konzervatív Pártból azonban két képviselő nyíltan ellene szavazott és további 30 képviselő tartózkodott. Összesen tehát 32 kormánypárti képviselő fejezte ki direktben, illetve indirekt módon a nemtetszését a parlamenti elfogadási folyamat első, de még nem különösebben jelentős szavazási fázisában (néhányan igazoltan tartózkodtak).

Ez rossz előjel a kormánynak, hiszen elég, ha kissé több mint 40 kormánypárti képviselő fellázad a jövő heti szavazásokon, és máris elbukik a kormány irányvonala. Jövő kedden szavaznak az alsóházban a képviselői módosító indítványokról és azok közül kulcsfontosságúnak tűnik a Bob Neill által megfogalmazott javaslat, ami előzetesen újabb parlamenti jóváhagyást szabna meg ahhoz, hogy a brit miniszterek eltérhessenek a kilépési megállapodásban rögzített közös brit-uniós testületi döntéstől az északír protokoll és az állami támogatások terén. Ez azonban a törvénysértésre lehetőséget adó passzus kérdését nem oldja meg, lényegében a parlament magára húzza a döntést a kényes kérdésekről, így egyes lázadó kormánypárti képviselők a tervezett módosító indítványnál keményebb húzást szorgalmaznak Neilltől, ami ténylegesen bekorlátozná a kormány manőverezési képességét az uniós kilépési megállapodás kapcsán.

A jövő keddi esemény tehát kulcsfontosságú,

de ha át is menne az alsóházon a belső piaci törvényjavaslat a kormány szándéka szerint, akkor is elakadhat még a felsőházban, ahol már nincs többsége Johnsonnak.

Közben viszont félő, hogy már októbert fogunk írni, így a brit törvényjavaslat ping-pongozása túlhalad majd azon a szeptember végi határidőn, amit az EU szabott a belső piaci törvény visszavonására. Ezután várhatóan eljárásokat indítana az Egyesült Királysággal szemben az EU, de még ekkor sem állna fel a tárgyalóasztalról, hanem várhatóan október 15-i, az aznap kezdődő EU-csúcsig igyekezne megállapodni a britekkel, akik várhatóan mindezen játszmák (asztalra kitett fegyverek) mellett szintén igyekeznek a tárgyalóasztalnál megállapodni. A no-deal Brexit tehát nem az egyedüli és legvalószínűbb kiút ebből a zavaros helyzetből, de kétségkívül megnőtt az esélye, főleg ha egyik oldalon sem engednek kellőképpen.

Címlapkép forrása: Kirsty Wigglesworth-WPA Pool/Getty Images

Neked Ajánljuk