Constantinovits Milán: Elnöki ügyek Göncztől Novákig – Mandiner

Mélyről indultunk: Göncz Árpádtól Novák Katalinig hosszú volt a közéleti metróút. 

Szimbolikus erejűnek tekinthető Magyarország első női köztársasági elnökének beiktatási ceremóniája. A közreműködő hírességek a család, a külhoni magyarság és a roma közösségek sorsát és fontosságát is jelképezték. Egy ország számára érzékelhető megjelenítése volt annak, hogy az új elnök a nemzeti egységet szándékozik képviselni.

Ha legújabb kori történelmünk elnöki során végigtekintünk, talán Novák Katalinnak kínálkozik rá egyedül történelmi lehetősége, hogy

tényleg minden magyar a saját államfőjének érezhesse.

Göncz Árpádot leginkább az SZDSZ és holdudvara érezhette magáénak, kinevezésének politikai motivációját sosem tudta levetkőzni. Mondjuk, nem is nagyon akarta, mert ahol lehetett, keresztbe feküdt az egyébként is szűk mozgásterű, gyakran botladozó Antall-kabinetnek. Csak emlékeztetőül: az MDF kormányzása során hét alkalommal vétózott meg törvénytervezetet, és ugyanennyiszer nem hagyta jóvá Antall József kinevezéseit sem. Eközben a Horn-éra alatt mindössze két esetben alkalmazott politikai vétót, alkotmányosságit azonban egyszer sem.

Katalizátora volt az egyik legvisszataszítóbb kormánybuktatási kísérletnek, a taxisblokádnak, majd egy évvel később amnesztiatörvényt terjesztett be a résztvevőknek. Göncz Árpád egész működése az elnöki tisztséget aktuálpolitikai játszmává silányította. (A ziccert most kihagyjuk, hogy maradt volna meg a Gyűrűk ura fordítójának, különösen, hogy Updike-tól Az eastwicki boszorkányok talán még jobb az ő tolmácsolásában.)

Mádl Ferenc ötéves ténykedése jórészt a médiaradar alatt maradt, kirívó jogesetek, intervenciók, politikai deklarációk hiányában

méltatlanul is a közemlékezet szürkezónájába került.

Ez természetesen semmit sem von le következetesen jogkövető és e magatartást minden szereplőtől megkövetelő elnöki teljesítményéből. Kiegyensúlyozott, stabilitásra és konszenzuskeresésre törekvő karaktere azonban elefántcsonttoronyba zárta őt, így sokkal kevésbé lehetett lelkesedni érte vagy épp célkeresztbe helyezni, mint Sólyom Lászlót.

A Szili Katalinnal szemben harmadik nekifutásra, sima többséggel megválasztott Sólyom regnálása elsősorban a zöld ügyekkel forrott egybe, a Zengő és a bánáti bazsarózsáért folytatott harc elvakítja általában markáns állásfoglalásait. A civil aktivizmusnak felfogott elnöki tevékenység főleg gesztuspolitizálásban artikulálódott:

kéznemfogások, Horn Gyula kitüntetésének bölcs megtagadása, révkomáromi szoboravatási kísérlet és a többi.

Az utóbbi tíz évben pedig a kiábrándult konzervatív értelmiségi hálátlan szerepét felvéve szerepelt a nyilvánosságban.

A tekintélyt parancsoló diplomáciai és sportpályafutással rendelkező Schmitt Pál személyében életvidám, emberközeli lakója lett a Sándor-palotának, azonban a plágiumügy rányomta a bélyeget rövid elnöki pályafutására.

Áder Jánossal egészen más habitusú, nyugalmat és megfontoltságot sugárzó államfője lett Magyarországnak, aki hosszú és sikeres politikai pályafutást koronázott meg tízéves elnökségével. Közéleti aktivitását a konstruktív kritikai alapállás jellemezte, stabilitását, higgadtságát a személyét érő, gyakran alpári támadások sem kezdték ki. Elkötelezetten képviselte azt a konzervatív klímapolitikát, ami egyébként sokáig hiánycikk volt idehaza. Sikeres évtizedet tudhat maga mögött, és az ő munkáját teheti még emberközelibbé, közvetlenebbé Novák Katalin.

Novák eddigi kormányzati szerepvállalása összefonódott a családtámogatás politikájával, amelynek módozotán, skáláján, hatásfokán lehet disputálni, ugyanakkor célrendszere, kezdeményezéseinek úttörő volta vitán felül áll. Integratív személyiségéből és az eddig általa megjelenített ügyekből össznemzeti konszenzus fakadhat. Az orosz agressziót elítélő kijelentései ehhez mindenképp biztató alapot adhatnak.

Képes lehet folytatni azt az Áder János által megnyitott utat,

amely értékelvű állásfoglalásokkal alakítja a közgondolkodást, ugyanakkor politikai aktorrá sem formálja az elnöki tisztséget. Nyitott, joviális, mindemellett határozott reálpolitikusi karaktere pedig alkalmassá teheti arra, hogy első női államfőként tényleg mindenki elnöke legyen. A történelmi lehetőség tehát adott, lássuk a következő éveket!

Neked Ajánljuk