Bochkor Gábor földre kényszerített egy utasszállítót – Index.hu
Rendhagyó műsorral jelentkeztek Bochkor Gáborék péntek reggel a Retro Rádióban. Az adás a kecskeméti repülőbázisról szólt, a hallgatók pedig közben nyomon követhették a 6:08-as hadműveletet. Bochkor Gábor egy JAS 39 Gripen vadászgép utasaként emelkedett a levegőbe, miközben Lovász László a Magyar Honvédség A319-es Airbusának pilótafülkéjéből jelentkezett be az éterbe, amelyen egy csoport rádióhallgatót szállítottak. A hadművelet lényege az volt, hogy szimulálják, ahogy két Gripen a földre kényszerít egy illegálisan a légtérbe lépő gépet. Bochkor Gáborék tehát üldözőbe vették azt az utasszállítót, amelyen a kollégájuk repült egy csomó civil társaságában. Az akciót, amelynek során a két Gripent egészen közelről csodálhatták meg a levegőben az utasok, a repülőbázisra kitelepült stúdióból Szujó Zoltán irányította.
Azért mi már gyakorlottak vagyunk abban, hogyan kell letenni egy rádióműsort az aszfaltra a repülőnap előkészületében. Régen a Bumeránggal többször is csináltunk ilyet, azt hiszem, 2008-ban volt az első olyan, hogy gépről ment az adás
– mondta az Indexnek Bochkor Gábor a pénteki műsor után. Hozzátette, hogy annak idején mindez az ő ötlete volt – szerinte ugyanis repülőnapot promotálni csak úgy érdemes, ha van benne izgalom. Márpedig egy vadászgépről közvetíteni az élményt egy rádióhallgató számára is izgalmas. A rádiós egyébként akkor repült először MiG–29-essel, amit aztán többször volt alkalma megismételni. De Gripenben is ült már korábban, csak akkor egy svéd pilóta vezette.
13
Bochkor GáborGaléria: Bochkor Gábor földre kényszerített egy utasszállítót(Fotó: Kaszás Tamás / Index)
Ezek a gépek akkor érkeztek frissen Magyarországra. Volt egy olyan adásunk, amelyben Palik Laci egy Forma–1-es autót vezetett, míg én egy svéd pilótával egy Gripenben ültem, és kvázi versenyt csináltunk a pálya fölött és a pályán – emlékezett vissza a rádiós, hozzátéve: – Akkor szerettem bele a repülésbe, amikor először ültem vadászgépen; akkor éreztem azt, hogy úristen, nekem pilótának kell lennem.
Bochkor Gábor aztán meg is szerezte az egymotoros repülőkre érvényes PPL-t (Private Pilots Lisence), és akkoriban nagyon sokat vezetett kisebb motoros gépeket. De már évek óta nem repül, a pénteki élményen felbuzdulva viszont azt mondja, valószínűleg újra belekezd. Hogy van-e bármi egyéb extrémnek számító dolog, amely vonzza, arra határozott nemmel felelt.
Az égvilágon semmi. Sem a hegymászás, sem a falmászás, sem a bungee jumping, sőt a motoroktól félek. Még az ejtőernyő sem. A pilóták egyébként azt szokták mondani, hogy ép gépből épeszű ember nem ugrik ki, és ebben van valami. Engem egyedül a repülés vonz.
A Gripenhez visszatérve a rádiós azt is elmesélte, mi minden kellett ahhoz, hogy péntek reggel utasként fel tudjon szállni. Azt mondja, különféle vizsgálatokat végeztek rajta a repülőkórházban Kecskeméten – az első lépés ugyanis az volt, hogy alkalmasnak minősítsék az orvosok. Mindez persze csak a kezdet, egy csomó olyan technikai dolgot is el kellett sajátítania, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy ilyen géppel repülhessen.
A magassági ruhát feltenni, letesztelni, és az, amikor beszállsz a kabinba, hihetetlen procedúra. A MiG-en bekötöd a biztonsági övet, rácsatlakoztatod az oxigént meg a kommunikációs csatlakozókat, és nagyjából megvagy. Hát itt annyi a hurok, az öv, ilyen-olyan csatlakozó, hogy muszáj volt megtanítaniuk, mit hogyan kell használni a gépen. Nekem kellett bekapcsolnom magamnak az oxigént, kezelni a kommunikációs csatornákat, hogy tudjak rádiózni, tudnom kellett, mihez nyúlhatok és mihez nem, illetve nekem kellett kibiztosítani a katapultülést is. Ezeket mind megtanították, de így is legalább húsz perc volt az öltözködés, illetve a ruha tesztelése, és a gépbe való bekötés is negyedórás procedúra.
Persze ez mind megérte, és nemcsak a rádiósnak, hanem azoknak a hallgatóknak is, akik feljutottak az Airbusra, amelyen Lovász László utazott. A gép bal oldalán ülők voltak a szerencsésebbek, Bochkor Gáborék ugyanis arról érkeztek, ráadásul olyan közel repültek az utasszállítóhoz, hogy az néha már ijesztően hatott. Hogy mekkora volt a távolság a gépek között, azt a műsorvezető nem tudta pontosan megmondani, de hozzátette: úgy saccolják, tíz méteren belül volt a szárnyak közti távolság.
Ugyan Bochkor Gábor gyakorlott repülősnek számít, egy Gripennel való repülés – elsősorban a gyorsaság miatt – eléggé megterheli a szervezetet. Bár a műsorvezető nem produkált különösebb testi reakciót, azért volt néhány pillanat, ami nehézséget okozott a levegőben.
Az első vadászgépes repülésem nyilván nagyon meglepő volt, és sokkal jobban dobogott a szívem. Az embernek nagyon alázatosnak kell lennie, követnie, amit a pilóta mond, hogy tényleg rendben legyen, és ne zavarja a munkáját. A felszálláskor nyilván van egyfajta izgalom, illetve fájdalom, amikor jönnek a túlterhelések. Miután az Airbus után eredtünk, a pilóta, Majerik Máté tartott egy kis műrepülő-bemutatót, orsókkal, bukfencekkel, szűk fordulókkal szoktatott a géphez, először négy-hat g-vel kezdtük, majd hét-nyolc g-ket húzott a gépbe, amit azért már nagyon érzel
– mondta Bochkor Gábor, hozzátéve: „Amikor nem tudod felemelni a karod, mindened fáj egy picit, minden nyom, és érzed, hogy megy ki a levegő a fejedből, és préselni kell. El is hangzott egy kis üvöltés a rádióadásban. Ugyanakkor meg valahol mindez baromi élvezetes. Van egy brutál nyomás, a saját testsúlyodnak a nyolcszorosát érzed. Mégis lehet szeretni.”
Hogy Lovász László beült-e volna a vadászgépbe, arra Bochkor Gábor annyit mondott, nem is került szóba, de valószínűleg nem menne. Szerinte a kollégája nagyon örült, hogy az Airbuson utazhat, mert ez gyakorlatilag olyan, mintha Mallorcára menne.
(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)