Szakértő: Karácsony Gergely nyitott kapukat dönget, csak rossz helyen – Mandiner

Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere közösségi oldalán kifejtette, nem érti, miért ilyen drága az áram ára. Aszódi Attila, korábbi kormánybiztos az Indexnek összefoglalta, hogy az önkormányzatoknak milyen modell alapján kell ennyit fizetni. A főpolgármester egyébként egy fontos problémára világított rá,

de erről nem az Orbán-kormány piaci szabályozása tehet.

Karácsony Gergely már többször hangoztatta – legutóbb kedden írt róla közösségi oldalán –, hogy a Paksi Atomerőműnek a termelési költsége 12 forint/kWh, míg az önkormányzatoknak ezzel szemben 462 forintot kell kWh-nként fizetniük. A főpolgármester szerint Paks annyi áramot termel, amennyi a lakossági fogyasztáson felül bőven biztosítana akkora mennyiséget, hogy az összes közszolgáltatást – közvilágítás, közösségi közlekedés, ivóvíz-szolgáltatás – el lehessen látni országosan – írja az Index.

A hírportál megvizsgálta a főpolgármester állításait, amely alapján elsőként azt kell leszögezni: abban teljesen igaza van, hogy az atomerőmű áram-előállítási egységköltsége nagyjából 12 Ft/kWh. „Ha összesítjük az atomerőmű éves kiadásait, és ezt az összeget elosztjuk azzal a nagyjából 15 milliárd kWh villamosenergia-mennyiséggel, amit a paksi atomerőmű egy év alatt előállít, akkor 12 Ft/kWh egységköltséget kapunk” – nyilatkozta az Index megkeresésre Aszódi Attila, a Paksi Atomerőmű teljesítményének fenntartásáért felelős korábbi kormánybiztos.

A probléma gyökerei

Az Index kitért arra, hogy a főpolgármester egy valós problémát hozott fel: azok, akik a piacon szerzik be az áramot, valójában egy olyan terméket – ebben az esetben villamos energiát – vásárolnak, amelynek az árát a piaci mechanizmusok alakítják ki. Tehát a piaci ár nem csak attól függ, hogy egy adott termelő milyen önköltségi áron termel.

Aszódi Attila ezt a lapnak úgy foglalta össze, hogy „a merit order modell lényege, hogy amikor az év egy adott órájában a piacon forgalmazandó villamos energia áráról megállapodnak a szereplők, akkor az eladásra ajánlatot tevő erőművek az eladandó áram árát az ún. határköltség alapján határozzák meg. Azt feltételezik, hogy egy adott erőmű már úgyis működik, és egy további kWh áram ára csak attól függ, hogy ezt az addicionális árammennyiséget mennyiért lehet előállítani – ez az úgynevezett határköltség”.

Tehát Aszódi Attila szerint az ajánlatadáskor az állandó költségek – az erőmű beruházási költsége, a személyzet fizetésének költsége és így tovább – már „ki vannak fizetve”, így egy addicionális egységnyi árammennyiség költsége csak az annak előállításához szükséges addicionális üzemanyag költségétől függ.

Hozzátette: „az egyes termelők nem akkora árat kapnak a termékükért, amilyen áron ajánlatot tettek az eladásra, hanem a kínálati és keresleti görbe metszéspontjában kialakuló áron adhatja el az összes termelő a felkínált és vevőre talált villamos energiát”.

Az egykori kormánybiztos szerint ez a rendszer olyan torzulásokat okoz, ami ellehetetleníti, hogy az áramtermelés lényegi jellemzőit, például az ellátásbiztonsági aspektusokat és a beruházások hosszú megtérülési idejét figyelembe lehessen venni. „A probléma gyökere a piaci modellben van. A kialakuló áramár attól függ, hogy tipikusan hol metszi el a keresleti görbe a kínálati görbét.”

Összefoglalás

Az adott időszakban a piaci áramár úgy alakul ki, hogy a piacon megnézik, mennyi vevői igény érkezett az adott órára, és ahol az igény elmetszi a kínálati görbét, ott adódik a piaci ár. A piaci modell szerint az egyes termelők nem akkora árat kapnak a termékekért, amilyen áron ajánlatot tettek az eladásra, hanem a kínálati és keresleti görbe metszéspontjában kialakuló áron adják el a felkínált és vevőre talált villamos energiát.

Aszódi Attila szerint a modellben ez azért szükséges, mert a tett ajánlat nem azt jelenti, hogy az áram előállításának teljes költsége tényleg akkora lenne. A naperőművek üzemanyag-határköltsége hiába nulla, ez nem azt jelenti, hogy a naperőművi áram ingyen van, hiszen az erőművet meg kell építeni – írja az Index.

Végeredményben Karácsony Gergely felvetése jogos és több nemzetközi kutatóintézetben is felmerülő kérdés, de a Paksi Atomerőmű termeléséhez közvetlenül nehezen lenne kapcsolható a jelenlegi piaci mechanizmusok mellett.

Nyitókép: Facebook