Kulka János: Annyira, de annyira jó színész voltam. Most meg nézd meg, mi lett belőlem – hvg.hu

A színész sírt, amikor Köbli Norbert felkérte, hogy szerepeljen A játszma című filmben, nagyon hiányzott már neki a játék.

Ahogy arról korábban beszámoltunk, először játszik nagyobb, szöveges szerepet 2016-os sztrókja óta Kulka János. Az ősszel mozikba kerülő A játszmában olyan karaktert alakít, aki agyvérzést kap és afáziával küzd, tehát beleírták a filmbe az állapotát. Kulka Jánost a Marie Claire kérdezte a filmről és a sztrók utáni életéről, de mindenekelőtt arról, hogy van.

Nem tudom. Néha teljesen hülyének érzem magam. Olyan, mintha lobotómiát hajtottak volna végre az agyamban. Idegennek érzem magam”

– mondta Kulka, és hozzátette: maga számára idegen, és szégyelli magát.

Annyira, de annyira jó színész voltam. Most meg nézd meg, mi lett belőlem. Elfelejtem a szövegeket. A stroke előtt angolul, franciául és németül is tudtam. A stroke után magyarul is alig.”

Arról is beszélt, hogy a nővérével szinte mindennap beszélnek, mások viszont nem telefonálnak, zavarban vannak az állapota miatt. Megkérdezték arról is, mi a vágya, amire annyit felelt: meghalni. Arra a kérdésre viszont, hogy érez-e hálát azután, hogy túlélt egy ilyen súlyos agyérkatasztrófát, azt mondta:

Nem, mert megérdemeltem, amit kaptam. Túl gőgös voltam.”

Amikor Köbli Norbert forgatókönyvíró felkérte, hogy játssza el ismét a dörzsölt kém szerepét a filmben, Kulka sírni kezdett. „Hiányzott már, hogy szerepeljek. Kértem, hogy rögtön küldje el a forgatókönyvet. Minél előbb el akartam olvasni. Miután a végére értem, azonnal felhívtam, hogy vállalom.”

A színészben van küldetéstudat, hogy nagyobb nyilvánosságot szerezzen az afáziának, ugyanakkor ő maga is küzd az állapotával. „Dühös vagyok magamra. Reggel, amikor felkelek, még minden szuper. De ahogy múlik a nap, úgy romlik a kedvem. Délelőtt fél tizenegykor már depressziósan ülök a kanapén. Ma ébredés után eszembe jutott, hogy interjúzom veled. Az egyik énem azt mondta, hogy yes, a másik azt, hogy jaj, ne. Ilyenkor mantrázom magamban, hogy de, igenis akarod, János.”

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:

Neked Ajánljuk