Akiket most megvezetnek, azok nem a fideszesek – AZONNALI

Amit úgy hívnak, hogy a néplélek meg nem értése, az a könnyebbik út, a felelősség hárítása. Ne hagyja senki, hogy az ellenzéki pártok a kényelmesebb utat válasszák, ne hagyja senki, hogy máris, ennyivel megmagyarázzák az orbitális vereséget.

A tisztes helytállás, a kis arányú vereség valóban azt jelentette volna, hogy a propaganda működik, egy ilyen büdös nagy zakó viszont azt jelenti, hogy az ellenzék a Fidesznél is vállalhatatlanabb. Lehet itt úgy csinálni, mintha tényleg arról lenne szó, hogy az ellenzék nem érti a néplelket, csakhogy ez eltereli a figyelmet a lényegről, ami nem más, minthogy

az ellenzéki kampány kisstílű pártcsatározás volt.

Félresikerült alkudozás, sértődés, beleszarás. Azt ugyan nem vonjuk kétségbe, hogy rengetegen kilométereket utaztak, de ezenkívül valójában alig tettek valamit a kormány leváltásáért. Mindez azt is jelenti, bárki bármit mond, szegény megvezetett vidéki szavazók ide, buborékban élő budapestiek oda, hogy az átlagmagyar bár lehet, hogy nem szociológus, közvéleménykutató, média- vagy kockázatelemző, de nem is hülye, és nagyon jól ráérzett arra, hogy –

ahogy mondani szokták – szar van a palacsintában.

Ha a kormánypárti médiumok és propagandalapok szeretnének tenni egy szívességet, most egyesével levadásznak az ellenzéktől mindenkit.

Az utóbbi időben a kormány körül jócskán megfordult a világ. Igazán nem tűnt lehetetlen feladatnak, hogy az ellenzék elcsípjen néhány helyet a parlamentben. Akadt itt minden, lehallgatási botrány, korrupciós ügy, tanárok semmibe vétele, sztrájkok, piszmogó Orbán Viktor, de ami legfontosabb: eszetlen drágulás is. Nem tűnt lehetetlennek elképzelni, hogy a csapat ökle, hogy focis párhuzamot vonjunk, Jakab Péter oldalt labdát szerez, Karácsony közben elviszi Szijjártót, hogy Jakabnak több területe legyen, rávezeti Gulyásra, aki belezavarodik a magyarázatokba, Jakab beadja Kunhalminak, aki szintén cselez, jobbra lép ki, mégis balra indul. Varga Judit csak erőszakkal tudja megállítani Kunhalmit, a labda viszont Dobrevhez kerül, előnyszabály, aki egy az egyben viheti rá Novákra, aki máris ütemkésésben van, mert a bíróval vitázik. Dobrev meglátja a szeme sarkából a felfutó Márki-Zayt. Márki-Zay nem a legszerencsésebben veszi át ugyan a labdát, a lövést is eltöri, de lehet éppen ez kell ahhoz, hogy a KESMA is összezavarodjon, és ott a gól. Megvan a szépítés.

Az Azonnali annak szeretett volna utánamenni, vajon milyen dinamika volt a felek között a programalkotásban és kampánytervezésben, de az Egységben Magyarországért pártjai úgy összezártak, ahogy korábban elképzelhetetlen lett volna. Kész szerencse, hogy nem mindenki tartja a fegyelmet, és azért ki-kibeszélnek a politikusok a kampánnyal kapcsolatban. Kész szerencse az is, hogy ez már akkor is így volt, amikor a csapatnak elvileg a kampánnyal kellett volna foglalkoznia. Az Azonnalit leginkább az érdekelte volna, vajon mi történt az előválasztás és a jelöltállítás közötti körülbelül 4 hónapban. Nekem ugyanis meggyőződésem, az ellenzék kudarcával kapcsolatban annak a HVG-nek nyilatkozó belsős informátornak van igaza, aki azt mondta, hogy már

november-decemberben elvesztették a választást.

Mint emlékezetes, abban az időszakban látszólag nem történt az ellenzék körül semmi. Ha viszont utólag összerakosgatjuk az elemeket, nyilvánvaló, hogy a háttérben a politikusok mindent megtettek, hogy megutálják egymást, a kampány pedig, mint említettük, nem volt más, mint ócska politikai csatározás.

Minderről azért tartanám fontosnak, hogy beszéljenek, mert megint rengetegen érzik nagyon szarul magukat. Ahogy Márki-Zay és Orbán is utalt rá, megint nagyon sokan érzik azt, hogy nincs más megoldás, minthogy külföldre meneküljenek a negyedik kétharmados Orbán-kormány elől. Az ellenzéki szavazók fájdalmának feldolgozásában nagyon sokat segítene, ha – az ellenzéki pártok nyilatkozatával ellentétben – mielőbb megtalálnák a felelősöket. A városiak megint a vidékiekre mutogatnak, a vidékiek meg, jobb híján, vonogatják a vállukat. Az egyik oldalra kerültek az agymosottak, a másik oldalra a hazaárulók. Már csak azért is fontos lenne mielőbb megtalálni a bukás valódi okát, a felelősöket, hogy a megfelelő kérdéseket tehessük fel, amikből aztán a megfelelő következtetéseket lehet levonni, amin elkezdődhet az áhított építkezés, vagy az ún., lol, megtisztulás. Amit úgy hívnak ugyanis, hogy a néplélek meg nem értése,

az a könnyebbik út, a felelősség hárítása.

Ne hagyja senki, hogy a kényelmesebb utat válasszák, ne hagyja senki, hogy azzal, ha most kicsit egymásra mutogatnak, máris megmagyarázhatják az orbitális vereséget. Akiket most megvezetnek, az nem a fideszes tömeg, hanem az ellenzéki oldal. Amit én látok hibának, azt úgy hívják, hogy felkészületlenség, hazugságok és piti sértődések.

A 2022-es választást ugyanis, Orbán Viktort megint meg kell fosztanunk az örömtől, szintén nem a Fidesz nyerte meg, hanem az ellenzék vesztette el. A kormánynak még csak nagyon össze se kellett törnie magát, hogy behúzzák a választást. Igaz, bevezették a csirkefarhát hatósági árát, a végén pedig bevetetették Győzikét, Kis Grófot, Tóth Gabit meg Pataky Attilát, azonban az ő erejüket is lefoglalta a háború. A választás óta, bár nyilván megfogadták, hogy ez nem a sárdobálás ideje, szerencsére sorra buknak ki az ellenzéki politikusok. Az összes megszólalás közül eddig Arató Gergely DK-s frakcióvezető-helyettes nyilatkozata messze a leghasználhatóbb, hogy rekonstruálhassuk a történteket, és ami megint csak arra világít rá, hogy annak volt igaza, aki azt firtatta, egyáltalán mennyire lehet életképes az Egységben Magyarországért. Arató rögtön azt mondja, hogy alapjaiban volt szar az egész, mert rosszul találták ki az együttműködésük rendszerét. Ha ő mondja, akkor mi is kezdhetjük rögtön az alapoknál, azután, hogy Márki-Zay megnyerte az előválasztást, és az ellenzéknek el kellett volna kezdenie a kampányt.

Annyit máris tudunk, hogy rögtön két csapat találta szemben magát. Márki-Zay kommunikációs csapata, az élén Gurzó Ákossal, valamint az úgynevezett kampánytanács, amiben a pártok delegáltjai voltak, valamint az a Zaránd Péter, ő Márki-Zayékat képviselete, akivel már a Momentumnak és Karácsony Gergelynek is voltak rázós ügyei, és aki évek óta azt mondja, hogy az ellenzéket le kéne váltani. Ez egyébként jól tükröződött Márki-Zay kezdeti megszólalásaiban is. A munka kapásból nem mehetett valami zökkenőmentesen, ugyanis – mint azt a HVG-ből tudjuk – Márki-Zay és csapata mindent jobban tudni véltek, mint a többiek, és rendkívül makacsok voltak. A pártok magyarázata szerint a kezdeti időszakban azért nem folytattak kampányt, mert a DK és a Jobbik pihentetni szerették volna az aktivistáikat, és rendezni a sorokat. Öt hónappal vagyunk a választásokat előtt. Jakab például úgy vélte,

elég lesz az utolsó 3 hónapot meghúzni.

A kampány, állítólag, már csak azért sem indulhatott el, mert ekkor kezdték csak tervezni a logókat és az arculatot. Ha az interjúk nem hazudnak, olyannyira nem működött a közös munka, hogy az arculatról két hónappal az előválasztás után, december 16-án döntöttek, és csak újabb egy hónappal később, január közepére sikerült megállapodniuk abban, hogy a közös üzenet az legyen, hogy: Magyarország mindenkié.

Hamar kiderülhetett az is, hogy pártok és Márki-Zay Péter, ha lehet, nem is utálhatnák jobban egymást. A decemberi nyilatkozatokból kiderül, hogy Márki-Zayék például keveslik a pénzt, amit a Jobbik a közös kasszába dobott, miközben a Jobbik azt várta, hogy Márki-Zay hozza a támogatókat, és ő legyen az, aki beforgatja a lóvéját a közös kampányba. Kiderült az is, hogy Márki-Zay több jelölttől is rosszul van, és a pártok elkezdtek ugyan egyezkedni róluk, de valakinek mindig akadt kifogása. Miután Márki-Zay megtiltotta Gyurcsánynak, hogy kampányoljon, egyre több lett a pletyka, hogy a DK visszafogja az aktivistáit. Nemcsak erről pletykáltak, hanem arról is, hogy a DK és Jobbik késlelteti a jelöltállítást, mert úgy vannak vele, hogy éppen elég, ha a február 28-as határidőre elkészülnek vele, miközben Donáth Anna jól láthatóan kivolt tőle, mert szerinte amíg nincs lista,

addig nincs teljesértékű kampány sem.

Eközben elindult arról is a huzavona, hogy Márki-Zay szeretne egy hetedik frakciót, mert mint mondja, neki nem mindegy, hova ül be, hogy létezik-e olyan frakció, amiben szívesen helyet foglalna. Ha ez nem kisstílű pártcsatározás, akkor semmi sem az.

Jakab december 30-a körül, három hónappal a választás előtt eredményként beszélt arról, hogy az ellenzék programjának nagyja kész van, az utolsó 10 százalékon ülnek. Az utolsó 10 százalékban, mint kiderült, olyan életbevágóan fontos kérdések szerepeltek, minthogy mi legyen az euróval, hogy mit kezdjenek a határon túli magyarokkal, illetve, hogy két ciklusnál többet is lehessen-e valaki elnök vagy sem. Donáth Anna két héttel később arról beszélt, január közepén, két és fél hónappal a választás előtt, hogy a közös program még mindig nem készült el. A dolgot az teszi különösen érdekessé, hogy minden fél határozottan állította, hogy az ellenzéki politikusok

ekkor egyébként már évek óta egyeztettek,

hogyan nézzen ki egy összefogás. Az ellenzéki pártelnökök már 2020 decemberében bejelentették, hogy együtt fognak indulni, és hogy együtt hozzák el a korszakváltást. 2020 augusztusában tartották az első pártelnöki értekezletet, amin Jakab elmondása szerint az első dolog volt, amit megbeszéltek, hogy legyen elszámoltatás. Állítólag azóta tartott a szakmai munka. Mint mondta,

egyre mélyebbre és mélyebbre ásták magukat a programalkotásban.

A dolgok annyira rosszul mentek, hogy Márki-Zay Péter már 2021. december 22-én azt érezte, csak úgy tud nyomást kell gyakorolni a pártokra, ha a nyilvánossághoz fordul, és adott egy emlékezetes interjút az ATV-nek, amiben arról beszélt, hogy fideszes árulók vannak az ellenzékben. Ekkor árulta el azt is, hogy két hónap után végre sikerült megszülniük az összefogás nevét, hogy: Egységben Magyarországért. A kapcsolat egyébként olyannyira fagyosnak tűnt, hogy miközben Márki-Zay arról beszélt, hogy szerinte nagyon sok ember van, aki azon dolgozik, hogy elsüllyesszék a közös küzdelmüket, Jakab azt üzente, Márki-Zay mindent megkapott, pénzt, fegyvert, paripát, ideje lenne, hogy az élére álljon az összefogásnak, és összehangolja a pártok munkáját. Most, utólag, Márki-Zay a 24.hu-nak is elismerte, hogy azért fordult a nyilvánossághoz, mert tehetetlennek érezte magát. Ekkortájt közölhette vele valaki a DK-ból azt is, ha hihetünk a szavainak, hogy csináljon, amit akar, de neki kell elvinnie érte a felelősséget. Az ellenzéki csapat minden tagja, Márki-Zay is azt mondja az interjújában, hogy a Fidesz leváltásához szükséges munkát elvégezték, de mint látjuk, dehogy végezték. Attól, hogy valaki bejárja az országot, nem lesz jobb senkinél.

Az alapvető feladatokat sem sikerült megugraniuk.

A magyar ellenzék aligha lehetne gyengébb, hiszen azokat sem tudta megszólítani, akik egyébként a rendszer ellenzői lennének. Az sokszor elismételt közhely, hogy a magyar társadalmat újjá kell építeni. A választást látva, akaratlanul és ironikos módon ugyan, de az ellenzék mégiscsak hozzásegítheti a társadalmat az alapok lefektetéséhez. Ha valamiben, abban ugyanis most minden eddiginél nagyobb az egyetértés, hogy a magyar ellenzék egyszerűen csapnivaló. A finomkodásra azért sincsen idő, mert két év múlva újra választások lesznek, és ha az ellenzéki politikusok nem hajlandóak a megfelelő kérdéseket foglalkozni, akkor semmi esély arra, hogy a közeljövőben ne

további megalázó, történelmi vereségek szülessenek.

Hozzászólnál? Vitatkoznál vele? Írj nekünk!

Neked Ajánljuk