Pukli István: A kókuszhéjak összeütögetése – a Tóth Gabi-jelenségről – Mandiner

„Tóth Gabi a közvélemény számára dilemmát jelent, nem pedig a személye melletti vagy elleni egyértelmű állásfoglalást. Tudnia kell-e neki azt, mi mellett áll ki? Ő mint influenszer mennyi szavazatot hozott a Fidesznek? Ő ezt szándékosan teszi vagy tudattalanul? Haragudhatunk-e ezért rá? Neki tudatában kell-e lennie annak, hogy amit a kormány állított a kampányban, annak a nagy része nem igaz? Ennek alapján kell-e egy előadó influenszernek elvállalnia egy-egy fellépést? Mekkora az Ő felelőssége?

A sok kérdésre a válasz egyszerű: ahogy Aranyt, Tóth Gabit is ítéljük meg az ő walesi bárdjai alapján, aztán az maradjon fenn, aki rászolgált.

Lépjünk tovább! A nem kormányoldali médiumok és véleményvezérek azonban rászálltak erre a témára, erős éllel írnak Tóth Gabiról, táptalajt adva a kommenthuszároknak, akik lemennek kutyába, és marcangolják a szétszakadt matyóruhában fetrengő, vérző nőt, minden keserűségük, csalódottságuk megtestesüléseként értékelik, minősítik. Levágják kezét-lábát, ám nem tudják, hogy az énekesben a Fekete Lovag veszett el, aki kéz és láb nélkül is támadni kész.

Leszedik róla a keresztvizet (mennyi áthallás!), a legkedvesebb kifejezés a tehetségtelen és az ostoba, de betolakodnak a privát szférájába (tudnék erről az érzésről beszélni), bár, ugye, ő akarta, ő akart közszereplő lenni, és a közszereplőknek sokkal többet el kell viselniük. Ha egy tanácsot adhatnék, az biztosan az lenne, hogy ne írja ki a Facebook-oldalára, hogy »Gyere vissza, Te féreg, hadd bánjak le veled, elharapom tőből mind a két lábad!«, mert a mai Artúr királyok nem hagyják őt magára, hanem visszajönnek, és hasba szúrják háromszor.

Az igazi kérdés a támadás miértje, hiszen nem az igazi Fekete Lovagot szurkáljuk. Az bennünk él. A saját problémáinkat vetítjük ki. Nem értjük, miért történt mindez. Ahhoz túl sokan szavaztak át a másik oldalra, hogy mindenki a tóthgabik, gáspárgyőzők, a kétbites politikai üzenetek miatt szavazzon a Fideszre. Ahhoz túl nagy számban szavaztak a kormányoldalra, hogy ne legyen köztük orvos, tanár, építész, tudós, egyetemi tanár stb. Nem hiszem, hogy csupán anyagi megfontolások vagy a háborútól való félelem állhat a meggondolások mögött.

Megítélésem szerint most nem alkothatunk ítéletet, nem söpörhetjük le a másik álláspontját az asztalról felsőbbrendűségi tudattal, lekezelve a másik felet. Meg kellene nyitni a kommunikációs kaput, mert különben a kókuszhéjakat összeütögetve elgaloppozhatunk a naplementébe.”

Nyitóképen Tóth Gabi énekesnő. Fotó: Földházi Árpád/Mandiner