G. Fodor Gábor: Orbán eretnek, Gyurcsány gonosz, Márki-Zay egy zombi – Mandiner

„Az ellenzéki vezetők között nem volt egy első?

Egyszerre volt több vezető, meg nem is volt vezető. Olyan politikai személyiség, akivel azonosulni lehet, aki válaszokat ad, aki meg tudja mozdítani a választópolgárokat, nem volt. Gyurcsány a politikai moralitás szempontja, a történelmi bűn mint nehezék miatt nem lehetett. Márki-Zay Péter pedig nem tudott az lenni, az ő esetében egy más típusú karakterprobléma volt. Ugyanis a politikát politikusok csinálják, nem elemzők. Az összes rossz mondata – vagy legalábbis egy jelentős része – abból származott, hogy úgy beszélt a nyilvánosság előtt, mint egy botcsinálta elemző. Az elemzői mondatok nem politikai mondatok. A politikának saját szemantikája van. Ha mondjuk, meg akarom szólítani a fiatalokat, akkor azt mondom, hogy »Előre!« vagy »Utánam!«, nem pedig azt, hogy a fiatalok harminc százaléka miként gondolkodik a politikáról.

Lát olyat az ellenzéki politikusok közül, akiben megvan a potenciál ahhoz, hogy felnőjön a feladathoz?

Rövid távon szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy van-e olyan politikai intellektus, olyan politikai személyiség a baloldalon, aki jó testtartást tud kialakítani a váratlanul betörő eseményekhez. Az is egy politikai szabály ugyanis, hogy az események mindig betörnek az életünkbe, és felborítják a terveket. Egy esemény önmagában nem változtatja meg a dolgokat, hanem az, ahogy a váratlanhoz viszonyulunk, az tud dolgokat megváltoztatni. De hogy visszatérjünk a jelenlegi helyzethez: nagyon úgy néz ki, hogy most egy Gyurcsány-párt körvonalazódik a parlamentben, de az ellenzék valahogy vonalon kívül van. Nincs alternatív javaslatuk a választók felé.

Itt van például az olajembargó ügye. Az embargó témája megítélésem szerint olyan, mint egy esszencia, egy sűrítmény, benne van minden, és egyúttal lehetőséget ad a jobboldal számára, hogy újabb elrugaszkodási pontot keressen. Tisztázza azokat a kérdéseket, hogy ki vagyok, mit akarok, mi a helyzet, merrefelé kell előrehaladni. Benne van minden, ami fontos a jobboldal számára: a nemzeti szuverenitás kérdése, a magyar érdek, a rezsicsökkentés, a hatalmával visszaélő Brüsszel, a háborúhoz és a békéhez való viszony és a politikai piac bővítésének lehetősége, mivel ez egy olyan álláspont, amellyel nem csak a fideszes szavazók értenek egyet. Ehhez képest az ellenzék javaslatát nem hallom. A nagy ügyek és kérdések elmennek az ellenzék mellett, nem tudnak megkapaszkodni semmiben sem, nem tudnak elrugaszkodási pontot találni. Az ellenzék ma nincs.

Ha már Gyurcsány Ferenc szóba jött, a könyve végén az Orbán-korszak szótárában a nevéhez azt írta, hogy ő »maga a gonosz«. Mitől gonosz Gyurcsány Ferenc?

Szabadkoznom kell. Az lényegtelen, hogy én gonosznak tartom-e vagy sem. Gyurcsány elfoglal egy szerkezeti helyet: ott van, ahol lakozik a gonosz. Ez nem az én meghatározásom, és nem is kizárólagosan a Fidesz műve, maga a Gyurcsány-jelenség teremtette meg azt a lehetőséget a jobboldal számára, hogy rá lehessen mutatni a diabolikus szereplőre.

Gyurcsány, mint fogalom, mindazt magába sűríti, ami a politikai rossznak a metaforája, amit el kell kerülni, mindent, ami negatív.

Ez nem azért van, hogy »jaj, mert a csúnya Orbán így politizál«, hanem azért, mert a politikai gonosz szerkezeti helyét mindenütt a világon kitöltik, ahol működik a politika. Ez azonban nem kitaláció. Gyurcsány és a baloldal maga ácsolta meg ennek a színpadot. Gyurcsány ráadásul a politikai események alakítója, nem tűnt el, itt van közöttünk, és bármit is csinál, maga lesz a gonosz.”

Nyitókép: AFP