Oszter Sándor búcsúztatásán felolvasták Orbán Viktor miniszterelnök levelét – Origo

Családja, barátai, pályatársai és tisztelői körében végső búcsút vettek Oszter Sándor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésztől szombaton a Farkasréti temetőben.

A búcsúztatáson felolvasták Orbán Viktor miniszterelnök gyászoló családnak írt levelét, amelyben a miniszerelnök hangsúlyozta: sok színész vágyik olyan szerepre, ami miatt már életében lengeda lesz. Oszter Sándor számára ez volt Rózsa Sándor figurája, sokak számára ő mindörökké a betyárok királya marad, az elmúlt évtizedek során azonban bebizonyította, hogy messze több annál és színpadon és filmben is bármit el tudott játszani.

Kisujjában volt a tragédia és a komédia, a vers, a próza, az ének és a tánc, ezért éppolyan hitelesen alakította a munkást és hősszerelmest, mint Othellót, a 80 huszár Máté Péterét vagy sok évvel később az Argo Tejesemberét. Bár hívták Hollywood-ba, mégis ragaszkodott hazájához és az anyanyelvű játékhoz, ezért haláláig a mi hősünk maradt, aki számos felejthetetlen színpadi alakítással és filmszereppel ajándékozott meg minket” – méltatta a színészt Orbán Viktor.

Páratlanul gazdag színészi pályája során Oszter Sándor mindvégig szilárd értékrend mentén vallott hazáról, nemzetről, büszkén megélve és vállalva magyarságát, ápolva kulturális örökségünk hagyományait – hangsúlyozta Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere búcsúlevelében, amelyet szintén felolvastak.

A miniszter szerint alakításai, szereposztásai a színházban és a filmvásznon is, hitelesek és örökérvényűek voltak. Úgy véli, kivételesen erőteljes egyénisége meghatározóvá vált az elmúlt évtizedek hazai filmes és színházi életében. “Jellegzetes hangja fülünkben cseng, lendületes és intenzív jelenléte a vásznon és a színpadon, nyomott hagyott mindnyájunkban” – méltatta a színészt Kásler Miklós.

Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár az Emberi Erőforrások Minisztériuma nevében búcsúzott a tragikus hirtelenséggel életének 73. évében elhunyt színésztől. Mint mondta, Oszter Sándor az életben és művészetében is az “egészet akarta”, nem érte be a pótlékkal, mellékessel, nem félt az igazat és a teljességet keresni. Életét és művészetét “a szó legnemesebb értelmében vett férfi-lét”, erő, megalkuvást nem ismerő sziklatermészet, valamint nagylelkűség és nagyvonalúság jellemezte. Az 1971-ben bemutatott Rózsa Sándor című, 12 részes történelmi sorozatban nyújtott legendás alakítása nyomán ismerte meg a széles közönség. “Ettől kezdve ő volt a betyár, az ikon, a férfi, akinek titka a teljesség megélésében rejtőzött” – hangsúlyozta, kiemelve, hogy Oszter Sándor tudta, a teljességhez szakadatlan munka, tanulás, szorgalom és elhivatottság szükséges.

Oszter Sándor portréja a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész temetésén a Farkasréti temetőben 2021. december 11-én. A képre kattintva fotógaléria nyílik a búcsúztatásról.Forrás: MTI/Mohai Balázs

Szenvedéllyel élt, dolgozott és szenvedéllyel hit. “Ez a szenvedély emelte őt a legnagyobbak közé, hiszen a művészet nem létezhet e nélkül. Mesterségbeli tudás, szakma iránti alázat, adottságok, igyekezet az építő kövek, de a kötőanyag mind között, a művészet, a szenvedély maga” – hangoztatta.
Oszter Sándor odadással állt helyt férfiként, apaként és nagyapaként, boldog, tartalmas és szeretetteli otthon teremtve családja számára. Otthona befogadott mindenkit aki szerette őt – mondta. Hozzátette, hogy a színész nyitott szívvel és bizalommal segítette, bátorította a fiatalokat, a tudását önzetlenül

megosztva, nagylelkűen adva magából, mindazt, ami a lényege volt.
Pályatársak nevében búcsúzott a színésztől Bodrogi Gyula, aki kiemelte: halál nem illett soha Oszter Sándorhoz, “róla mintázni lehet/lehetett az életet”. “Tudtál tenni, tudtál lenni, tudtál szeretni nem szeretni, tudtál úgy élni, mintha élnél és tudtál játszani a halállal” – hangsúlyozta.

Soha nem láttalak meghalni, most becsaptál minket, megcsaltál minket, de nem menekülsz, utánad megyünk te betyár, te örök Rózsa Sándor, nyugodj békében” – mondta Bodrogi Gyula.

Nekünk, akik itt maradtak, mindig fájdalmas a búcsúzás. Nem azért, amit elmondtunk vagy megtettünk, hanem azokért a szavakért és tettekért, amelyről azt gondoltuk, hogy ráérünk arra még – búcsúzott a család nevében Popovics Tamás.

Neked Ajánljuk