Farkasházy Tivadar: A tehetségtelenség Paganinijei – Mandiner

Amikor a kampány első napjaiban megláttam az arcokat az utcán, rögtön tudtam, vége mindennek.

Négy éve száz pontban soroltam fel, miért veszítettünk. Most nem látom értelmét ennyinek, inkább mélyebben végiggondolnék 10-12 olyan hibát, baklövést, amelyet jó lenne legközelebb elkerülni. Elég hosszúak lesznek, ezért nem ajánlom azoknak, akik a rövid, szaftos odamondogatásokra vevők. Akiknek van rá ideje és türelme, azoknak előreláthatóan minden hétfőn és csütörtökön felteszek egy-egy újabb részt, hozzájuk mindig elég sok képet, hiszen a Hócipő a munkám és az otthonom.

SOROZATVESZTŐK

Van köztük egyszeres, kétszeres, háromszoros, négyszeres, holott már 2014-ben felvetettem, hogy senki se lehessen háromnál többször ellenzéki a parlamentben, ennyi bukta után adja át a helyét. Vagy menjen el gladiátornak, hogy megtudja az arénában, ott milyen érzés a második helyezés. Az egyik annyira akar, hogy azért nem megy neki, a másik azt hiszi, elég a küldetéstudat hozzá, a harmadik színtiszta alibi, csak átkozódik és sóhajtozik, s csupán lesi a médiaszereplés lehetőségét. Most pedig, hogy egymásnak estek észre sem veszik, hogy ezzel minket is lejáratnak. E sorozat különbözni akar azoktól, akik most megmondják a tutit, kik az okai és mit kellett volna tenni, de eddig egy szót sem szóltak róla. Ám eszem ágában sincs politológiai fejtegetésekkel szekírozni az olvasót, inkább a színház világából, egy vállalat életéből, egy csata lefolyásából próbálok felvetni majd olyan kézenfekvő szabályokat, amiket univerzális zseninek tartva magukat sorra áthágtak. S most nem győzik a vereséget egymásra kenni, vagy pár semmitmondó mondattal túllépni rajta. Az arányába persze alaposan belejátszott Orbán csalássorozata, hazugságcunamija, s az a pénz, amit az ellopott országból erre szánt puszta befektetésként, de most a vereségük méretén ámulókról és csodálkozókról lesz szó. Bemelegítésként oly témával kezdek, amely fontosságát tekintve csak a sokadik lenne, de tán még friss az élménye.

1. A TEHETSÉGTELENSÉG PAGANINIJEI

Amikor a kampány első napjaiban megláttam ezeket az arcokat az utcán, rögtön tudtam, vége mindennek. Az a kampánycsapat, amelyik ekkora szarvashibát vét, az mindenre képes, számos jelét már korábban is látni lehetett. Fogalmam sincs, hogy vezethette őket Puzsér volt kampányfőnöke, hisz aki egyszer már elszegődött egy félbolondhoz, aki majdnem triplázáshoz segítette Tarlóst, ahhoz sok bizalma nem lehet az embernek.

Ha egy könyv olvashatatlan, az nem mindig írójának a bűne, sokszor a tervezőé, aki a dizájn miatt feláldozza a tartalmat. Eleinte a Fidesz is hibázgatott, ha emlékeznek még egyik első plakátjukra: „Ha unod a banánt, válaszd a narancsot.” Elsőre jópofa, de a látvány szegénysége miatt másodszorra ugyan még tudomásul veszed, ám harmadszorra már unod. A jó reklám olyan, mint a sláger, minél többször látod, annál inkább várod, hogy élvezd a részleteket, a megvalósítás minőségét. Amikor egy gép fedélzetén Lionel Messi és Kobe Bryant versengett egy kisfiú kegyeiért, már szinte lestem, hogy a Türkish Airlines reklámja feltűnjön két félidő között. De ezt a jellegtelen, kék-zöld csak felfelé unalmat korántsem, se tartalmi, se grafikai ötlet, egy szavazónak megjegyezhetetlen krikszkraksz, ám ez még hagyján, az igazi atomcsapás az a pillanat volt, amikor az utcán megjelentek a jelöltek. MZP a Műjégen letaglózása egyik okaként felsorolta: „a Fidesz tizenháromszor annyi plakáthelyen ontotta a hazugságot, mint mi az igazságot”.

Mások 12 ezres és 1500-as számokról beszéltek, vélhetően a gigantokra gondoltak, én most a jelöltek arcaira. Méretük teljesen azonos, hiszen elő van írva, ám minden fideszes fej több mint a duplája az összefogás jelöltjéhez képest. A megrendelők, az átvevők egy méterről nézhették, miközben egy gyalogos 5-10 méterről, egy autós vagy tömegközlekedő 20-30 méterről látja. Már a fideszesét, az ellenzéki arcát csak ha kinyitja a magával hozott kislétrát és felkapaszkodik hozzá. Aki ezt jóváhagyta, azt Battonyától Nemesmedvesig örökre el kéne tiltani bármilyen politikai kampányban való részvételtől. Ezt egy ember intézte? S nem ellenőrizte senki? Nem volt róla legalább félórás vita, ötletelés, ahogy a rádiókabaréban neveztük, gegparty?

Láttam már pár filmet mentőcsónakban ülő hajótöröttekről, de ritkán folyt az ivóvíz a szájuk két oldalán, amikor a kulacsból megkapták az aznapi kortyot.

Messze nincs annyi plakáthelyünk, mint az ellenfélnek, de azt is elcsesszük? Hogy nézhet át egy ilyen dilettáns banda egy választási beszédet? Miképpen szervezhet meg egy tömeggyűlést?

Neked Ajánljuk